Vilhelmina
11 °C
16 °C

Déjà vu? Ez volt 2010-ben

2011.12.16. 15:25 Módosítva: 2011-12-16 15:43:50

Számos ponton nem jutott dűlőre egymással a kormány és az IMF-EU-duó, ezért utóbbiak delegációja idő előtt hazautazik, ezzel pedig megszakadtak a tárgyalások hazánk és a két szervezet között. Washington és Brüsszel további kiigazításra sarkallja hazánkat az idei és jövő évi hiánycél betartása érdekében. Több dolgot kifogásolnak: a bankadó jelenlegi formáját, a jegybankelnök fizetésének csökkentését, a "piactorzító" és EU-jogba ütköző törvényjavaslatokat, a szerkezeti reformok elnagyoltságát, és azt, hogy a 2011-es költségvetésről nem tudott érdemi dolgot mondani számukra a kormány.

Nem ez nem mai hír, 2010 július 17-én írtuk, miután egy szombati napon az IMF és az EU szépen összecsomagolt.  A fenti bekezdésben persze két árulkodó jel is van, hiszen a 2011-es költségvetésen túl vagyunk, de ennél fontosabb, hogy most azért kicsit jobb a helyzet: egy előzetes megbeszélés szakadt meg, januárban – egyelőre úgy tűnik – lehet indítani a tervezett, és már konkrétan a hitelkeret nagyságáról, típusáról és feltételeiről szóló megbeszéléseket. Azaz védőhálónk lehet még.

Ugyanakkor a konfliktusok kísérteteisen hasonlítanak: a 2010-es kormányváltás után is egyértelmű volt, hogy az IMF-EU párosból az utóbbival lesz nehezebb dolgunk. (A két szervezettel együtt kell megállapodnunk, hiába van az IMF-nél a kassza kulcsa, az uniós országok esetében Brüsszel jóváhagyása is kell minden hitelmegállapodáshoz.) Akkor még a fő konfliktusforrás az volt, hogy a kormány nemhogy tartani nem akarta, növelni szerette volna a 2010-es költségvetési hiányt. Ugyanakkor ez a kérdés a már éppen első virágzása teljében levő görög válság miatt hamar lekerült a napirendről, de akadt számos, egyre újabb konfliktusforrás.

Ezek közé tarozott számos konkrét intézkedés (az akkori szakítás okairól részletesen itt olvashat), de volt egy általános kifogás is: a kormány éppen elképesztő ütemben, a tárgyalások közepette sem tájékoztatva a delegációkat terjesztett elő újabb és újabb intézkedéseket. Nem csak azzal volt gond, hogy ezek egy része konkrétan sértette az uniós jogot, vagy gazdaságpolitikailag előreláthatóan baklövések voltak. Az EU és az IMF is sérelmezte, hogy nincs értelme úgy tárgyalni, ha a kormány semmit nem tud vagy hajlandó elárulni gazdaságpoitikai elképzeléseiből, de közben a sajtóból értesülnek újabb és újabb, velük nem egyeztetett lépésekről.

Mi történik most? Kedden megérkezett a delegáció az előzetes tárgyalásra. Szerdán benyújtották a jegybanktörvényt, aminek egy korábbi verzióját küldték meg az ilyenkor kötelező egyeztetésre az Európai Központi Banknak, majd az egyébként meglehetősen kritikus választ meg sem várva terjesztették be a parlamentnek a javaslatot. Amit egyébként január elsején hatályba akarnak léptetni, már a rohamtempó is szinte kizár minden kért módosítást.

Csütörtökön bejelentették a 320 milliárdos kiigazítást, benne egy újabb nyugdíjállamosítási lépéssel. Az mnyp-járulékok idei lenyúlásáról, a rendszer átalakításáról a magyar Alkotmánybíróság ugyan láthatóan nem akar állást foglalni, de az ügyben több per az Európai Bíróságon is folyamatban van, és nem az államnak áll a zászló Strasbourgban.

A kommunikáció is hasonló

A tárgyalások nem megszakadtak, hanem véget értek. A kormányszóvivő iroda délután 3-ig ennyit volt képes közölni a váratlannak annyiban aligha tekinthető fejleményről, hogy a kormánynak már alighanem csütörtök este tudnia kellet, péntek reggel a programban még szereplő megbeszéléseket lemondva a delegációk távoznak.

2010-ben az asztalborítás után a kormány, illetve Matolcsy György első közleménye azzal zárult, "A kormány természetesen tovább folytatja a tárgyalásokat a nemzetközi szervezetekkel, köztük az IMF-fel és az Európai Unióval is". Azaz konkrétan tagadták nem a szakítás tényét, de még a tárgyalások megszakítását is.  Pár nap után a kormányzati kommunikáció már átfordult a gazdasági szabadságharcos vonalra, aminek egyik eleme az IMF-től való megszabadulásunk sikerként való beállítása volt.