Épül már a Kárpátok Bahamája

Pharaon és Orbán is megmenthette volna a Quaestort

A héten olyan dolog történt a Quaestor-botránnyal kapcsolatban, ami eddig még nem: a bíróság megengedte Tarsoly Csabának, hogy interjút adjon, amit meg is tett, a Magyar Narancsnak. Bár nem ez volt az első eset, hogy Tarsoly megszólalt a Quaestor-ügyben, így is elő tudott állni néhány érdekes újdonsággal.

A Questor előzetesben lévő vezetője először is minden vádat tagadott az interjúban, véleménye szerint teljes fabrikáció, hogy lettek volna fiktív kötvények, hogy a cég lopta volna az ügyfelek pénzét vagy hogy ő pénzt vett volna ki a cégből az utolsó pillanatban, és erre buzdított volna másokat is. Sőt, Tarsoly szerint a Quaestor nem is azért dőlt be, mert a cég rettenetesen gazdálkodott az ügyfelek vagyonával, a keletkező lukakat pedig az ügyfelek ellopott pénzéből próbálták betömni, hanem mert a Buda Cash és a Hungária brókercégek csődje miatt kitört a pánik, a kormány pedig nem akarta megmenteni a Quaestort. Pedig Tarsoly szerint megtehette volna, sőt, azt állítja, két nappal a brókerég bedőlése előtt

Éppen ezért ő el is ment az MNB felügyeleti vezetőjéhez, Windisch Lászlóhoz és vallomást tett, amit Windisch annyira nem tudott hova tenni, hogy nem is akarta jegyzőkönyvezni a vallomást (ezt az MNB tagadja, sőt Windisch korábbi tanúvallomása szerint éppen ennek ellenkezője történt).

Tarsoly úgy látja, nemcsak hogy megmenthette volna a kormány a Quaestort, de a bedőlésért is igazából Orbán Viktor a felelős, mert az ő Kossuth Rádióban tett nyilatkozata miatt indult meg az ügyfélroham a brókercég ellen.

A Quaestor volt vezetője arról is beszélt, hogy Orbán mellett a hírekben sokat szereplő Ghaith Pharaon is megjelent egyszer a Quaestor körül, mint potenciális megmentő. Az FBI által terrorizmus támogatása, pénzmosás és még egy rakás más bűntett miatt körözött szaúdi üzletembert állítólag a Külgazdasági és Külügyminisztérium hozta össze Tarsollyal, miután Tarsoly arra kérte Szijjártó minisztériumát, segítsen külföldi beruházót találni a Duna City projekthez. Ettől a délpesti ingatlanfejlesztéstől várta Tarsoly a megváltást, ami teljesen kártalanítani tudná a Quaestor-károsultakat, és amit most Tarsoly szerint éppen gyanús körülmények között herdálnak el kormányközeli érdekcsoportoknak.

Pharaon együtt ebédelt a Quaestor vezetőjével 2015 elején a Buddha Bárban, majd Tarsoly irodájában is tárgyaltak, ahol Pharaon azt mondta, hogy a Duna City öt százalékáért cserébe megszerzi a projekthez szükséges hiányzó pénzt.

Az interjút a kormány részéről Lázár János egy börtönben sínylődő köztörvényes bűnöző magyarázkodásának titulálta. Az MNB viszont ennél messzebb ment. A pénzügyi felügyeletért is felelős nemzeti bank perrel fenyegeti az interjú miatt Tarsolyt, amiért az azt állítja, hogy a felügyelet tudott arról, mi folyik a Quaestornál, mégsem tett semmit.

Pedig az MNB tényleg engedélyezte a 70 milliárdnyi kötvény kibocsátását a Quaestornak 2014-ben úgy, hogy akkor még "nem volt jogkörük a kibocsátók gazdasági működésének megítélésére". A nyomozati anyagból viszont kiderül, hogy az MNB-nél is látták, hogy problémás a kötvénykibocsátás, és ezt meg is mondták a Quaestornak, mégis leokézták, sőt, később azt is engedélyezték, hogy a Quaestor bankot vegyen. Egy perben ezt érdekes lenne megvédeni.

Alakul a Kárpátok Bahamája, de minek?

A kormány új gazdaságpolitikájának nagyon fontos alapkövetit rakták le a héten, ugyanis

• sikerült átverni az 5 százalékos járulékcsökkentéssel megédesített béremelést (15 százalékos minimálbér- és 25 százalékos bérminimum-emelést a munkaadói szervezeteken;
• a parlament elfogadta az első őszi adócsomagot, amiben többek közt benne van, hogy jófej lesz a Nav, hogy adókedvezmény jár a startupokba fektetett pénz és a vendéglátós zenészek gázsija után és hogy készpénzt is lehet adni cafeteria helyett;
• és benyújtották a második őszi adócsomagot, amiben már az igazán fontos dolgok is benne vannak, mint a járulékcsökkentés vagy a szuperalacsonyra vágott társasági adó.

Ez utóbbi változással, ahogy arról már a múlt héten is írtunk, nemcsak az EU, de a világ egyik legalacsonyabb társasági adója lesz Magyarországon, amit csak a kifejezetten adóparadicsomi létre berendezkedett Kajmán-szigetek, Bahamák és Man-sziget szerű helyek licitálnak alul.

A kérdés persze rögtön fölmerül, ahogy kicsit csitul Orbán Viktor és a többi kormányzati politikus győzelmi fanfárja:

Csak éppen a pálmafák és a kajmánok hiányoznak? A válasz pedig az, hogy nem csak azok: ahogy azt a héten megírtuk, adószakértők szerint a társasági nyereségadó csökkentése önmagában nagyon radikális változást valószínűleg semmilyen téren nem hoz majd. Sok fontos kicsit azonban biztosan. A várható hatásokról nagyobb bizonyossággal ezeket lehet mondani:

• A nagy, külföldi tulajdonú cégeknek jobb lesz.
• De a legnagyobbaknak igazából mindegy, mert már most sem nagyon adóznak.
• A kis- és középvállalkozásoknak nem lesz tőle jobb, sőt inkább rosszabb.
• Önmagában a tao-csökkentésnek nem lesz sok hatása a bérekre.
• Várhatóan mérsékelt hatása lesz az új befektetésekre.
• De legalább nem üt nagy lyukat a költségvetésen.

A kormány a szakértők véleménye szerint azt is kifejezte a döntéssel, hogy nem a kkv-któl várják, hogy beindítsák a növekedést, hanem azoktól a (főleg külföldi tulajdonú) nagyvállalatoktól, amelyek az adómegállapodásaikon keresztül már most sem fizetnek annyi tao-t, mint amennyit a törvény leír.

Szintén ebben az adócsomagban szerepel még egy változtatás, amely üdvözlendő módon szigorítaná az adóelkerülés elleni fellépést, viszont nem írja körül, és így nagyjából a hatóság elbírálására bízza, hogy mi is számít pontosan adóelkerülésnek. Ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy

Eddig az volt a szabály, hogy akkor lehetett egy céget vagy magánszemélyt adóelkerülés miatt megbüntetni, ha “csak” adóelőny szerzése miatt tett ezt vagy azt. Az új javaslat szerint viszont már elég, ha “fő célja” az adóelőny szerzése volt, de hogy ez pontosan mit jelent, hogy állapítják meg, hogy mi volt a fő és mi a mellékcél, azt nem szabályozza a javaslat. Emiatt szakértők szerint ez egy gumiszabály, ami hatását nézve viszont atombomba is lehet.

Találtunk egy állami céget, konkrétan nem csinálnak semmit

Mi lesz a vége annak, ha minisztériumok egymástól akarnak fontos területeket elcsaklizni, de aztán felsülnek vele? Létre jönnek olyan állami cégek, amelyek tele vannak szakemberekkel, drága számítógépekkel, bútorokkal és italautomatákkal, de munkát nem végez bennük senki. Ez történt legalábbis a Központi Adatgyűjtő és Feldolgozó Zrt.-vel, amiről a hét elején írtunk.

A céget közel hárommilliárd forinttal indították 2015 februárjában, 427 milliót pedig el is költött már tavaly, úgy, hogy elvileg csak mostanában kellett volna megkezdenie a tevékenységét.

Hogy pontosan mi lett volna a feladata, azt nem tudni, de Lázár János és a Miniszterelnökség energiapolitikai portfóliójának egyik fontos része lett volna. Csakhogy az energetika klasszikusan a Seszták Miklós vezette NFM területe, és nemrég a Miniszterenökségről ide is kerültek át az olyan cégek, mint az Első Nemzeti Közműszolgáltató és a KAF. Miközben viszont a háttérben ment a harc, a cég drága pénzen felvett 17 dolgozója tétlenül várta a kibérelt és felszerelt irodákban, hogy mi is lesz a dolog vége.

és még valamennyit honlapfejlesztésre, gépbeszerzésre, könyvelésre, rezsire, tankolásra, hasonlókra. Sokáig viszont már nem áll majd fenn ez az állapot, mert most, hogy a cég a Miniszterelnökségtől az NFM-hez került, a kormány inkább kiírta a céget a megfelelő törvényekből, a feladatait pedig más hivatalok és cégek között szórta szét. Megszüntetni viszont egyelőre nem fogják.

Még hét hír a hétről

• Sztrájkolnak a Mercedes-gyár dolgozói Kecskeméten;
• Mészáros Lőrinc is legalább olyan rosszfej főnök, mint azok, akikhez nem ömlenek állami milliárdok;
• Leszerelik az MNB csodafegyverét, a növekedési hitelprogramot, mert azért nem volt olyan csodás;
• Elég sokat bukott az állam a letelepedési kötvényeken;
• Kizsákmányolt román gyerekek rakják össze kindertojásokat, éhbérért;
• Még Soros György sem tud úgy pénzt csinálni, mint pár rejtőzködő matematikus;
• Trump pedig máris egy kicsit közelebb lökte Kínát a világuralomhoz.