Akiknél születés előtt bukhat a siker esélye

Megdöbbentő, hogy egy újszülött egészségi állapota mennyire szoros összefüggésben áll felnőttkori egészségével és sikerességével. Kutatások szerint a rossz születéskori egészségi állapot egyik fő jele az alacsony (2500 grammnál kisebb) születési súly. Az így induló gyermekek 20 százalékkal nagyobb eséllyel buknak ki a középiskolából, 18 százalékkal kevesebbet keresnek felnőttkorukban, és több mint kétszer akkora eséllyel lesznek asztmásak vagy kapnak szívrohamot, mint normál testsúllyal született testvéreik.

Fontos tehát a kérdés: hogyan alakult az alacsony súlyú újszülöttek aránya Magyarországon az utóbbi évtizedekben?

Az első ábra 33 OECD-tagállamban – azaz fejlett országban – mutatja az alacsony súllyal született csecsemők százalékos arányát 2008-ban (ez az utolsó év, amelyre a legtöbb országból volt adat).

Hazánkban 2008-ban a csecsemőknek körülbelül 8 százaléka született alacsony testsúllyal, és ennél a 33 vizsgált országból csak négyben volt rosszabb az arány. A többi visegrádi ország (Csehország, Lengyelország és Szlovákia) is mind jobban áll; náluk átlagban 7 százalék volt az arány.

De vajon javulóban van-e a magyar újszülöttek egészsége? A válaszhoz a második ábrán az alacsony súllyal születettek arányát mutatjuk Magyarországon az 1970-es évek végétől 2012-ig (piros vonallal, a bal oldali tengelyen). Hogy elősegítsük a folyamat értelmezését, ábrázoljuk a csecsemőhalandóságot is, vagyis az egyéves kor alatt meghalt gyermekek arányát (kék vonallal, a jobb oldali tengelyen).

Az ábra szerint az alacsony súllyal születettek aránya 1979 után egy darabig meredeken csökkent, azonban a javulás a 90-es évek közepén sajnos megtorpant, és azóta az arány 8-9 százalék között maradt. Ezzel szemben jó hír, hogy a csecsemőhalandóság az egész időszakban folyamatosan csökkent.

Mi állhat a két különböző folyamat mögött? Az alacsony súllyal születés esélye elsősorban a várandós anya egészségi állapotától, táplálkozásától, egészségmagatartásától, stressz-szintjétől és környezetétől függ. Bár az egészségügyi ellátórendszer az anya egészségén keresztül befolyásolhatja ezt az esélyt, a csecsemőhalandóság csökkentésében nagyobb szerepe van. A két mutató alakulása tehát azt sugallja, hogy az elmúlt húsz évben a kisbabák egészségügyi ellátórendszere folyamatosan fejlődött, de a várandós anyák körülményei nem javultak.

Még rosszabb hír, hogy az alacsony súlyú csecsemők arányának két évtizede változatlan szintje nagy társadalmi egyenlőtlenséget takar. Harmadik ábránkon (a másodikhoz hasonlóan) ismét a csecsemőhalandóságot és az alacsony súllyal születettek arányát mutatjuk, de ezúttal az érettséginél alacsonyabb iskolai végzettségű anyák körében.

A csecsemőhalandóság ebben a társadalmi rétegben is folyamatosan csökkent. Ez megnyugtató: úgy tűnik, a kevésbé iskolázott, szegényebb magyar családokba születő babák is egyre javuló egészségügyi szolgáltatásokhoz jutnak hozzá.

Az alacsony születési súlyú csecsemők aránya viszont ebben a csoportban a 90-es évek közepe óta nemhogy nem csökkent, hanem inkább növekedett, majd 2010-ben jelentőset ugrott, és 2012-ben már 12 százalék körüli volt. Ez sajnos szomorú képet fest a szegényebb magyar családok gyermekeinek jövőjéről. Amennyiben a magyar társadalom nem képes ezt a folyamatot megfordítani, a jövő generációkban is túl sokan lesznek olyanok, akik nehezen leküzdhető hátrányokkal indulnak az életnek. A Defacto szerint jobban kellene figyelnünk a szegénységben élő várandós anyák életkörülményeire.

Szinte nincs olyan család, baráti társaság, ahol ne lenne legalább egyvalaki, aki valamilyen mentális betegséggel, idegrendszeri zavarral vagy függőséggel küzd. Ez a kötet húsz megrázó igaz történetet tár fel.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!