Mennyire jó hegyikerékpár a Bubi?

Egy csapat bringás kipróbálta, és most elmeséli

le1
2016.10.19. 09:47
40 hozzászólás

Hogy mennyire jó bringa a Bubi, azon lehet vitatkozni, az első reakció ugye az volt két éve, hogy elképesztően klassz dolog, csak nehéz tekerni. Ez persze nem lehet akadálya annak, hogy hegyikerékpárnak használjuk, mint ahogy a Bringabanda csapata tette, akik szezonzárásként felbubiztak a Hármashatár-hegyre. Aztán megírták nekünk, milyen volt

A szezon végének közeledtével egyikünk fejéből kipattant az isteni szikra, hogy mintegy szezonzárásként tekerjünk fel a Hármashatár-hegyre, az erre legmegfelelőbb eszközzel, a híresen könnyű, egyszerűen tekerhető, jól manőverezhető és még jobban fékezhető MOL Bubival.

A kezdeti lelkesedés végül csak ötünkben nem hunyt ki, így 4 Bubival, és egy fotós/kísérő/motivációs speaker kíséretével indultunk neki az útnak a Császár-Komjádi Uszoda előtti Bubi állomástól. Mivel a csapat tagjai túlnyomórészt budapestiek, de legalább is az agglomerációban élnek, a Hármashatár-hegy hazai terepnek számít, mindegyikünk szokott arrafelé edzeni, úgyhogy úgy gondoltuk, tudjuk mi vár ránk.

Nem tudtuk.

Már a Szépvölgyi úton felfelé éreztük, hogy ennek bizony a fele sem tréfa. A Bubi 26 kg (viszonyításképpen a bringák, amikkel versenyzünk kevesebb mint 13 kilót nyomnak), és a három választható sebességi fokozat közül a legkisebb is érezhetően arra van kitalálva, hogy az egyszeri bringás a Szabadság híd ívének felszálló ágát abszolválni tudja vastüdő nélkül.

A Fenyőgyöngye vendéglőhöz felérve szusszantunk egy kicsit, mert innen indult az út legmeredekebb része. Ez volt az a szakasz ahol mindnyájunk fejében megfordult, hogy most bizony tojunk egy tojást, de jókedvünk töretlen maradt, melyet csak tovább tetézett az épp arra járó bringás és futó sporttársak folyamatos biztatása, illetve a mellettünk elsuhanó autókból kilógó, felfelé mutató hüvelykujjak. Kevés olyan szemtanú volt akinek az arcára nem csalt mosolyt a Bubik és a kb. 10%-os emelkedő keltette erős disszonancia, de az sem kizárt, hogy csak rajtunk röhögtek.

Mi is röhögtünk, igaz sírva.

A hegy tetején található kilátóhoz felérve további hitetlenkedő pillantások kereszttüzébe kerültünk, volt aki odajött megemelni a bringát, majd ezután elismerően biccentett. A Hangár Bisztróban megjutalmaztuk magunkat egy kávéval, és lefelé vettük az irányt. Jó montisként nem bírtunk ellenállni a betonút mellett végigfutó turista ösvénynek, így a Bubi és saját testi épségünk megóvása érdekében ugyan lassan, de ellentmondást nem tűrően csapattunk le rajta.

A túra, és ezzel a 2016-os szezon, ott végződött, ahol kezdtük. Az uszoda előtt a sportszerek dokkolása közben elégedetten konstatáltuk, hogy ez a Bubi egy meglehetősen sokoldalú jószág.

A tanulság? Ha megint bővítik Budán a Bubit, akkor ne felejtsenek el egy dokkolót a Hármashatár-hegyre se.

Érdekelnek a bringatúrák? Vagy épp a Bubi? Kövesd a Kerékagyat a Facebookon!