2010: a fény ott van az alagút végén

Bár nyáron egyes elemzők még úgy vélekedtek, lesz itt még vérzivatar, most úgy tűnik, hogy lassú növekedés jellemzi 2010-et, és a pénzügyi piacok ezt már be is árazták. „A makromutatók valóban lassú kilábalást jeleznek előre, a kérdés csak az, hogy ez önjáróvá válik-e 2010-ben, vagyis költségvetési és monetáris ösztönzők nélkül is folytatódik-e a kilábalás" – fogalmazott Barcza György, a K&H vezető elemzője.

Illúzió a gyors növekedés

Tardos Gergely, az OTP elemzési központjának vezetője is hasonlóan látja a helyzetet. „Ha lesz is a recessziónak második hulláma, akkor a visszaesés már közel sem lesz olyan mértékű, mint az eddigi. Illúzió viszont, hogy Nyugat-Európában és Amerikában tartósan gyors növekedés következne. Azonban ki merem jelenteni, hogy a nehezén túl vagyunk” – fogalmazott.

Nem hisz a gyors növekedésben Németh Dávid, az ING elemzője sem, de jelentős visszaesést ő sem tart valószínűnek: "a 2005-2006-os évekre jellemző robosztus növekedés 2012-2013-ra térhet vissza világszinten. Azonban már 2011-ben is növekedhetünk jelentősebb mértékben."

A kockázatok azonban jelentősek, ezek közül a legnagyobb egyértelműen a fejlett országok költségvetési pályájához kötődik. "Számos országban a gazdaságélénkítés miatt magas szintre ugrott a hiány, amit közép távon elkerülhetetlenül korrigálni kell, hiszen a GDP-arányos államadósság fenntarthatatlanul gyors növekedési pályára állt" – mondja az OTP elemzője.

Ellaposodás jön

A jövőbeli adóemelő, kiadáscsökkentő lépések visszavetik majd a növekedést, ami azonban egyelőre nem tükröződik a növekedési várakozásokban. Mivel további fiskális lazításra biztos nem lehet számítani, és várhatóan a hitelezés is nehézkesen indul majd újra, így a jelenlegi gyors felpattanás után a növekedési pálya várhatóan ellaposodik.

Jövőre alapvetően a GDP-arányos adósságállomány lesz hatással az egyes országok növekedési pályájára, írja Móró Tamás vezető elemző a Concorde 2010-es előrejelzésében. „Ahol a lakosság és az állam nincsen eladósodva, ott hatásos a monetáris élénkítés, és a fiskális anticiklikus politika is működik (és ez inkább tényleg a fejlődő országokra érvényes, bár vannak kivételek), míg ott, ahol el vannak adósodva a gazdasági szereplők, ott a tőkeáttétel csökkenése lesz a meghatározó (egyes országokban ezt külső piaci hatások ki is kényszerítik).

Államadósság/GDP az Európai Unióban, 2009-2011
forrás: Eurostat, Concorde

A tőkeáttétel azt mutatja, hogy egy vállalat, magánszemély vagy állam mekkora adósságtömeg mellett gazdálkodik. Nem lesz könnyű a kevésbé eladósodott országok helyzete sem, ha a jelentős exportkitettségükön keresztül kapcsolódnak a lassabban növekvő régiókhoz, áll a Concorde elemzésében.

Kilátásaink nem biztatók

A nagy exportja miatt a világgazdaságnak kiszolgáltatott Magyarország kilátásai nem túl jók. Az államadósságunk a GDP 83 százaléka körül van, fiskális élénkítéssel nem nagyon lehet tovább játszani, a lakosság is el van adósodva, akárcsak a vállalatok (mind a vállalatok és a háztartások hitelállománya nyolcezer milliárd forint körül van, az ország éves összkibocsátása, GDP-je, 26 ezer milliárd forint). Az alapkamatot sem lehet nagyon hat százalék alá csökkenteni, mert azzal egyrészt a forintot gyengítenénk, másrészt alacsony hozamokkal a befektetők nem veszik meg az állampapírjainkat Németh Dávid, az ING elemzője szerint.

Mindeközben pedig közelegnek a választások a közép-kelet-európai régió számos országában (Horvátország, Ukrajna, Csehország, Szlovákia, Lettország, Lengyelország, Bosznia-Hercegovina). Ezek több szempontból is kockázatot jelentenek. Egy kormány stabilitása, hitelessége és cselekvőképessége például kulcsfontosságú a nemzetközi pénzügyi segítséghez, és egy kisebbségi, stabil támogatottsággal nem rendelkező kormány nehezebben hajt végre konszolidációt, vélik az Unicredit elemzői.

A régió választások előtt álló országaival kapcsolatban nem is túl bizakodóak az Unicredit elemzői, mert úgy látják, hogy a jelenlegi ügyvivő kormányokat nem tudja többségi kormányzás felváltani. Magyarország viszont kivétel, hiszen szinte biztosnak tűnik, hogy a Fidesz többséget szerez, és nem kell koalícióra lépnie senkivel. Ha azonban mégis koalíció kell kötnie, az még nagyobb kockázat.

A magyar ellenzék csendes

„A piaci szereplők egyelőre nem tudják, mit akar a Fidesz. Kockázat lehet, ha koalícióra lép a Jobbikkal, de persze ez a Jobbik programjától is függ, hiszen vannak olyan szélsőjobboldali országok, amik jól működnek gazdaságilag” – mondta Németh Dávid. Tardos Gergely, az OTP elemzési központjának vezetője szerint is bizonytalanságot gerjeszt, hogy keveset tudni az új kormány várható politikájáról még akkor is, ha 1998 és 2002 között a korábbi Fidesz kormány egyértelműen prudens gazdaságpolitikát folytatott. „A költségvetési politika terén az új kormánynak is nagyon szűk lesz a mozgástere, fiskális élénkítésre lényegében nem lesz lehetőség”- mondta Tardos Gergely.

Barcza György bizakodóbb, szerinte a jövő évi választás pozitív fordulatot is hozhat, nem véletlenül próbálta sok ország azzal kezelni a válságot, hogy az előrehozott választások mellett döntött. Nyilván egy olyan kormány, amelyiknek négy éve van, más logika mentén fog kormányozni, mint egy olyan, amelyik csak rövidtávon gondolkodhat, és ezért nem mer komolyabb reformokat bevállalni.

Még egy 0,5 százalékos éves szintű növekedés is elképzelhető itthon 2010-ben, Németh Dávid szerint, noha a piaci konszenzus leginkább egy 0,5 százalékos visszaesésről szól. Tardos Gergely 0,3 százalékos visszaesést valószínűsít.

Európa nem Kína

Az európai régióban is csak lassan áll vissza az egyensúlyi növekedés. "A régió fejlődésének alapvető hajtóereje ugyanis a konvergencia, amit a tőkeáramlás tesz lehetővé. A válság azonban leállította, több országban pedig megfordította a tőkeáramlásokat, ami reáldivergenciát eredményezett, vagyis az unió fejlett és fejlődő tagállamainak életszínvonalbeli különbsége ismét nő. 2010 második felében azonban már újra pozitív lehet a régió és a fejlett országok növekedési különbsége" - mondta Tardos Gergely.

Ipari termelés néhány régiós országban
forrás: nemzeti statisztikai hivatalok

Az azonban, hogy az unió fejlettebb országai növekednek, meg tudja tartani bizonyos mértékig a mi gazdaságunkat is. „2010-ben a magyar gazdaságot a külső kereslet fogja húzni, a belső kereslet csak 2011-re térhet magához. A háztartások rendelkezésre álló reáljövedelme 2010-ben még csökken, miközben továbbra is erős marad az óvatossági motívum és emiatt mérsékelt marad a hitelfelvétel” – mondta Tardos Gergely. Emellett a foglalkoztatottság 2010 elején, illetve közepén érheti el a mélypontját, 2010 végén, vagy 2011 elején pedig akár el is kezdhet növekedhetni.

Nem lesz könnyű a magyar iparnak

Nem várható növekedés a magánszektor beruházásaiban sem. A vállalatokat tavaly óriási jövedelem és hitelsokk érte. Leállt a működőtőke-beáramlás, drasztikusan szigorodtak a hitelkorlátok, akár a banki, akár a tulajdonosi hiteleket tekintjük, erősen visszaesett a kapacitáskihasználtság, és a készletleépítés ellenére a készletek szintje továbbra sem nevezhető alacsonynak – ha nem a múltbeli szintekhez, hanem a megrendelésállományhoz viszonyítjuk a számokat, mondta Tardos Gergely.

Az autóiparnak a 2010-es év nem lesz túl rózsás, a roncsprémium-programok kifutnak, többet biztos nem áldoznak rájuk, vagyis aki autót akart venni, azok ebben az évben megtették a támogatások miatt, így a következő években igen visszafogott maradhat a gépjármű-kereslet. Német Dávid szerint az építőipar agóniája is tovább folytatódik, mert le fogják állítani az olyan nagy állami infrastrukturális beruházásokat mint például az autópálya-építések. A feldolgozóipar hamarabb fog magára találni az export miatt, lesz élénkülés, de ez sem lesz olyan kirívó, hogy húzza az ország növekedését.

A Budapesti Értéktőzsde vezető részvényei közül a Molnak nem jósol túl jó évet Németh, az árfolyamot a termékek iránti kereslet határozza majd meg, másrészt a profitabilitása is kevésbé lesz kiemelkedő. Az OTP-részvények szárnyalása sem várható, mert jövőre a bankszektor még nem talál magára, ugyanakkor az OTP alapvetően jó helyzetben van.

Ne kérkedjünk a hiányunkkal

Az államháztartással kapcsolatban mindhárom elemző egyetért azzal, hogy a jövő évi, 3,8 százalékos hiánycél nem tarható. „A kormány által jövőre tervezett 3,8 százalékos GDP arányos államháztartási hiány valószínűleg csak további megszorításokkal lesz elérhető, anélkül a hiány a GDP 4,4 százaléka körül alakulhat. Ha pedig a választási években megszokott menetrend szerint a kormány átvállalja az állami vállalatok korábbi években felhalmozott adósságát, az egyszeri tételként akár a GDP 6 százaléka feletti hiányt is eredményezhet. Emiatt arra számítunk, hogy a magyar állam GDP arányos adóssága 2011-ben állhat rá egy trendszerűen csökkenő pályára” – fejtette ki az OTP vezető elemzője.

A kiadások alulkalkulálása és az állami vállalatok tőkeinjekciója Németh Dávid szerint is még legalább másfél-két százalékkal növelheti meg a kiadásokat, ami alapján olyan 5 százalék körüli államháztartási deficitet vár. Barcza György becslése szerint pedig olyan 300-400 milliárddal lépheti túl a hiány az előzetes célkitűzést.

Költségvetési Balkán

„Ebben persze nincs semmi meglepő, hiszen költségvetési fegyelem szempontjából is a Balkánhoz tartozunk. Azt a szöveget meg igazán el lehet felejteni, hogy mennyire jók vagyunk a tagállamok között, mert a miénk a legkisebb költségvetési hiány. A többi európai ország lehet, hogy most elengedte a költségvetését, csak éppen az előző 4-5 évben ők nem költekeztek ész nélkül, és addig alacsonyan tartották a hiányukat. Lehet, hogy a mi költségvetési hiányunk az unió többi országához képest éppen most alacsony, viszont az államadósságunk a GDP 83 százalékára rúg, a legtöbb európai ország államadóssága pedig ettől elmarad” – mondta Barcza György.

Hosszú távon nem kell érdemi forintgyengülésre sem számítani, az árfolyam várhatóan 270-285-ös sávban fog mozogni, ami nemzetgazdasági szempontból elfogadhatónak tekinthető. Pénzügyi stabilitási szempontból ugyanis nem kívánatos a gyengébb árfolyam a devizahitelek magas aránya miatt, míg az erősebb versenyképességi szempontból nem kedvező, mondta Tardos Gergely. A Concord sem vár drasztikus erősödést, év végi céláruk jövőre 270 forint az euróval szemben.

Hullhatnak még csontvázak

Nemcsak az egyes országok magas adósságállománya, valamint a fiskális és monetáris intézkedések terének beszűkülése jelent kockázatot globálisan, hanem a recesszióba süllyedt országok alacsony foglalkoztatása is. Ennek veszélyeire a két Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman és Joseph Stiglitz is felhívta a figyelmet az elmúlt hetekben, mondván: ha Amerikában nem lesz további élénkítőcsomag, ami javítaná a foglalkoztatottságot, akkor az USA újra recesszióba süllyedhet.

További kockázatokat jelenthetnek az olyan szekrényből kihulló csontvázak is, mint Dubai vagy Görögország, mondta Barcza György. Ezekben az országokban nem volt IMF program, maguktól kezelték a válságot, és a piac most ismeri fel a nem megfelelően kezelt válság következményeit.

Kockázatok, veszélyforrások

Felvetésünkre, hogy Kína jelent-e kockázatot, ahol nyáron még többet hiteleztek mint Amerikában a subprime-hitelezés virágkorában, az elemző elmondta, hogy úgy tűnik, a válságban legtöbbet növekedő, és a magyar GDP harmincszorosával rendelkező Kína fenn tudja tartani a gyors növekedést. „Az ebben az évben 8 százalékos növekedést produkáló Kína növekedése 5-10 évig még biztos fenntartható, akkora az aktív lakosság száma, de persze folyamatos kérdés, hogy mi történik, ha mégsem lesz így” – vélekedik hasonlóan Németh Dávid.

A dollárlikviditás, és úgy általában a globális likviditás csökkenése is potenciális veszélyforrás, hiszen megelőzendő az inflációt, a jegybankok most lassan kivonják a túl sok likviditást a rendszerből, ami az elmúlt másfél évben elsősorban az ázsiai részvénypiacokba és a fejlődő országok magas kamatozású devizáiba történő befektetésekben csapódott le. A szűkülő dollárlikviditás pedig nyilván érinti a dollárlikviditásból profitáló befektetéseket, hangsúlyozta Barcza György.

A bankok már csak ilyenek

A jelentős kockázatok ellenére egyértelműen stabilizálódni látszik a bankok helyzete a fejlett országokban. „A bankok megbecsülik, hogy az elkövetkezendő egy, vagy öt, vagy akárhány évben milyen lesz a nyereség-és a veszteségpályájuk, ezt összesítik, és ha nagyobb a nyereség, akkor a kalkulált pálya fenntartható. Persze elképzelhető, hogy ez a pálya csak egy évig néz ki így, és öt évre már nem fenntartható, de most akkor is úgy néz ki, hogy a világ bankjai ráálltak egy fenntartható pályára” – mondta Barcza. Az amerikai bankoknál kisebb a veszteség, de alacsonyabb a nyereségtermelő-képesség, míg az európai bankoknál nagyobb a veszteség, de magasabb a nyereségtermelő-képességük. 2010 végétől a bankok nyereségesek lesznek mindkét kontinensen.

Kérdésünkre, hogy a kormányok által a rendszerbe pumpált likviditást miért nem elsősorban a hitelezés élénkítésére fordítják a bankok, miért inkább a prémiumok kifizetésére és tőzsdézésre, Barcza György azt mondta, hogy a bankok már csak ilyenek, válságban megijednek, visszafogják magukat, és ezáltal a kilábalást.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!