Viola
3 °C
13 °C

Romák a szegénység csapdájában

2006.05.09. 11:48
Alig ötven év múlva a roma népesség aránya a jelenlegi 6-7 százalékról 15 százalékra nőhet Magyarországon, miközben a cigányság foglalkoztatottsági mutatója és iskolázottsága drámaian alacsony szintű. Ma hat eltartott jut egy foglalkoztatottra - és szorul állami támogatásra - a romák között. Aktív, felzárkóztatást célzó romaprogram nélkül a költségvetés számára kezelhetetlenné válik a helyzet - állítja a CEMI, amely 1200 milliárd forintos megszorítást előirányzó csomagjában a legfontosabb elemek között foglalkozik a kérdéssel.

Bár számos tényező (a roma fogalmának definiálatlansága, a statisztikák hiánya) miatt nem lehet teljesen pontos számot kapni, elemzések és becslések szerint Magyarországon ma mintegy 700 000 roma élhet, ami a teljes népesség 7 százaléka. A cigányok jelentős részét sújtja a szegénységi csapda többszörös negatív hatása. A népcsoport az országos átlagnál jóval magasabb arányban él kis községekben, ahol kevés a munkalehetőség, nehéz és költséges a bejárás a munkahelyekkel jobban ellátott körzeti központokba, városokba.

Jellemzően az ország szegényebb északi, keleti és déli régióiban jelentős a cigány népesség aránya (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Baranya megyékben), míg a gazdagabb és kisebb munkanélküliségi mutatókkal bíró központi és nyugati régiókban arányuk jóval alacsonyabb. Ezenkívül a szocializmusban kialakult viszonylag magas romafoglalkoztatottság olyan - elsősorban nehézipari - szektorokban koncentrálódott, amelyek alól először futott ki a talaj a rendszerváltáskor. És bár komoly előrelépés történt a század második felében ezen a téren, a romák iskolázottsága még mindig jelentősen alacsonyabb a nem romákéhoz képest - állapítja meg helyzetértékelésében a CEMI (Central European Managment Intelligence) menedzsment tanácsadó cég, amely neves közgazdászok közreműködésével 1200 milliárd forintos hiánycsökkentésre irányuló, komplex gazdasági programot mutatott be a napokban.

Három százalék érettségizett

A romák majd 85 százalékának legfeljebb nyolcosztályos végzettsége van. A legalacsonyabban iskolázottak aránya ezzel szemben az össznépességen belül csak 36,5 százalékos. A romák 12,4 százaléka bír legalább szakmunkás-képesítéssel (az össznépesség 22,7 százalékával szemben), és mindössze 3,1 százalékuknak van középiskolai végzettsége (a teljes társadalomban az érettségizettek aránya 40 százalék).

A helyzet nem javul, sőt a 22-es csapdájaként jellemezhető: miközben a szülők iskolázatlansága az egyik fő oka munkanélküliségüknek, az ennek köszönhető szegénység az oktatási elmaradottságot újratermeli. Az iskola értékét sem látják sokan, de nem engedhetik meg maguknak a költségeit, sem pedig azt a "luxust", hogy már a gyermekek is ne a ház körül vagy más, nem bejelentett alkalmi munkában egészítsék ki a család alacsony jövedelmeit - állapítja meg a CEMI.

Diszkrimináció, munkanélküliség

A gazdasági szakértők szerint nagyobbrészt az alacsony iskolázottság és képzettség az oka annak, hogy a romák helyzete katasztrofálisnak mondható a munkaerőpiacon. A képzettséggel rendelkezők esetében a foglalkoztatottsági mutatókat a többségi társadaloméval összehasonlítva ugyanakkor azt is megállapítják, hogy egyharmad arányban a diszkrimináció a felelős abban, hogy a cigányság nem tud elhelyezkedni.

Miközben a teljes lakosság körében a foglalkoztatottság 56,8 százalék - ez önmagában is a harmadik legrosszabb az EU-ban, hét százalékkal marad el a 25-ök átlagától -, addig a magyar romák között mindössze 25 százalékos. Azaz csak minden negyedik aktív korú roma dolgozik. (A körülbelül 700 ezer fős cigányságból 400 ezer főre tehető az aktív korúak száma. A becslések szerint 250 ezren 15 év alattiak, de csak 7 százalékuk, 50 ezer fő 59 év feletti.) Miközben a foglalkoztatottság alacsony, igen magas, 50 százalék körüli a munkanélküliség. Országos szinten a foglalkoztatottak csak 2-2,5 százaléka roma, s a regisztrált munkanélküliek hozzávetőlegesen 25-30 százaléka kerül ki közülük.

A többségre szorulnak

A számokból következik a CEMI következő megállapítása: drámaian magas az egy foglalkoztatottra jutó eltartottak száma, így a romák folyamatos költségvetési támogatásra szorulnak.

Mivel a roma népesség mintegy fele 19 évesnél fiatalabb vagy 62 évesnél idősebb, a teljes demográfiai függőségi ráta (gyerekek és öregek együttes aránya az aktív népességhez viszonyítva) is 100 százalékos, a nem roma populáció 61,4-es arányszámához képest. Ha ehhez hozzávesszük az alacsony foglalkoztatottságot, kiderül: az egy foglalkoztatottra jutó eltartottak száma (az úgynevezett gazdasági függőségi ráta) 6, miközben a nem romák esetében mindössze 1,5. Ez az arány jelzi a leginkább: a rendkívül alacsony mértékben foglalkoztatott réteg a többségre szorul - ha nem történik érdemi változás a leírt folyamatokban.

Demográfiai hullám

A roma népességben az országos arányokat jóval meghaladja a gyermekszületések száma. Ma minden ötödik-hatodik születendő gyermek cigány. Mivel a romák között alacsonyabb az átlagéletkor, az országos átlagnál alacsonyabb az 59 év felettiek aránya, a cigány népesség fiatalodik, tehát magán és az ország teljes lakosságán belül is egyre nagyobb számban ad aktív korúakat.

A CEMI kalkulációja szerint a romák száma a mai 700 ezerről 2050-re 1,2 millióra nőhet. Ezen idő alatt a nem roma népesség száma 9,5 millióról 7,6 millióra csökken. Így a romák mai mintegy 7 százalékos aránya megduplázódhat és elérheti a 14-15 százalékot. Miközben a többségi populáció Európa egészéhez hasonlóan gyorsan öregszik, a romák aránya gyorsan nő, és az aktív korú roma népesség aránya 2050-re magasabb lesz, mint a nem romáké.

Munka kell - de hogyan?

Azaz egyre nagyobb részét adják a teljes hazai munkaerőpiacnak is. Így ha nem változna semmi, az öregedő teljes népesség körében az egy foglalkoztatottra jutó eltartottak száma a jelenlegi 2,3-ról 3-ra emelkedhetne. A CEMI számításai szerint a mai helyzethez képest 300-400 ezer addicionális roma foglalkoztatottra lesz szükség 2050-re a mai 80-100 ezer főhöz képest annak érdekében, hogy a roma népesség foglalkoztatási mutatói megegyezzenek a többségi populációéival.

A kutatók szerint a helyzetértékelésből adódóan egyértelmű és első számú prioritás, hogy a roma gyermekek minél nagyobb arányban végezzék el a középiskolát és legyen esélyük a munkaerő-piaci elhelyezkedésre. Miközben a költségvetési megszorítások között az oktatásnak is van szerepe a gazdasági program egészében, a CEMI külön kiemeli: még az oktatási hatékonyság és finanszírozhatóság érdekében sem elsősorban a kis iskolák bezárását és a körzetesítést kell célul kitűzni - ami a lemaradt, nagyrészt cigány gyerekek felzárkózási lehetőségeit tovább rontaná. Javasolják ismételten megvizsgálni azt is, hogy ha a családi pótlék fizetése a gyermek iskolába járatásához lenne kötve, vagy a segélyezés egy része az iskolába járatás költségeinek átvállalására, természetben juttatására irányulna (közlekedés, étkeztetés, felső tagozatban esetleg kollégium), annak milyen húzó hatása lenne. További pont a középiskolai kollégiumi férőhelyek számának és minőségének felmérése és szükség szerinti javítása, bővítése.

A romák foglalkoztatása ma az esetek jelentős részében csak "kirakatpolitika" a cégek részéről. E téren egyszerre lenne szükség az állami ösztönzésre (kedvezményekkel, a közbeszerzések elbírálási szempontjainál a romafoglalkoztatás figyelembe vételével) és a cégek aktív magatartására. A vállalati szférának is fel kell ismernie, hogy a romák foglalkoztatása elemi üzleti érdekük ma is, és egyre inkább azzá válik - mind munkaerőpiaci szempontokat, mind a termékek keresleti piacát figyelembe véve.

Átfogó koncepció híján

A CEMI helyzetértékelése értelmes összeollózása a témába vágó szakirodalom ismert megállapításainak, de ahhoz képest gyakorlatilag semmi újat nem tartalmaz - mondta az Indexnek Havas Gábor szociológus, számos, a romák helyzetét felmérő kutatás vezetője, közreműködője. Kiemelte: a demográfiai előrejelzés csak az egyike a lehetséges forgatókönyveknek, a demográfiai változásokra vonatkozó, a CEMI által is használt előrejelzések csak változatlan trendek esetén igazak, márpedig a trendek befolyásolására 2050-ig még van mód.

Más kérdés, hogy ehhez elégségesek-e a CEMI javaslatai: Havas Gábor szerint van olyan pont (a családi pótlék iskolába járáshoz kötése), amivel semmilyen módon nem ért egyet. Ugyanakkor a javaslatokra is jellemző általában az, amit az elmúlt három kormány romapolitikájáról lehet elmondani: nincs részleteiben is kidolgozott átfogó koncepció, amely radikális reformok bevezetésével kezelné a problémákat.

Kormányok mentek, problémák maradtak

Persze kormányzati szinten sincs és nem is volt ez meg az elmúlt 15 évben - hangsúlyozta kérdésünkre a szakértő. Először 1997-ben készült el a Horn-kormány középtávú intézkedési terve a romák problémáinak kezelésére. Azóta minden kabinet készített hasonlót, többnyire automatikusan átvéve az előde által meg nem valósított programpontokat. Erre bőven volt lehetőség, mert az egymást követő intézkedési tervekből kevés valósult meg - mondta Havas. "Persze akkor sem jártunk volna sokkal jobban, ha a tervek megvalósulnak, mert azok meglehetősen koncepciótlanok és átgondolatlanok voltak" - tette hozzá.

A programok a problémák leltárszerű felsorolására és tüneti kezelésre szorítkoztak. A szakértő szerint a megoldás ehelyett egy olyan átfogó társadalompolitikai koncepció kidolgozása és megvalósítása volna, amely alkalmas a problémák komplex kezelésére, és megfelelő hatékonysággal segítené elő a tartósan leszakadt, marginalizálódott, mélyszegénységben élő társadalmi csoportok reintegrálását, függetlenül attól, hogy azok cigányok vagy nem.

Nem futja egyszerre

Ráadásul az Orbán-kormány társadalompolitikája egyértelműen a középosztály megerősítésére összpontosított, és ezzel tovább mélyítette a konszolidálatlan kisebbséget és a konszolidált többséget elválasztó szakadékot. Havas Gábor szerint 2002-től a szocialista kormány ugyan felismerte, hogy ezen változtatni kell, de nem volt bátorsága a szükséges radikális lépéseket megtenni, s lemondani a középosztály további jelentékeny támogatásáról. Márpedig ahogy ezt az eladósodás mértéke is mutatja, nem lehet az egész társadalmat államilag finanszírozottan egyszerre támogatni.

A kutató az elmúlt évek pozitívumaként említi, hogy a kormányzaton belül létrejöttek olyan műhelyek - például az OM Roma és Hátrányos Helyzetű Tanulók Integrációjáért Felelős Miniszteri Biztosának Hivatalában -, ahol pontosan érzékelik a problémákat, és a második Nemzeti Fejlesztési Terv kapcsán értelmes javaslatokat dolgoztak ki a maguk szakterületén. Továbbra is megállapítható viszont, hogy ezek megnyugtató összehangolására, egybegyúrására nem került sor. Ezért a radikális reformok megvalósítási szándékának a deklarálása mögött kormányzati szinten sincs részleteiben is kidolgozott, átfogó koncepció.