Kipukkad az olajárlufi?

2008.03.20. 17:20
Az elmúlt hónapokban, különösen február óta soha nem látott magasságokba emelkedett a különféle nyersanyagok, a réztől az aranyon és az olajon át a kakaóig szinte minden árupiaci termék ára. Röpke két nap alatt azonban tíz százaléknál is nagyobbat zuhantak ugyanezek az árak. Az elemzők megosztottak, lehet, hogy lufi volt az eddigi hegymenet, de az is, hogy a kereslet-kínálati viszonyoktól elszakadó, a spekulatív tőke terepévé váló árupiacon is gyakoribbak lesznek a befektetői hangulatváltozásokkal összefüggő áringadozások.

A gazdaságtörténetben megfigyelhető, hogy a gazdasági ciklus felfelé ívelő szakasza után, amikor a reálgazdaság lejtmenetbe kapcsol, a részvénypiacokon esnek az árfolyamok, akkor a nyersanyagok ára megugrik, helyezi szélesebb keretek közé a mostani folyamatokat Sarkadi Szabó Kornél, a Cashline vezető elemzője. Joggal vetődik fel a kérdés: a szemünk előtt zajló fejleményeket csakis ez magyarázza?

Védelemnek jó

Az amerikai jelzálogpiacról induló krízis és a gazdasági növekedési aggodalmak, no meg a dollár gyengülése miatt az elmúlt fél évben a befektetők fokozatosan kivonták pénzüket a részvényekből, és különféle árupiaci termékekbe forgatták át. A dollárgyengülés ellen jó megoldásnak tűnt nyersanyagokba fektetni, mivel azok nagy részét dollárban jegyzik, így az árfolyamváltozásból fakadó kockázatokat ki tudták küszöbölni az olajba, aranyba, alumíniumba és még sorolhatnánk, mibe nem fektető pénzpiaci szereplők, ráadásul így elkerülték a részvénypiaci zakókat is, magyarázza Sarkadi. Az elmúlt hónapban aztán felgyorsult ez a folyamat, a dollárgyengülés és az árupiaci termékekbe való pénzbefektetés, a nyersanyagárak meglódulása egymást erősítő spirált eredményezett.

Mégis, valami történt, hogy látványos árzuhanás következett be két nap leforgása alatt. Sarkadi szerint a kulcsmomentum az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed keddi, a kamatcsökkentési döntéshez mellékelt közleménye. Közvetve az inflációs veszélyekre hivatkozva a vártnál némiképp kisebb kamatvágást hajtott végre az amerikai jegybank, másrészt felhívta a figyelmet a romló gazdasági kilátásokra. A befektetők ennek hatására "a dolgok mélyére néztek", a hangulati tényezőket lehántva kielemezték, hogy a várható keresleti-kínálati viszonyok milyen nyersanyagárakat indokolhatnak.

Lufi vagy nem lufi?

Az amerikai gazdaság - átmeneti - recesszióba süllyedése értelemszerűen a világpiaci kereslet mérséklődéséhez vezet, ez pedig visszafogottabb árdinamikát eredményez. Ez a felismerés vezetett lényegében a 180 fokos fordulathoz, ahhoz, hogy jelentősen visszaesett az olajár, az arany olcsóbbá vált, a kakaó, az alumínium, a réz, a nikkel és így tovább mind árzuhanáson ment keresztül két nap alatt.

A befektetők az árupiaci termékekből kivont pénzükön dollárt vesznek (erősítve azt), de nem részvényeket vagy állampapírokat vásárolnak, hanem legfeljebb bankbetétekben fialtatják pénzüket, vagy kivárásra játszva készpénzben vagy ahhoz közeli eszközökben tartják tőkéjüket.

Az árzuhanás Sarkadi magyarázata szerint nem meglepetésszerű, mivel az elmúlt fél évben hatalmasra fújódott az árupiaci lufi, a gazdasági fundamentumok (a visszafogottabb, néhol esetleg visszaeső kereslet) pedig nem indokolnak ilyen magas nyersanyagárakat, csak a lufi kipukkadásának időpontja volt kérdéses.

Javarészt másképp ítéli meg a fejleményeket és a mögöttük meghúzódó folyamatokat Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója. Ő inkább úgy fogalmaz: benne volt a pakliban, hogy az árak egy idő után visszaesnek, de ezt inkább átmeneti jelenségnek tekinthetjük.

A közgazdász azzal érvel, hogy a nyersanyagpiacokon - éppen a részvénypiacok gyengélkedésétől, a romló reálgazdasági kilátásoktól, a magas inflációs környezettől hajtva - nagyon megnőtt a spekulatív, pénzügyi befektetők szerepe. Éppen ezért az árupiacok is úgy viselkednek, mint a részvénypiac, ahol rövid idő alatt - hangulati és spekulatív tényezők miatt - gyorsan változhat a széljárás, és ezt látjuk most a nyersanyagok árainak mérséklődésében.

De mi várható?

Sarkadi szerint - a fundamentális mögöttes okból kifolyólag - az árcsökkenés nem fog megállni, vélhetően komolyabb zuhanás előtt állunk. A nemrég még 100 dollár feletti olajár 70-80 dollárig süllyedhet, és hasonló, összességében 20-30 százalék körüli árcsökkenés következhet be az árupiac többi tételénél is, mielőtt lenne esély újból visszaállni a hosszú távú emelkedő trendbe. (A mostani áresés ennek már része.) Hogy ez milyen gyorsan valósul meg, nem lehet látni.

Duronelly erről is mást gondol. Mivel szerinte nincs szó árupiaci lufi kipukkadásáról, a mostani áresést ideiglenesnek ítéli. Az amerikai gazdasági visszaesés miatt Kína - és a többi kelet-ázsiai ország - exportpiacai beszűkülnek, erre pedig a távol-keleti ország a belső kereslet felpörgetésével válaszolhat. Ezért hosszabb távon a nyersanyagok iránti kereslet érdemi lanyhulása nem várható, sőt a folyamatos áruhiány miatt további, meglehet, az eddigieknél lassabb ütemű drágulásra lehet számítani.