Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Magyar cikkek
Az ágazati irányítás terheitől megszabaduló Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban az infrastruktúráért felelős szakállamtitkárra lényegében két olyan hatalmas terület szabályozása hárult, amely kis túlzással csak annyit változott a rendszerváltás óta, hogy a monopolhelyzetű uralkodó szocialista nagyvállalalatokat már rt-knek hívják.
Az Európai Unió is ezekben az években, lényegében párhuzamosan küzd az energiaszektor és a közlekedés liberalizálásáért, a többszereplős versenypiac feltételeinek és szabályainak megteremésével, jócskán lemaradva például a távközlés átalakításától. A liberális SZDSZ irányította GKM-nek így nagyon is passzolt a két terület, de ez azt is jelenti, hogy a szabályozási kérdések óhatatlanul politikai ellentétekként manifesztálódnak az óriási gyűjtőpártként számos lobbiérdeket képviselő és a populizmusra eleve hajló koalíciós partnerrel, még akkor is, ha Felsmann mindig szerette elegánsan hangsúlyozni, hogy ő nem politikus, hanem szakember.
A következő választások lassan közelebb vannak, mint az előzőek, az elbukott népszavazás után máris látszanak jelei, hogy a koalíciós partnerek egymásra próbálják kenni a kudarcot, a megrettent MSZP-ről joggal lehet feltételezni, hogy még kevésbé lesz hajlandó bármilyen olyan lépésre, amely ellentmond a mindent a gondoskodó államtól remélő népakaratnak.
Márpedig az eddiginél kevesebb eredmény az gyakorlatilag nulla, hiszen Felsmann tevékenységét talán - kis jóindulattal - negyedsikernek lehet értékelni. Ez a közlekedési terület félsikeréből és az energetika kudarcából átlagolható.
Az autópályák lassan fölépülnek, ha nem is határidőre és nem is olcsón, vannak más közúti fejlesztések is, ha nem is elég, kidolgozott ppp-konstrukció áll az állami kiadásokat látszólag csökkenteni kívánó politika rendelkezésére. Szintén csúszással, de folyik a kamionok használatarányos útdíjfizetését szolgáló rendszer megteremtése.
Komoly előrelépés, hogy tavaly sikerült egységesíteni a közszolgáltatási távolsági közlekedés (busz és vasút) árait, a tarifareform másik fontos területén, a kedvezmények egységesítésébe és megnyirbálásába viszont már vastagon beleszóltak a képviselők. Létrejöttek és elvileg működnek a közösségi közlekedést, a vasutat felügyelő, koordináló hatóságok, szervezetek, tehát létezik a monopóliumokat megtörni akaró új szereplők működését segítő, szabályozó illetve a közlekedési ágazatok hatékony együttműködését, utasbarát integrált menetrendeket felügyelő intézményrendszer, noha új szereplőkkel, a korábbinál jobban összehangolt menetrendekkel még nem találkozik az utas.
Az utas zömmel a jól ismert, minden értelemben lepusztult, sőt évről évre ziláltabb vasúttal találkozik. A háttérben ugyanakkor folyik az átalakítás. Elsősorban a MÁV darabolása, amely egyszer majd, ha jól csinálják, az irányítók reményei szerint az adófizetőknek olcsóbb, az utasnak jobb vasutat eredményezhet. A teherszállító Cargo - némi botránytól hangos - eladása mindenképp sikerként értékelhető minisztériumi szemszögből, ahogy a személyszállítás önállósodása is.
A vasúti reform vizitdíja (szimbolikus tartalmat nyert, de igazából kis jelentőségű kérdése) a mellékvonalak bezárása. A GKM irritálóan előkészítetlenül elkezdett akciója végül nem túl sok, 14 szakasz "személyszállításának szüneteltetéséhez" vezetett, a folytatás azonban eddig a meghátrálásról szólt elsősorban a helyi szocialista erők és a szakszervezetek elől. Az egyfajta kompromisszumként kitalált "térségi vasúttá alakítás" a dolgok mostani állása szerint nem lesz túl sikeres, a mindent az államtól követelő közegben egyszerűen nem működik a helyi erőkre számító, normatív feltételekkel számoló megoldás.
Az energetika szabályozásában rosszabb Felsmann eredménylistája. Tavaly főként szocialista és fideszes képviselők több száz módosítóindítvánnyal bombázták szét a tárca villamosipari piacnyitásról szóló törvényjavaslatát, így a versengő áramszolgáltatók helyett egy torz és versenyre alkalmatlan rendszer jött létre, amelynek legfőbb nyertese az állami MVM lett.
Kísértetiesen hasonló sorsra jutott a szintén évekig előkészített, az érdekeltekkel hosszan egyeztetett energetikai koncepció, amely sokak értékelése szerint egyik érdekcsoportnak sem kedvezett. Az elkészült mintegy 50 oldalas dokumentumot még csak benyújtani se tudta a GKM mellékletként, így a parlamenti vitában hivatkozni se lehetett rá. Ennél az esetnél már a szakállamtitkár is hangot adott csalódottságának: "a parlament előtt lévő koncepció arra jó, hogy a képviselők a módosítójavaslataikkal döntsék el, mi legyen a tartalma", mondta maliciózusan Felsmann.
A történet folytatódik: a most a ház előtt lévő, a gázpiac megnyitását szabályozó törvényjavaslathoz szintén több mint száz módosítást adtak be - megint csak többségében MSZP-s - képviselők.
Felsmann Balázs 2005-ben érkezett a minisztériumhoz a Béres Zrt.-től, ahol különböző vezetői posztokat töltött be. 2006 nyaráig a GKM vagyongazdálkodási főosztályát vezette, azóta szakállamtitkár.
A cikk megjelenése után néhány órával a GKM hivatalos közleményben is megerősítette Felsmann Balázs lemondását. A szakállamtitkár április végéig marad hivatalában.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
