Hallották, amikor lecsúsztak az útról, majd jött a nagy ütközés

– Neked, panaszod, valami? Miben segíthetek?
– Álmos vagyok.

A 16 halálos áldozatot követelő olaszországi buszbalesetet túlélő, könnyebben megsérült fiatalokat hallgatta ki tegnap éjszaka a veronai rendőrség. A kihallgatások belenyúltak a vasárnap hajnalba is. A fenti párbeszéd a diákok és szülők egyik szálláshelyén, az Ibis Hotelben zajlott néhány perccel éjfél előtt egy segítő és egy kimerült, a balesetben könnyebben megsérült fiú között.

Szombatra virradó éjjel balesetet szenvedett egy magyar diákokat szállító autóbusz Olaszországban, a szerencsétlenségben 16-an meghaltak és 26-an megsérültek. A buszon a Szinyei Merse Pál Gimnázium diákjai és tanárai utaztak, akik egy franciaországi sítáborból tartottak haza.

A balesetet túlélő diákokat és szülőket több helyen is elszállásolták, az egyik a fent említett Ibis, ami előtt több rendőr- és mentőautó állt egész éjszaka. A hotel előterében és kávézójában ültek a diákok és a szülők, segítők, kísérők, tíz-húsz rendőr, és egy tucat magyar mentős. Néhányan a szobájukban aludtak. Az egyik segítő folyamatosan koordinálta, hogy a rendőrök el tudjanak vinni mindenkit kihallgatásra, a baleset okait ugyanis továbbra is keresik, a nyomozás folyamatban van. A diákokat kettesével, hármasával vitték el és hozták vissza a rendőrök.

A szülők, hozzátartozók senkinek nem szerettek volna nyilatkozni, többen láthatóan nagyon kimerültek voltak. Volt, aki az előtérben aludt el a kanapén, betakarva.

Szinte az összes diáknak volt valamilyen könnyebb sérülése: vagy a csuklója, könyöke volt bekötve, vagy az arcán látszott seb, többen sántikáltak, vagy a hátukat, fejüket fájlalták.

 Kisebb csoportokban beszélgettek egymással, a hallban található két számítógépen felváltva léptek be Facebookjukba és cseteltek ismerősökkel. Volt, aki csak maga elé nézett némán, de azok közül, akik a kihallgatásról érkeztek vissza, többen elsírták magukat, miután fel kellett idézni és elmondani az éjszaka történéseit.

Az egyik 17 éves fiú korábban azt mondta a balesetről az olasz médiának, hogy hallották a jobboldali kerekek zaját, amikor lecsúsztak az útról, majd jött a nagy ütközés.

A busz ajtói beragadtak, ezért az egyik barátommal kezünkbe vettünk egy vészkalapácsot, betörtük az ablaküveget, és kimásztunk.

A magyar mentősök a hotel előterében folyamatosan foglalkoztak a gyerekekkel, a szülőkkel, kísérőkkel beszélték meg, hogyan lehet majd folytatni a kezelést hazaérve, ki, hová menjen a problémákkal.

A beszélgetésekből kiderült, hogy a kórházi papírokat, eredményeket lefordították magyarra is. Az olasz rendőrök nem csak a kihallgatást intézték: ha a másik szálláson felszabadult egy szoba, akkor mielőtt odavittek volna bárkit, gondoskodtak róla, hogy ott is legyen tolmács.

A hotelben volt Győrfi Pál, az országos mentőszolgálat szóvivője is. Már szombaton délben elindultak a helyszínre egy repülővel és négy esetkocsival. Mindenképp szerettek volna egy pontosabb képet arról, hogy kinek milyen segítségre van szüksége, másrészt, akit lehet, minél hamarabb szeretnék hazavinni.

Elmondta, hogy az olasz mentőszolgálat három kórházba szállított sérülteket, amiből az egyikben már egyáltalán nincs senki, oda csak a könnyebb sérülteket vitték. A másik két kórházban összesen hat sérült tartózkodik, mind a hat felnőtt.

Ketten súlyosan megsérültek, az állapotukat próbálják stabilizálni az orvosok, ők nincsenek maguknál, náluk szóba sem jöhet, hogy hazaszállítsák. Ők akár még hetekig Olaszországban maradhatnak, az ő esetükben az azonosítás is nehézséget okoz.

A másik négy sérült – egy nő és három férfi – állapota stabil, de súlyosan megsérültek: „égési sérülés, törés, belső sérülés" – mondta Győrfi. Kezelés alatt vannak, de őket akár haza is lehetne szállítani. Ehhez az orvosok és a hatóságok rábólintására van szükség.

Győrfi azt mondta, erre várnak, valószínűleg vasárnap már elindulhatnak velük haza. Hozzátette, hogy természetesen a fizikai állapoton kívül is vannak szempontok: „van ezek között a sérültek között olyan, akinek meghaltak a gyerekei, ott más szempontok is vannak”.

A kérdésre, hogy a kórházi sérültekkel való találkozáskor milyen benyomása volt, a fizikai állapoton kívül hogy vannak, Győrfi azt mondta, két sérülttel nem tudtak beszélni, a többiekkel tudtak pár szót váltani, és egyértelmű, hogy Ilyenkor a testi fájdalmak mellett az érzelmi megrázkódtatás is legalább ennyire súlyos.

Az egyik sérültnek a feleségét én hívtam fel, és odaadtam a férjnek. Így tudta meg a feleség, hogy életben van a férje. Tudtak beszélni, pár szót

– mondta a szóvivő, majd hozzátette: „De a tragikus oldalát is láttuk. Volt szülő, aki akkor érkezett a kórházhoz, és ott szembesült azzal, hogy valószínűleg a gyermeke is az áldozatok között van.”

Több pszichológus is jött Veronába: a katasztrófavédelemtől, a mentősöktől, a Máltai Szeretetszolgálattól, illetve iskolapszichológus is érkezett, akik igyekeznek mindenkivel felvenni a személyes kapcsolatot. „A személyes tapasztalatom alapján azt gondolom, hogy akit személyesen nem érintett a baleset, olyan értelemben hogy sem ő, sem hozzátartozó nem sérült meg, annak is segítségre lesz szüksége. Mert pusztán a tény hogy részese volt ennek a szörnyű szerencsétlenségnek, az egyedül nagyon nehezen feldolgozható”.