Móric
14 °C
15 °C

A kormány eddig is mindent tudott

2008.03.11. 18:29
Egyszerűen nem igaz, hogy a kormány nem tudta: amit tavaly az energiapiacon csináltak, az nem liberalizáció. A most, az MVM-vezetés menesztésének és új szabályozás kialakításának bejelentésekor hivatkozott szakértők mindegyike már fél-egy éve jelezte: a tervezett átalakítás nem hoz igazi versenyt. Ennek több alapvető feltételét, amiket egyébiránt a gazdasági minisztérium már az előkészítés szakaszában is szorgalmazott a szocialista frakció ellenében, most hirtelen magáévá tette a kormány. Jelzéseket pedig eddig is kaptak: decemberben házon belülről, hiszen a gazdasági tárca többször is jelezte, hogy a júniusban elfogadott új villamosenergia-törvényt szétzilálta az MSZP és a Fidesz a parlamenti vitában, voltaképpen megerősítette a Magyar Villamosművek monopolhelyzetét, és az áramfogyasztók zsebéből 65 milliárd forintos extra profithoz jutatta a céget.

"Nemcsak gazdasági természetű problémát jelenthet, hogy miközben a közvélemény árampiaci liberalizációról hall a törvény kapcsán, jelen helyzetben valódi versenyhelyzettel nem, csak áremelkedéssel fog találkozni január elsejétől. Miközben a jogszabály (a júniusban elfogadott új villamosenergia törvény – a szerk) tovább erősíti és hosszú időre "befagyasztja" egy állami cég, a Magyar Villamos Művek Zrt. monopolhelyzetét, a Miniszterelnöki Hivatal gondozásában készült végrehajtási rendeletek különösen nehéz helyzetbe hozzá a villamos-energiát fogyasztó magáncégeket – áll abban az Index birtokába jutott tájékoztatóban, melyet a gazdasági tárca készített a kormány részére még tavaly decemberben.

Az anyagból kiderül: a júniusi törvényben több ponton is kifogásolt módon véglegesített áramaukciós szabályoknak köszönhetően az árverés eredeti funkciójának megfelelően várt csökkenés helyett jelentős áremelkedés következett be már tavaly ősszel. Ez, és a szabályozás más pontjai már 2007-ben 65 milliárd forintos nyereséget eredményeztek az MVM-nél. A tárca egyben javaslatot tett arra is: az MVM osztalékát elvonva kellene biztosítani a lakossági árkompenzációt, tekintve, hogy az új szabályozás alapján se verseny, sem árcsökkenés nem várható.

Régen is tudták

De bőven nem a GKM decemberi jelzése volt az első. Elmúlt egy év – legalábbis majdnem, azóta, hogy több intézmény több szakértője is előre megmondta: ami itt van, az nem árampiaci liberalizáció. Pontosan megfogalmazták az előbb még készülő szabályozás hiányosságait, majd jelezték azokat az újabb problémákat, melyeket az amúgy is kritizált törvénytervezeten még a parlamentnek, elsősorban a szocialista frakció jóvoltából sikerült beépíteni a rendszerbe, és az eredményt is: nem lesz verseny, így nem lesz árcsökkenés sem. Ugyanakkor természetesen készen álltak a javaslatok is, milyen módon kellene beavatkozni az árampiacba az államnak ahhoz, hogy valódi piac alakulhasson ki. Az Indexnek júniusban interjút adó Kaderják Péter nyilatkozatát akár ma is szó szerint közölhetnénk, egyetlen kiegészítéssel: 2008. március 11-én, miután a múlt év végén elfogadott árampiaci törvény ismeretében újabb tanulmányt készített a Gazdasági Versenyhivatal, a Magyar Energiahivatal és a Kaderják vezette, a Corvinus Egyetemhez tartozó Regionális Energiakutató Központ (REKK), a miniszterelnök bejelentette: felismerték, hogy új irányra van szükség. (A GVH nyáron megfogalmazott kritikájáról is beszámoltunk, a KPMG pedig februárban adta ki elemzését, mely ugyancsak jelezte, nem sikerült az árampiaci liberalizáció.)

Ma döntöttek

Veres János azt a feladatot kapta Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől, hogy - az érintett miniszterek bevonásával - haladéktalanul kezdeményezze, illetve hajtsa végre az MVM-mel kapcsolatban indokolt személyi, szabályozási és szerkezeti változtatásokat – jelentette be ma a kormányszóvivő. Daróczi Dávid elmondta, a cég éléről távoznia kell Kocsis István eddigi vezérigazgatónak. A szóvivő azzal indokolta a most megszületett döntést, hogy most készültek el azok a tanulmányok, melyek elkészítésére a miniszterelnök januárban kérte fel Horváth J. Ferencet, a Magyar Energia Hivatal elnökét és Nagy Mártát, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elnökhelyettesét, illetve ő a Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontot.

A három tanulmány, mint azoknak a Miniszterelnöki Hivatalban készült összefoglaló elemzéséből is kiderül, a főbb pontokat tekintve teljesen egységesen látja mind a piaci verseny akadályait, mind a lehetséges megoldásokat.

Mi a baj a magyar árampiacon?

A versenyhez három dolog kell. Az egyik, ami minden versenynek feltétele, hogy elég sokan legyenek mind a keresleti, mind a kínálati oldalon. Ez a magyar árampiacon elvileg adott. A probléma sajnos az, hogy az áramtermelés tulajdonosi sokszínűségét a privatizációhoz kötődő hosszú távú megállapodások egy nagykereskedő kezében koncentrálják. A második, hogy könnyű legyen a szolgáltatóváltás, azaz a fogyasztók tényleg válogathassanak, ennek feltételét az új törvény biztosítja – mondta még tavaly nyáron az Indexnek Kaderják Péter.

A szektornak azonban van specialitása is: kell az a fizikai infrastruktúra, a hálózat, amiből csak egy van, és amelynek üzemeltetését a piactól független szervezetnek kell ellátnia. Ez hiányzik nálunk, és egyelőre nem is látszik, hogy változna a helyzet. Noha a rendszerirányító MAVIR 2002 és 2006 között semlegesen működhetett, tavaly visszakerült a piacon meghatározó MVM holdinghoz.

A hosszú távú megállapodások

A 2008 elejétől megvalósuló hazai árampiaci modellváltás úgy szüntette meg a hatósági árkontrollt a nem háztartási fogyasztók körében, hogy a piac kínálati oldalát ahelyett, hogy versenyzőbbé tette volna, monopolizáltabbá alakította – áll a REKK tanulmányában. A GVH elemzése ezzel összhangban úgy fogalmaz: a magyar villamosenergia piac kínálati oldalán nem tapasztalható verseny. "Ennek érdemes külön említeni mindkét szintjét: az erőművek közötti verseny is hiányzik, és a nagykereskedelem is szinte monopolizált. A közös háttér pedig a hosszú távú megállapodások (htm-ek)."

Az úgynevezett hosszútávú megállapodások a kilencvenes évek közepén, az erőművek privatizációja kapcsán születtek: akkor egy zárt piacon ezekre szükség is volt, hiszen az miközben az állam a beruházásra, fejlesztésre szoruló erőművektől szabadulni akart, azok új tulajdonosai az áramot kizárólag egy vevőnek, az MVM-nek értékesíthették. Így a megtérülés, a tervezés biztosítási érdekében érthető, hogy megfelelő mennyiség átvételét, meghatározott áron biztosítva akartak látni.

Időközben azonban az árampiac részleges felszabadítással az elvi lehetőség adottá vált arra, hogy az erőművek közvetlenül az áramszolgáltatók vagy kereskedők részére értékesítsenek. A htm-k fennmaradása miatt azonban ebben nem váltak érdekeltekké, sőt, a szerződés most voltaképpen őket védi: a hatékonyság növelése, újabb, az újra egyre elavultabb erőművi park miatt egyébként indokolt beruházások nélkül is kiszámítható, biztos profitot érnek el, a drágán termelt áramot biztosan átveszi tőlük az MVM.

Mi is az MVM?

És itt elérkezünk a következő problémához, az MVM kvázi monopolhelyzetéhez. Ezt mindhárom tanulmány megállapítja. A hazai termelők által előállított villamosenergia vonatkozásában az MVM Trade 75-80 százalékos piaci részaránnyal rendelkezik. A fennmaradó rész jelentős hányadakötelező átvétel alá esik." – írja a GVH. "A ténylegesen igénybe vehető erőművi teljesítmény mintegy 94 százalékát kontrollálja a fentebb jelzett módokon (htm-ek, Vértesi Erőmű, MAVIR által bonyolított kötelező átvétel) az MVM" – erősíti meg a REKK.

Azaz, a magyar piacon jelenleg úgy kellett volna megvalósuljon a verseny, hogy a megtermelt áram szinte teljes egészében egy központi elosztóhoz kerül, mielőtt a kereskedőkhöz jutna. Mint a Miniszterelnöki Hivatalban készült összefoglaló az elemzések alapján rámutat, ezt kihasználva, az MVM, monopolpozíciója révén az árat gyorsan és lényegesen a referenciaár-szint fölé növeli, (ezzel kb. 1 százalékkal növelve az inflációt is), hogy így növelje nyereségét.

Jöhetne az import, de

Az MVM monopolhelyzetének, a htm-ek megszüntetése érdekében az elmúlt egy évben a gazdasági tárca többször is kiállt, eredménytelenül. Elbukott a tárca az importliberalizálás ügyében is. Az árak leszorításának egyik módja ugyanis, mint minden piacon, az áram esetében is az import lehetne. Csakhogy: az áramimport fizikai jellegzetességei miatt speciális ügylet, szükség van hozzá a hazai infrastruktúrára, az határokon az átvételt, illetve az onnani továbbítást biztosító rendszerekre, vezetékekre. Ez az infrastruktúra, ahogy az egész az árampiacot meghatározó, annak működését, a szállítást biztosító rendszer MAVIR (Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt,) kezében van. A MAVIR pedig a kizárólagos állami tulajdonban álló MVM tulajdona.

Mindhárom tanulmány tényként állapítja meg, hogy a szlovák-magyar határon a MAVIR által kiosztható 2008-as határkeresztező kapacitás a kormány rendeleti szabályozásán keresztül az MVM-en kívüli kereskedők számára nullára csökkent, és ez nagyon erős versenykorlátozó tényező. A REKK jelzi azt is, hogy "az Ukrajnából származó áramimport kondíciói nem nyilvánosak, teljes intranszparencia jellemzi e határkapacitás használatát". Márpedig az importra égető szükség lenne: a 2008-as szállítású villamos energia ára hazánkban 70-72 euró/MWh-ra emelkedett, aminek számos hazai és nemzetközi oka van. A német tőzsdei ár 60-62 euró/MWh. A különbség tehát mintegy 20 százalék. A kifogásolt rendeletet szakmai előkészítése a GKM kompetenciájába tartozna ugyan, de kormányrendeletről lévén szó, azt a miniszterelnök írja alá. Most úgy történt meg ez, hogy a GKM hiába jelezte fenntartásait a nem a tárca álláspontját mutató tervezettel szemben.

Lehet-e az MVM-é a MAVIR?

A fent említett tulajdonosi viszonyok azonban általános problémát jelentenek. Mindhárom tanulmány, ahogy a GVH és a REKK a nyilvánosság előtt már korábban, ezúttal is rámutat: A MAVIR, mint az MVM-csoport tagja nem képes az elvárható független rendszerirányítóként működni, és a függetlenséggel a hazai elosztók esetében is jelentős problémák vannak. Szükségesnek látják a MAVIR, mint rendszerirányító függetlenségének megteremtését, az MVM-től való leválasztását (különösen élesen merülhet fel a kérdés az MVM privatizációjával összefüggésben).

A semlegesség, mint azt Kaderják Péter az akkor még tervezett új szabályozás előre látható hiányosságaira már júniusban figyelmeztetve elmondta, a MAVIR esetében azt jelenti: a hálózaton rendelkezésre álló szállítási kapacitásokat úgy kell mindenki számára hozzáférhetővé tenni, mint egy autópályát. Aki kifizeti a díjat, mehet. Persze a kapacitás az áram esetében véges, és ez azt jelenti, hogy bizonyos, nagy forgalmú időszakokban előfordul, hogy licitálni kell a szállításért, illetve rendszeresen ez a helyzet a külföldről behozott áram esetében.

A szakértő szerint ugyanakkor amikor a hálózatkezelő egy a piacon érdekelt holding része, már pusztán információval is segíteni tudja saját cégét, de persze ténylegesen fennáll annak lehetősége is, hogy a rendszerhez való hozzáférést nem egyforma feltételek mellett biztosítja. Ahogy a GVH írja, "egy a piaci szereplőktől nem független rendszerirányító mindig ki van téve annak, hogy ne kizárólag a számára gazdaságilag legjobb döntést hozza meg, hanem figyelembe vegyen egyéb érdekeket, így ellenérdekeltté válhat az infrastruktúra fejlesztésében, piaci információk elérhetővé tételében, amelyek révén negatív irányba befolyásolhatja a piac működését."