Olga, Liliána
13 °C
24 °C

Nincsenek csodák a munkahelyeken

2013.10.08. 09:03
Új mutatót akar a kormány a foglalkoztatásra, amiből jobban látszanak az eredmények. A nemzetgazdasági miniszter ugyanakkor már eddig is sikerekről beszélt, szerinte nem csak a közmunka miatt csökkent hosszú idő után újra 10 százalék alá a munkanélküliség, és a versenyszféra is kezd magára találni. A számok és a szakértők is mást mondanak a foglalkoztatottság növekedésének valódi okairól.

A mostani foglalkoztatási mutatókból nem látszanak egyértelműen a kormány sikerei, új mutatószámra lenne szükség a Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter által beadott javaslat szerint. A kormány az új mutatószám mellett évente kidolgoz egy az Európai Unió foglalkoztatási stratégiájához igazodó akciótervet is.

Jelenleg két, rendszeresen publikált adatforrás áll rendelkezésre, a javaslat szerint szükség van kiegészítő információra a foglalkoztatásról, ami alkalmasabb lehet a foglalkoztatási célkitűzések elérésének mérésére. A javaslat szerint erre kizárólag azok az adminisztratív hatósági nyilvántartások alkalmasak, amelyek információtartalmát az elmúlt húsz évben nem dolgozták fel, bár más európai országokban már használják őket. Többek közt a legális foglalkoztatást szeretnék mérni, úgy gondolják, hogy a fehérítő intézkedések hatásáról jelenleg nem rendelkeznek elég információval.

Bátor nyilatkozatok

A hiányos és ellentmondásos információk ellenére a kormány meglehetős magabiztossággal beszél a javuló adatokról, egyre gyakrabban hangzik el, hogy elérkezett a foglalkoztatási fordulat. Legutóbb Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a Magyar Közgazdasági Társaság éves vándorgyűlésén beszélt arról, a 2007 után bekövetkezett foglalkoztatási visszaesést sikerült megfordítani a közmunka segítségével.

De Varga szerint nem csak ez volt a hajtóerő, a versenyszektor foglalkoztatottsága is növekedett. Azt is hozzátette: nem igaz, hogy a foglalkoztatás növekedése annak köszönhető, hogy jelentős mennyiségű munkaerő hagyta el az országot, és talált ott állást, ráadásul ezt szerinte adatokkal sem lehet alátámasztani.

Ha ezeket az állításokat egyenként megvizsgáljuk, kiderül, csak annak van alapja, hogy 2007 óta ténylegesen bővült a foglalkoztatás, a számok alapján a versenyszektor foglalkoztatottságának növekedése vagy a kivándorolt munkaerővel kapcsolatos állítás már erősen vitatható.

Milyen adatok vannak?

A KSH valóban két munkaerő-piaci statisztikát publikál, hívta fel a figyelmet a Portfolio.hu: az egyik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által előírtnak megfelelő munkaerő-felmérés statisztika, ami az egyetlen a népességre teljes körűen kiterjedő adatforrás. Ebből tudjuk meg az aktuális foglalkoztatottsági és munkanélküliségi adatokat. Az adatok nem adminisztratív, hanem megkérdezés alapúak, foglalkoztatottnak számít az, aki a megkérdezést megelőző héten legalább egy óra jövedelmet hozó tevékenységet végzett, vagy nem végzett, de a munkájától csak ideiglenesen volt távol. Munkanélküli pedig az, aki nem dolgozik, de a megelőző két hétben aktívan keresett munkát, és rendelkezésre is áll munkavégzésre. Az ebben a rendszerben megjelenő adatok egyik fő előnye, hogy nemzetközileg összehasonlíthatók.

A KSH másik publikált statisztikája az intézményi adatgyűjtés, ami a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásokat, a közszférát és a nonprofit szektort méri. Ennek célja elsődlegesen a bérfolyamatok felmérése, de kapcsolódnak hozzá létszámadatok is. Ez a statisztika a megfigyelések szerint jobban követi a gazdaság ciklikus folyamatait, ezért ez is fontos indikátor. Eltérés a kettő között valóban van, a fő foglalkoztatási adatok ugyanis számottevő növekedést mutattak, míg az intézményi adatok inkább némi visszaesést, stagnálást. Ez még úgy is furcsa volt, hogy az utóbbi az öt fő alatti cégeket utóbbi nem méri.

Tavaly azonban a KSH tisztázó jelentése kapcsán kiderült, többet magyaráz a közfoglalkoztatás az adatokból, mint azt korábban sejteni lehetett, és jelentős szerepet kezd játszani az adatokban a külföldön dolgozó magyarok növekvő száma. Egy részük ugyanis, aki még hátrahagyott háztartással rendelkezik Magyarországon, beszámít a foglalkoztatási adatokba. Ha ezeket leszámítjuk, a foglalkoztatás bővülése igen szerény, a válság utáni időszakban a helyreállási periódusban a növekedés természetesen le is zajlik, bár úgy tűnik, a piac nem állt vissza a válság előtti szintre.

Többen dolgoznak, de

A KSH június–augusztusi munkaerő-felmérési – tehát lekérdezéses módszerrel felvett – adatai szerint 3 millió 980 ezer fő volt a foglalkoztatottak száma, ami ténylegesen több, mint az a 3 millió 781 ezer, ahova a foglalkoztatás a 2007-es 3 millió 926 ezres szintről csúszott le. A munkanélküliek száma is csökkent, 439 ezer főre, már ez is elég volt ahhoz, hogy picivel 10 százalék alá, 9,9 százalékra csökkenjen a munkanélküliségi ráta, ami utoljára még 2009-ben volt egy számjegyű.

 

A foglalkoztatottság tehát ténylegesen bővül, azonban az egyáltalán nem mindegy, hogy ez mitől van így.

Sok minden kiderül a trendek jellegéről, ha megnézzük azt a már említett jelentést, amelyet a KSH idén év elején adott ki. Ez azt elemzi, hogy hogyan jött létre 2012-ben az év elejéhez képest 66 ezer új munkahely. A jelentésből az derül ki, hogy a növekedés felét magyarázza a közmunka, egyharmadnyi új munkahely pedig nem is itthon jött létre, mert a külföldön dolgozó magyarok szépítik az itthoni foglalkoztatási statisztikát. A KSH adatai alapján úgy látszik, hogy a versenyszféra csaknem 70 ezerrel kevesebb munkahelyet tartott fenn idén júliusban, mint 2009 elején.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy ez miért van így, a kormány munkaerő-piaci reformjaihoz érdemes visszamennünk (az ezt elemző cikkünket itt olvashatja el). Az Orbán-kabinet jelentősen szigorított a munkanélküli-ellátások rendszerén, átalakította a közfoglalkoztatási rendszert, és ami talán a legfontosabb, hogy 2011. január 1-jétől élő egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésével és ezzel párhuzamosan az adójóváírás kivezetésével – amely az alacsony jövedelműek adóterheit növelte – hatalmas munkaerő kínálatot szabadított rá a munkapiac recesszió miatt sebeit nyalogató keresleti oldalára.

Hárs Ágnes, a Tárki kutatója ezzel kapcsolatban korábban azt mondta lapunknak: „Kereslet nélkül hiába növeljük a kínálatot, ez legfeljebb valamilyen érdekcsoportnak kedvez. Egy munkaerőpiac folyamataiba beavatkozni hatástanulmányok nélkül fölösleges. A kormány elkezdett ugyan rendet rakni, de más történt, mint amit vártak.”

 

Tóth István János, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa szerint a cégek munkaerő-kereslete a gazdasági növekedés beindulása után képzelhető el, azonban a jelenlegi 0,1 százalékos pozitív GDP-adat még nem sokra elég. „Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a növekedés és a foglalkoztatottság között lineáris kapcsolat van, tehát ha 0,1 százalékkal nő a nemzeti össztermék, akkor a munkahelyteremtés majd ugyanilyen arányban követi azt. A munkahelyek kicsit késve és nem arányosan követhetik a növekedés beindulását” – mondta a kutató.

A kilátásokat az MNB szeptemberi inflációs jelentése sem javítja, amely szerint a vállalatok alacsony munkaerő-kereslete még jó ideig alacsony maradhat, mert ha beindul a növekedés, akkor először nem embereket vesznek majd fel, hanem olyan – a válság miatt bevezetett – intézkedéseket fognak visszacsinálni, mint például a munkaidő rövidítése, a részmunkaidős foglalkoztatás vagy a lecsökkentett bérek mérsékelt emelése.

Egyre inkább számít a kivándorlás

Varga szerint a kivándorlók nem számítanak bele a növekedésbe, ráadásul adatunk sincs róluk. Ez a kijelentés már annak fényében is problémás, hogy a kormány kommunikációja nem túl egységes az ügyben. Orbán Gábor pénzügyi államtitkár például korábban elismerte, hogy a foglalkoztatási statisztikát torzítják a külföldön dolgozó magyarok.

Az adatokkal kapcsolatban Tóth István János az Indexnek azt mondta, hogy kutatások szerint a külföldi munkavállalás jelentősen nőtt 2008 – tehát a válság kezdete – óta, de a jelenlegi hazai statisztikai adatfelvételek csak hozzávetőlegesen pontos képet tudnak adni ennek mértékéről és különböző típusainak – például a külföldre való ingázás vagy a külföldi letelepedés melletti munkavállalás – súlyáról.

A KSH munkaerő-felvételekor a háztartásokban kérdezik meg az oda bejelentettek munkaerő-piaci helyzetét: amennyiben viszont a bejelentett külföldön dolgozik, a családtagok beszámolója alapján a KSH jelenleg őt is beszámítja a hazai foglalkoztatottsági statisztikába. A KSH foglalkoztatási adataiban így explicit módon nem jelenik meg az, hogy hányan dolgoznak külföldön.

Vargának így ezekkel az adatokkal kapcsolatban akár igaza is lehetett, nemrég jelent viszont meg az Magyar Nemzeti Bank inflációs jelentése, amelynek egyik fejezete a foglalkoztatás bővülésével foglalkozik, és a kivándorlók számával kapcsolatban is tartalmaz becsléseket. Ez pedig azt mutatja, hogy a válság óta folyamatosan emelkedik a külföldön dolgozók száma.

A foglalkoztatás változását magyarázó tényezők
A foglalkoztatás változását magyarázó tényezők

A közmunkás viszi el a balhét

A közfoglalkoztatás 2009 óta kezdett tömeges munkaerő-piaci eszközzé válni, és az adatokból az látszik, hogy a foglalkoztatottság növekedéséért ez a tényező felel a leginkább. Míg 2009-ben nagyjából 80 ezer ember vett részt a programban, 2010-ben már 100 ezer főre duzzadt a közmunkások tábora, ami ideiglenes visszaesés után 2012-ben újra ennyi volt.

A választásra készülődve ugyanakkor a kormány, úgy látszik, mindent megtesz az adatok szépítése érdekében, hiszen Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára nemrég jelentette be, hogy november 1-jén indul a téli közmunkaprogram, amelybe a kormány immár 200 ezer embert szeretne bevonni.

A kormány ezzel a döntéssel elébe megy egy minden évben visszatérő problémának. A foglalkoztatottsági mutatók szezonálisak, nyáron általában többen dolgoznak, mint télen, így az álláskeresők száma az őszi-téli időszakban is jellemzően magasabb, viszont ezzel most rekordot dönthet a közfoglalkoztatásban résztvevők száma.

A közfoglalkoztatottak számának változása
A közfoglalkoztatottak számának változása
Fotó: KSH

A közfoglalkoztatás tehát láthatóan kozmetikázza valamelyest az adatokat, ugyanakkor hosszú távon semmiképp nem jelent megoldást: az MTA és a Budapest Intézet 2012-es tanulmánykötetéből az derül ki, hogy a közmunkaprogram (nem csak az Fidesz-kormány-féle változat) nem jelent valódi megoldást a problémára.

Az egymást követő kormányok által preferált megoldást a szakirodalom valójában a munkanélküliség elleni harc egyik legkevésbé hatékony eszközének tartja, és hatásvizsgálatok alapján azt is tudni lehet, hogy ezek a programok hosszú távon kis mértékben még növelhetik is a munkanélküliséget.

A közmunka lejárt eszköz

Ha arra akar az állam pénzt adni, hogy segítse a munkanélküliek elhelyezkedési esélyeit, azt többféleképp megteheti. Az MTA tanulmánya szerint az aktív munkaerő-piaci eszközök főbb típusai a következők: a munkakeresést segítő tanácsadás és informálás, közfoglalkoztatás, foglalkoztatástámogatási programok (munkaadók támogatása célszemélyek foglalkoztatása esetén, önfoglalkoztatás támogatása), képzési programok és komplex, általában kisméretű programok, amelyek a többi programtípus elemeit esetleg más elemekkel kombinálva kínálnak szolgáltatásokat egy jól meghatározott célcsoport számára.

Ráadásul az a szerencse, hogy miután sok helyen próbálkoznak különböző programokkal, ezeket értékelni is lehet utána, megnézni, hogy melyik mennyire volt hatékony. A frissebb nemzetközi tapasztalatok szerint a tanácsadás és ellenőrzés, illetve a bértámogatás eredményes, míg a közmunka egyértelműen sikertelen programtípus.

Az is fontos, hogy a program ne kerüljön többe, mint a munkába állás hozama (vagyis a megtakarított segély vagy az így befolyó adó). Foglalkoztatási támogatások esetében például legtöbbször a holtteher-veszteség és a kiszorítási hatás miatt gyenge a hatékonyság: azaz nehezebb biztosítani, hogy ne olyan munkaadókhoz jusson a támogatás, akik e nélkül is bővítették volna létszámukat, illetve hogy a támogatott munkavállalók ne mások helyét foglalják el új állásukban. Mindezek persze csak akkor számítanak, ha cél a munkanélküliek munkaerőpiacra való gyorsabb visszavezetése, nem pedig a statisztika javítása.