Totálisan elcsesződött a lengyel-magyar viszony

(Orbán Viktor) megbocsáthatatlan hibát követett el azzal, hogy lerombolta az európai szolidaritást

– ezzel indokolta a Jog és Igazságosság (Pis) szóvivője, hogy Jaroslaw Kaczynski pártelnök, Orbán Viktor egykori legnagyobb rajongója miért nem hajlandó fogadni a magyar miniszterelnököt Varsóban, noha az bejelentkezett nála.

A Pis honlapján számoltak be arról, hogy Kaczynski elutasította a találkozót. „Sajnos nem csak Orbán hozzáállása veri szét az Unió szolidaritását, hanem néha a német kancellár és a francia elnök hozzáállása is hasonló volt az elmúlt években" – tette hozzá a szóvivő. Amikor pedig arról kérdezték, Kaczynski visszavonja-e a "Budapestet Varsóban!"-szlogent, így válaszolt: „Ez már akkor is arra vonatkozott, hogy mi is akkora aránnyal akarunk a választásokon győzni, mint a Fidesz 2010-ben".

Ennél durvább sértést a magyar kormányfő egy közeli szövetségestől nagyon régóta nem kapott.

Cikkünk megjelenése után Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke közleményében ennek ellenére este azt írta: sem a Miniszterelnökség, sem Orbán Viktor nem tervezett és nem is kezdeményezett csütörtökre találkozót Jaroslaw Kaczynski pártelnökkel Varsóban. A Pis honlapján lévő közleményben ugyanakkor ez áll:  "A magyar miniszterelnök környezetéből érkezett a meghívás egy találkozóra Jarosław Kaczyński számára."

Úgy tűnik, a környező országok döbbenetét kiváltó budapesti Putyin-látogatás után Orbán Viktor csütörtökön hiába utazott tűzoltás céljából Varsóba, a harcosan oroszellenes PiS-vezér mellett a lengyel kormányfő sem fogadta sokkal barátságosabban. Orbán hiába bizonygatta a magyarok barátságát, a hűvösen viselkedő Ewa Kopacz közös sajtótájékoztatójukon arról beszélt, „őszinte és nehéz" beszélgetést folytattak.

Jacek Rostowski volt pénzügyminiszter, a lengyel miniszterelnök tanácsadói csoportjának vezetője a tvn24.pl szerint arról beszélt, hogy Orbán nem kapott bármilyen felmentést, hanem rendre utasították. „Azt hiszem, Orbán úr világosan megértette, mit a lengyel kormány álláspontja" – mondta, hozzátéve, hogy meghallgatták Orbánt, és elmondták, miért keltettek a magyar kormány közelmúltbeli lépései aggodalmat bennük.

De hogyan mérgesedhetett el ennyire a két ország kapcsolata? Úgy, hogy a valóságban sosem volt olyan idilli, amilyennek a politikusok lefestették, Budapest és Varsó ráadásul mindig az ellenkező irányba mozgott.

Úgy volt, hogy lengyel-magyar két jó barát, nem?

Ma már kevesen emlékeznek, hogy 2009-ben Orbán Viktor nem egyszerűen csak kormányzásra készülődött: az európai politika meghatározó szereplőjévé akart válni. Ennek megvalósításához pedig ki akarta építeni a közép-európai államok szövetségét, mégpedig az évszázados magyar-lengyel barátságra alapozva, vezető szerepet szánva Varsónak. Lech Kaczysnki legalább annyira hitt ebben a szövetségben, mint Orbán, ám a történelem közbeszólt: egy nappal a magyarországi parlamenti választás előtt, 2010. április 10-én lezuhant a lengyel elnök repülője Szmolenszknél. 

A Bem-szobornál a Fidesz prominensei is megjelentek, hogy mécsest gyújtsanak a tragédia áldozatainak, és a hasonló gesztusok végigkísérték a második Orbán-kormány működését. Több városban is emléket állítottak a katyni és szmolenszki áldozatoknak, Budapesten pedig egymást érték a lengyelekről szóló kulturális rendezvények.

Valójában azonban már a kezdetektől nem volt meg az összhang Budapest és Varsó között.

Varsónak mindenki fontosabb, mint a magyarok

A Fidesz győzelme után Orbán Viktor első útja üzenetértékűen a lengyel fővárosba vezetett, amit 2010 végén és 2011-ben újabbak követtek. Eddigre azonban már nagyon más széljárás fújt: Varsó az orbáni közép-európai elképzelés helyett inkább a weimari háromszöget, a német-francia-lengyel együttműködést kezdte újjáéleszteni, ráadásul Moszkva irányába is elkötelezte magát. Ez a különutas lengyel politika energetikai ügyekben is érezhető volt: a lengyelek gázszerződést írtak alá a Gazprommal, miközben Budapesten a magyar kormány éppen azon dolgozott, hogy visszavásárolják az oroszoktól a Mol-részvényeket, ezzel is csökkentve az oroszoktól való függést. 

És bár Orbán jó viszonyt alakított ki Donald Tusk akkori kormányfővel, a Fidesz első számú lengyel szövetségese azonban továbbra is Tusk ellenfele, a Kaczynski-féle Jog és Igazságosság maradt. 

A ciklus közepére a Fidesz népszerűsége elérte a mélypontot, a lengyelek támogatása belpolitikailag is fontossá vált. A 2012. március 15-i demonstrációra több mint ezer, többnyire Kaczynski-hívő, Tuskot elkergetni akaró lengyel érkezett Budapestre, és azt ígérték, rendszeres résztvevői lesznek a magyar békemeneteknek. Cserébe a Varsóba budapesti gyorsot váró lengyelekhez is kiutazott néhány busznyi békementes aktivista.

A lengyelek 2012-ben 15 évre megállapodtak az oroszokkal a hosszú távú gázszállításról, ráadásul nagy mennyiségű palagázt is találtak lengyel földön, amivel növelni tudták az energetikai függetlenségüket. Így már sokkal kevésbé állt érdekükben, hogy létrejöjjön egy egységes közép-európai gázpiac, bár szavakban valóban a diverzifikációt és az összefogást hangoztatták.

A megkötött egyezmény garantálja számunkra az energiabiztonságot, de a mai világban nagyon nehéz megteremteni a valódi energetikai függetlenséget

- nyilatkozta 2011-ben a budapesti lengyel nagykövet. De a lengyel-orosz közeledésnek más jele is volt. Lech Kaczynski államfő gépének 2010-es szmolenszki tragédiája után is azon igyekezett Tusk, hogy a baleset a lehető legkisebb kárt okozza az orosz-lengyel kapcsolatoknak. „Talán még túl sokat is tett ennek érdekében” – ezt Hamberger Judit, a megszüntetett Magyar Külügyi Intézet egykori tudományos főmunkatársa mondja, megjegyezve, hogy a lengyel fél sem a roncsokat, sem az elnöki gép fekete dobozait nem kapta meg az orosz féltől.

Eközben a magyar vezetésben már ebben az időszakban is sokan érezték úgy, csak Budapest pedálozik azért, hogy Varsóval jó legyen a viszony, miközben a lengyelek nem viszonozzák kellően a gesztusokat. 

És akkor Ukrajna mindent megváltoztatott

A baráti viszony azonban mégis a magyar kormány politikája miatt romlott meg. Paradox módon azért, mert a lengyelekhez hasonlóan Orbánék is elkezdtek Moszkvához közeledni energetikai kérdésekben. Csakhogy a lehető legszerencsétlenebb időpontban, az ukrán helyzet eszkalálódásakor. Amikor egész Európa – különösen a lengyelek – az ellenkező irányba indultak el.

Az orosz-ukrán-konfliktusban 2014 tavaszán még úgy tűnt, hogy Varsó és Budapest közös álláspontot képvisel, a hivatalos nyilatkozatok is erről árulkodtak. Áder János a lengyel köztársasági elnökkel márciusban együtt sürgette, hogy legyen közös EU-s fellépés Oroszországgal szemben, hogy elvegyék Moszkva kedvét a Krím annektálásához hasonló lépésektől. Áder ekkor még arról beszélt: az oroszok által végrehajtott katonai műveletek nemcsak a nemzetközi jogot sértik, de Európában is veszélyes helyzetet teremtenek. 

A bombát Orbán Viktor Kárpátalját érintő autonómia-nyilatkozata robbantotta. A lengyel-magyar barátság már eleve kihűlőben volt, Orbán kijelentésére azonban Varsó részéről masszív felháborodás volt a válasz.

Lengyelországnak Ukrajna ugyanis olyasmi, mint Magyarországnak Erdély

– érzékeltette Varsó Kijev iránti vonzódásának történelmi gyökereinek mélységét a már idézett Hamberger. Orbánnak innentől politikailag leginkább azért kell magyarázkodnia Varsóban, mert nem támogatja teljes mellszélességgel Ukrajnát Oroszországgal szemben.

Az egyre növekvő bizalmatlanságot Martonyi János külügyminiszternek is meg kellett tapasztalnia, pedig Martonyi és lengyel kollégája, Radoslaw Sikorski barátsága sokat számított az addigi kiegyensúlyozott viszonyban. 2014 márciusában például együtt nyitották újra a krakkói főkonzulátust, ahol mindkét részről a kapcsolatok erősítését hangoztatták. Történt azonban egy incidens: a hivatalos jó viszony ellenére Martonyit a megnyitón egy szerzetes személyesen vonta kérdőre a magyarok Moszkva-barátsága miatt. De már a magyar külügyminiszter is arról beszélt ekkor, hogy

nem elég szavakban nagy barátoknak lenni, hanem konkrét lépéseket kell tenni a barátság megerősítésére. 

„Orbán úgy leszopta neki″

2014-es újraválasztását követően Orbán Viktor első útja ismét Varsóba vezetett. (A miniszterelnöki látogatást ráadásul 2013-ben megelőzte egy másik, melyet nem sokkal később Tusk is viszonzott). A lengyel kormányfővel közösen méltatták a kapcsolatokat és Orbán ígéretet tett arra, hogy támogatni fogja a lengyelek energiaunióra vonatkozó javaslatát. Utóbbi éppen amiatt fontos, mert csökkenthetné az oroszok zsarolási potenciálját, ha az EU egységesen tárgyal Moszkvával a gáz áráról, és a tagállamok nem különalkukat kötnek (ahogy azt korábban a lengyelek is tették). 

A lengyel politikai elit 2014 közepére azonban már kifejezetten azt gondolta, hogy Orbán aláfeküdt az oroszoknak. De ez csak akkor derült ki, amikor 2014 nyarán kitört a lengyel lehallgatási botrány. Az egyik ilyen lehallgatott, majd nyilvánosságra került beszélgetésen Wlodzimierza Karpinski lengyel pénzügyminiszter és Jacek Krawiec, a PKN Orlen, a lengyel olajtársaság elnöke többek között Orbán oroszbarátságát, valamint a Mol Zrt. és Hernádi Zsolt ügyeit taglalta. 

Orbán úgy lesz*pta neki [Putyinnak], hogy bazmeg, feláll a farka tőle. Két atomreaktor Magyarországon, 10 milliárdos hitel az oroszoktól...

– mondta a lap szerint az olajtársaság elnöke, és ebben a hasonlatban nagyjából minden benne volt, amit akkor a lengyel politikai-gazdasági elit a magyar kormány külpolitikájáról gondolt. Ekkorra már tisztán látszott: lengyel-magyar barátság ide vagy oda, éppen a stratégiai kérdésekben – orosz-ukrán konfliktus, az oroszokkal szembeni uniós fellépés, az energetikai stratégia stb. – homlokegyenest máshogy képzeli el Budapest és Varsó a dolgokat. 

Az utóbbi hónapokban pedig a hivatalos látogatáson résztvevő magyar politikusoknak már a saját bőrükön kellett megtapasztalniuk, hogy jelentősen csökkent a népszerűségük. Nemrég Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter állítólag panaszkodott is, hogy nem várták tárt karokkal lengyel kollégái. Németh Zsolt pedig a napokban tartott łódźi Ukrajna-konferencia nyilatkozott arról, úgy érzi, itt legfőbb ideje, hogy Orbán Viktor átbeszélje az ügyeket a lengyel vezetéssel.

Padlón Orbán megítélése

De senkinek nem zuhant akkorát a népszerűsége, mint a korábban Lengyelország-szerte sztárolt Orbán Viktornak, akit nem csak a lengyel politikusok köreiben, hanem az egyre oroszellenesebb közvéleményben sem kedvelnek túlságosan. Amikor például az amerikai republikánus John McCain szenátor "neofasiszta diktátornak" nevezte Orbánt, az egész lengyel sajtó azonnal kéjesen megírta a botrányt. 

Putyin budapesti vizitje pedig a barátság maradékait is lerombolta. A lengyel külügyminiszter arról beszélt, belpolitikailag kockázatos Orbán Oroszország-politikája, de Grzegorz Schetyna azt is hozzátette, hogy a vizit "a nagyon kedvezőtlen magyar-orosz gázszállítási szerződés javítását szolgálta". Schetnyna szerint azzal, hogy Putyin Budapestre jött, a magyarok nem sértették meg az európai szolidaritást, viszont megjegyezte, a magyar-orosz kapcsolatok

valóban túllépnek az Európai Unió bizonyos működési normáin.

A lengyel elnök, Bronislaw Komorowski jóval keményebben fogalmazott:

Nemrég még egyes lengyel politikusok Budapestet tekintették mintának. Most talán érdemes lenne felülvizsgálni ezt a véleményt.

Orbán Viktor is pontosan tudta, hogy a lengyelek neheztelnek rá, és hogy a csütörtöki varsói útja nem lesz egyszerű menet. Putyin látogatásának másnapján külpolitikai újságíróknak tartott egy háttérbeszélgetést, ahol arról beszélt, hogy míg a lengyelek és a balti államok inkább kiszorítanák az oroszokat Európából, addig a magyar kormány – a németekkel, a csehekkel, a szlovákokkal és az osztrákokkal együtt – megengedőbb Oroszországgal szemben. Azt is elismerte, hogy emiatt több konfliktusa van azzal a Tuskkal, akivel korábban oda-vissza viszonozták az udvariassági viziteket, mint azzal a Junckerrel, akinek a megválasztását Orbán az utolsó pillanatig fúrta.