Nincs alternatívája a vonatritkításnak
Jelentős politikai veszteség nélkül nem nagyon van a múlt héten nyilvánosságra került drasztikus vonatritkításokon kívül más lehetősége a kormánynak, ha végre akarja hajtani a Széll Kálmán terv vállalásait, ami alapján idén a GDP 0,1, jövőre pedig 0,2 százalékát kellene megspórolni a közösségi közlekedésen, derül ki a Policy Agenda elemzéséből. A tervek szerint áprilistól 412 vonatot nem közlekedtetne, további nagyjából száz vonatot az eddigitől eltérő gyakorisággal közlekedtetne a MÁV.
Az árkedvezmények megnyirbálása komoly politikai akadályokba ütközik, ugyanis két igazán komoly létszámú és befolyású rétegnél nagyok a kedvezmények, ezek egyike a vasutasok és családtagjai, a másik pedig a nyugdíjasok. Ez a két társadalmi csoport olyan jelentős érdekérvényesítő képességű, hogy a velük való konfrontáció nem tűnik valószínűnek az elemzőintézet szerint.
Az alacsony kihasználtságú szárnyvonalak bezárása éppen a kormánypártok korábbi kommunikációja miatt nem alternatíva, hiszen az fontos politikai témává vált az előző kormányzati ciklusokban. Láthatólag a szakmai mozgásteret jelentősen megköti, hogy a párhuzamosságok megszüntetése, vagy az utaslétszám miatti döntéseknek sem lehet az egyes vasúti szakaszok bezárását jelentő látszata - írja az elemzés.
Az egyetlen szakmai megoldás az lenne, ha a vasúti és a közúti tömegközlekedés közötti párhuzamosságokat megszüntetnék, ezzel néhány helyen vagy csak autóbusz, vagy csak vonat állna a közlekedők rendelkezésére. Ugyanakkor az elemzőintézet szerint az nem látszik, hogy egy ilyen kedvezményezést ténylegesen, és érdemi megtakarításokkal járó módon képes lesz e végrehajtani a kabinet.
Szóba jöhetne még a bérköltségek csökkentése és az elbocsátás, azonban ennek a végrehajtása sem egyszerű, mivel a köznapi értelemben vett vasutasok elbocsátása egyrészt társadalmi ellenállást váltana ki, másrészt a munkaerőpiac jelenlegi állapota miatt tovább terhelné a szociális ellátórendszert.
A kormány egyelőre szigorúan ellen áll minden olyan nyomásnak, amely átmeneti foltozásokkal próbálná megoldani a cégek napi gondjait, de láthatólag egyelőre nincsen arra politikai elszántsága, hogy módszeresen végrehajtsa a szervezeti racionalizációt, zárul az elemzés.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
