Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Hová vigyük nyugdíjpénzünket?

2005.11.11. 08:33
A rendszerváltás óta egyetlen államháztartási reform a nyugdíjrendszer átalakítása volt. A jelenleg három-, januártól négypillérű nyugdíjrendszer az időskorra szóló megtakarítási lehetőségek széles választékát kínálja. Persze a rendszer bonyolultsága miatt sok kérdés felmerülhet az emberben, ha tudni akarja, hogyan és miből élhet meg öregkorában. Az Index segít: a nyugdíjpéntárakról szóló sorozatunk első részéből megtudhatja, hogyan működik a rendszer, a második részben segítünk, hogy kiválaszthassa a legjobbat.

Igencsak megriadhattak azok, akik tavaly a 2003-as hozamok alapján szerettek volna magánnyugdíjpénztárat választani. A pénztárak ugyanis egy kivételével még a 4,7 százalékos inflációs szintnél is kisebb hozamokkal lepték meg a tagokat. A legjobb, a Dimenzió Magánnyugdíjpénztár is csak 4,83 százalékot produkált, a második helyezett Évgyűrűknek már csak 4,37 százalék jött össze, míg a leggyengébb, a K&H-érdekeltségű Aranykor mindössze 0,6 százalékot - reálértéken tehát -4,1 százalékot - hozott össze.

Igaz, tavaly már javítottak, és 12-20 százalék körüli hozamokkal csábították - 6,8 százalékos infláció mellett - a leendő pénztártagokat, de így is sokakban megfogalmazódhatott a kérdés: érdemes-e magánnyugdíjpénztári tagnak lenni. A hatályos jogszabályok persze túl sok választási lehetőséget nem kínálnak, a pályakezdőknek például - hacsak nem 42 éves korukon túl kezdenek dolgozni - kötelező belépniük magánnyugdíjpénztárba.

Mi is az a nyugdíjpénztár?

A magyar nyugdíjrendszer hárompillérű, ami azt jelenti, hogy a társadalombiztosítási (állami) nyugdíj mellett két nyugdíjpénztári rendszer is működik. Az egyik az úgynevezett magánnyugdíjpénztári, a másik az önkéntes nyugdíjpénztári (januártól újabb pillér, az államilag támogatott tőzsdei előtakarékosság lép be az így négyeleművé váló rendszerbe).

Az, aki magánnyugdíjpénztári tag is, nemcsak az állami társadalombiztosítástól (első pillér), hanem a magánnyugdíjpénztáraktól (második pillér) is kap öregkori ellátást. A nyugdíj kiegészíthető még önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztáraktól (harmadik pillér) származó nyugdíjszolgáltatással is.

Majdani nyugdíjunknak ennek megfelelően akár három (négy) forrása is lehet. Ezek közül a tb-nyugdíj és a magánnyugdíj összegét alapvetően a fizetésünkből levont nyugdíjjárulék - és a pénztárak alapján elért hozam - határozza meg, míg az önkéntes pénztárból folyósítandó nyugdíjunkat az önként vállalt befizetéseinkből és a pénztár által produkált hozamból számolják ki.

Mennyi a tagdíj?

A fizetésből levont járulék most 8,5 százalékos, ebből a magánnyugdíjpénztárba 8, az állami nyugdíjalapba 0,5 százalékot kell a munkáltatónak átutalnia (akik nem magánnyugdíjpénztári tagok, azoknak a teljes 8,5 százalékát a tb nyugdíjalapjába utalják). A magánnyugdíjpénztárba a fizetés 8 százalékánál többet is lehet fizetni - a kötelező tagdíjalap legfeljebb 10 százalékát -, ehhez már adókedvezmény is jár.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak maguk határozhatják meg, hogy mennyi a havi (éves) kötelező tagdíj, ezt egységes tagdíjnak is nevezik. Ennek alsó határa sok helyen havi 1000 forint, de van olyan pénztár, ahol 8000 az alap. Ezeknél a pénztáraknál is lehet a kötelező tagdíjnál többet befizetni, valamint a munkáltató is átvállalhatja az önkéntes pénztári tagdíjat is.

Mennyi marad a tagdíjból?

A pénztárak a tagdíjakat - akár a 8 százalékos levonásról, akár az önkéntes pénztárba befizetett tagdíjról legyen szó - három részre osztják. A pénz legnagyobb része az úgynevezett fedezeti tartalékba kerül, ez a keret az, amiből a majdani nyugdíjat fogják kifizetni (a befizetett tagdíj mellett ide számítják természetesen a tagdíjra eső nettó hozamot is). Ide az egyes magánnyugdíjpénztáraknál a tagdíj 90-94,5 százaléka jut, az önkéntes pénztárakban ez az összeg 88-100 százalék között van (de 96 százaléknál jellemzően már csak a kötelező tagdíj fölötti befizetések esetén több).

A levont vagy befizetett tagdíj további 5,5-10 (magánpénztáraknál), 0-12 (önkénteseknél) százalékát kétfelé osztják. Az egyik a működési tartalék - hogy ezt mire fordítják, azt aligha kell magyarázni -, a másik a likviditási tartalék. Utóbbi a pénztár fizetőképességét biztosító, a tagok által közösen finanszírozott keret. A magánpénztáraknál előbbibe a tagdíj 4,5-7 százaléka kerül, az önkénteseknél általában 0,1-10 százalék között van ez az összeg. A likviditási keret az önkéntes pénztáraknál általában 0,1-3 százalék, a magánnyugdíjpénztáraknál 0,5-1 százalék.

Mennyi pénzünk gyűlhet össze?

A pénztárak az általuk kezelt vagyont befektetve érnek el hozamot, ennek mértéke természetesen évente változik, és pénztáranként eltér. A szakemberek szerint nagyon fontos, hogy egy pénztár teljesítményét ne csak egy-egy, hanem legalább ötéves időintervallumban nézzük. A nyugdíjalapok ugyanis hosszú távú befektetéseket kezelnek, mivel maga a nyugdíj-előtakarékosság is több évtizedre - egy diplomás pályakezdőnél például csaknem negyven évre - szól, így lehetséges, hogy egy-egy évben nem az a pénztár nyújtja a legjobb hozamot, amelyik öt vagy tíz év alatt a legjobban sáfárkodik a pénzünkkel.

Minden nyugdíjpénztár - magán és önkéntes egyaránt - köteles évente egyszer úgynevezett számlaértesítőt küldeni az ügyfélnek; ezt legkésőbb június 30-ig meg kell kapnia a pénztártagnak. A számlaértesítőről bővebben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének honlapján olvashat.

A nyugdíjpénztárak 1998 óta - 2003 kivételével - jellemzően minden évben az inflációt meghaladó - tehát reálértéken is növekedést jelentő - hozamot értek el. Az indulás éveiben még a magánpénztári számlákra érkező pénzek után is járt a tagnak szja-kedvezmény, így a pénztártagok akár 40 százalék fölötti összesített hozamot is elérhettek. Tavaly, a 2003-as reálértéken veszteséges év után 12,46-19,98 százalék között voltak a hozamok a magánpénztáraknál, de az adókedvezmény megszűnt.

Az önkéntes pénztárak 1998-ban 0,05-31 százalék közötti hozamot produkáltak, a szórás mostanra mérséklődött: tavaly egy 6,8 százalékos önkéntes pénztáron kívül a 11,08-25,42 százalékos sávba estek az önkéntes pénztári hozamok. Részletesebben a hozamokról>>>

Hogyan, mikor juthatunk a pénzünkhöz?

A legfontosabb kérdés persze ez: ha már egész életünkön át spórolunk, mikor vehetjük kézbe remélt millióinkat. Alapesetben természetesen mind az önkéntes, mind a magánnyugdíjpénztári megtakarításunkra akkor vagyunk jogosultak, amikor elérjük a nyugdíjkorhatárt, vagy egyéb - például egészségügyi - okok miatt nyugdíjba vonulunk. Ha esetleg még nyugdíjaskorunk előtt elhunynánk, az állami nyugdíjjal szemben a magán- és önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításainkat hozzátartozóink öröklik.

Az önkéntes pénztáraknál emellett lehetőségünk van arra is, hogy a tízéves tagsági idő után felvegyük az addig összegyűlt pénzt, és kilépjünk a pénztárból - erre idén már mintegy 180 ezer önkéntespénztári tagnak lesz lehetősége -, de akkor a felvett összeg után adót és egészségügyi hozzájárulást kell fizetnünk. A nyugdíj előtti kilépés és pénzfelvétel lehetőségéről bővebben >>>

A magán-nyugdíjpénztári megtakarításhoz csak a nyugdíjba vonuláskor lehet hozzájutni, ilyenkor viszont többféle lehetőségből választhatunk, hogyan szeretnénk megkapni a pénzt. Kérhetünk egyösszegű kifizetést - ehhez legalább 180 hónapos, vagyis 15 éves tagsági viszony kell - vagy valamilyen járadékfizetést.

Utóbbiból is többféle létezik: van úgynevezett életjáradék, ekkor életünk végéig részesülünk nyugdíjban, és vannak különféle határozott időtartamos járadékok. Ilyen az elején határozott időtartamos járadék, a két vagy több életre szóló járadék és a végén határozott időtartamos járadék.

Mennyi lesz a nyugdíjunk?

Ez az a kérdés, amire most még csak tippelni lehet. Bár a PSZÁF honlapján van egy nyugdíjszámító program, ez azonban a felügyelet szerint nem konkrét nyugdíjszámításokra, hanem csak modellszámításra (állami vagy magánnyugdíjpénztárt érdemes-e választani) alkalmas, és jelenleg karbantartás miatt egyébként sem működik. Viszont májusban, amikor működött a program, számolgattunk, nagyon jól csengő és pontosnak tűnő összegeket kaptunk.

Kiszámoltuk, mennyi nyugdíjat kaphat egy ma 57 éves férfi 2008-ban, amikor 60 évesen, negyven év szolgálati idővel nyugdíjba megy, és amikor a rendszer szerint 186 877 forint lesz a havi bruttó átlagkereset. Nos, a program szerint 173 600 forintnyi nyugdíjra lesz jogosult, vagyis az akkori bruttó jövedelem 92,9 százaléka lesz a nyugdíja. A valóságban egy 61 éves férfi, szintén negyvenévnyi szolgálati idővel és 350 000 forintos tavalyi havi átlagfizetéssel nagyjából 150 000 forintos nyugdíjat kap, ami az erre az évre várható 161 ezer forint körüli bruttó átlagkeresetnek 92,6 százaléka - a két arányszám hasonlósága arra utal, hogy a program rövidtávon meglehetősen pontosan számol.

Cikksorozatunk második részében összehasonlítjuk a nyugdíjpénztárakat az elmúlt években nyújtott teljesítményük alapján, majd megnézzük, mitől jók a legjobbak, és mit várhatunk a leggyengébbektől.