Vilmos
18 °C
28 °C

Erdoğan a teljhatalomért szervezett népszavazást

GettyImages-668990988
2017.04.16. 09:21

Megkezdődött az a népszavazás Törökországban, amin az igenek győzelmével Recep Tayyip Erdoğan kiszélesítené az elnök jogköreit, és lényegében teljhatalmat szerezhetne. Ha átmegy a parlamentben már elfogadott alkotmánymódosítása, az alapjaiban változtatná meg az 1923-ban létrehozott török köztársaságot. A szavazókörök magyar idő szerint ötkor már országszerte zárnak, utána végeredmény késő este lehet.

Szinte minden a kezében összpontosulna

Erdoğan célja évek óta a kormányzati berendezkedés megváltoztatása, és a népszavazás lényege, hogy jelentősen kiterjesszék az elnök jogköreit, miközben a mostani parlamentáris rendszerről elnöki rendszerre térjenek át. Bár a korábban főként jelképes posztot már így is valódi hatalommal ruházták fel, mióta Erdoğan 2014-ben a miniszterelnökiből átült az államfői székbe, és a gyakorlatban így is egy személyben irányítja Törökországot, de az alkotmánymódosítással hivatalosan is óriási hatalmat adnának az elnöknek.

Ha átmegy a népszavazás, akkor 2019. november 3-án tartják meg a következő elnök- és parlamenti választásokat, és a török elnök így akár további tíz évre hatalmon maradhatna. A 18 változtatás keretében – aminek része például a képviselők létszámának 550-ről 600-ra emelése, és az alsó korhatár 18 évre csökkentése – a jogköreit többek között a következőképpen szélesítenék ki:

  • megszűnne a miniszterelnöki poszt, a minisztereket az elnök nevezné ki,
  • befolyásos elnöki rendeleteket adhatna ki,
  • rendkívüli állapotot hirdethetne ki,
  • a kezében lenne a költségvetés,
  • fontos posztokra, például a bíróságokba nevezhetne ki embereket,
  • és adott esetben meglehetősen egyszerűen feloszlathatná a parlamentet.

A képviselők többségének szavazatával lehetne ugyan indítványt kezdeményezni az elnök ellen, kétharmados többséggel pedig bíróság elé is idézhetnék. Viszont miután a módosításokkal egyidőben tartanák az elnök- és parlamenti választásokat, így szinte borítékolható, hogy az elnöknek mindig meglenne a törvényhozási többsége is.

Erdoğan a biztonsággal érvelt

Erdoğan szerint a változtatások a politikai stabilitást szolgálnák, és az elnöki poszt megerősítése véget vetne a korábban jellemző törékeny koalíciós kormányok korszakának. Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) vezetői is azt hangoztatták, hogy 94 év alatt 65 kormány váltotta egymást, emellett pedig a népakarat fennhatóságának megerősítésével érveltek.

Egy másik érvelésük az volt, hogy erősebb vezetésre van szükség, hogy hatékonyan lehessen kezelni az országot érő terrortámadások, és a tavaly júliusi puccskísérlet miatt kialakult helyzetet, ami a turizmus visszaesése miatt a gazdaságra is rányomja bélyegét. Ebből az is következett, hogy az elnök, és pártjának vezetői szerint aki viszont ellenzi a referendumot, az a puccsisták és a terroristák oldalára áll. Terroristák alatt az Iszlám Állam (IS) mellett elsősorban a Kurdisztáni Munkáspártot (PKK) értik, amivel a béketárgyalások néhány éve zátonyra futottak.

Tekintélyelvű rendszertől tartanak

Az ellenzők szerint viszont a módosítás egyenes utat jelentene a tekintélyelvű pártállam felé, miután túl nagy hatalom összepontosulna az elnök kezében. „A demokratikus berendezkedést Törökországban egyeduralom váltaná fel" – mondta egy ellenzéki képviselő. Közben pedig nem feltétlen lennének meg az ellenőrzéséhez szükséges megfelelő fékek és ellensúlyok, demokratikus korlátok, amik más elnöki rendszerekben, például az Egyesült Államokban jól működnek. „A parlament teljesen hatástalan lenne, csak pecsétet nyomna Erdoğan döntéseire" – mondta Esra Ozyurek, a London School of Economics oktatója a CNN-nek.

Erdoğan ellenfelei szerint az alkotmánymódosításban csúcsosodnának ki a tavaly júliusi, meghiúsult puccskísérlet után elindult folyamatok, amik egyébként is ízelítőt adtak abból, mire lehetne számítani. A puccskísérlet után azóta többször meghosszabbított rendkívüli állapotot vezettek be, Erdoğan pedig kiterjedt tisztogatásokba kezdett. Az elmúlt nyolc hónapban több mint 120 ezer kormányalkalmazottat rúgtak ki, több tízezer katonát, rendőrt, tudóst, vagy ellenzéki politikust vettek őrizetbe. Az ellenzék szerint 173 médiumot bezártak, és a CPJ nemzetközi újságírói érdekszervezet szerint tavaly Törökországban vették őrizetbe a legtöbb újságírót a világon.

Az alkotmánymódosítással emberi jogi szervezetek szerint veszélybe kerülhetne Törökország demokratikus jövője, és a Velencei Bizottság március elején úgy vélte, hogy ez veszélyes visszalépés lenne, egy autokratikus rendszert eredményezne. A Human Rights Watch szerint „nagy veszélyt jelentene az emberi jogokra, a jogállamra és az ország demokratikus jövőjére."

A felmérések alapján szoros lehet

Miután februárban még 55-56 százalékot adtak Erdoğannak, a legutolsó felmérések nagyrészt az alkotmánymódosítás mellett döntők szűkebb, 51-52 százalékos győzelmét jósolták. Viszont a szoros álláshoz még az is hozzájött, hogy

a választók nagyjából 10 százaléka bizonytalannak mondta magát.

A felmérések az ország végletes megosztottságát is tükrözték, sokan ugyanis ténylegesen a pártkötődések mentén hozzák meg döntésüket.

Szombaton, az utolsó kampányeseményeken Erdoğan arról beszélt, hogy az új alkotmányra szükség van az ország fejlődéséhez. „Ez ugrás a jövőbe" – mondta a BBC szerint. A legnagyobb ellenzéki párt, a szekuláris Köztársasági Néppárt (CHP) vezetője, Kemal Kiliçdaroğlu szerint viszont az igenek győzelme olyan lenne, mintha felültetnének 80 millió embert egy buszra, ami nem tudni, merre tart, és nincs benne fék.

A parlamenti pártok közül a CHP, valamint a kurdbarát Népek Demokratikus Pártja (HDP) régóta ellenzi az elnöki rendszer ötletét, noha alkotmánymódosításra szerintük is több okból szükség lenne. A legkisebb parlamenti párt, a nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártja (BHP) a parlamentben már megszavazta a módosítást, miután az elnöke, Devlet Bahçeli egy látványos 180 fokos fordulattal már támogatóvá lépett elő. Ez pártszakadáshoz is vezetett, kialakult egy elég komoly belső ellenzéke az MHP-ban.

Lejt a szavazólap színe

Az Economist szerint kemény kormánypropaganda folyt az elmúlt hónapokban a népszavazás győzelméért, 17 tévé kampány témájú közvetítéseit vizsgálták március elején, és ezekben 90 százalékban az igenek támogatói jelentek meg. Miközben pedig rengeteg Erdoğan, vagy Binali Yildirim miniszterelnök portréjával díszített óriásplakátot húztak fel az igenek mellett, egész házakat betöltő Nem feliratokat nem lehetett látni.

Az egész kampány azonban tényleg egy Erdoğanról szóló népszavazásra egyszerűsödött le, főleg, miután a szavazócédulákon sem bajlódtak bármilyen kérdéssel, csak egy Igen, és egy Nem közül választhatnak a szavazók. Miközben pedig az elnöki rendszer bevezetését támogató Igen felirat jótékonyan fehér alapon, az alkotmánymódosítást ellenző Nem barna háttér előtt szerepel.

Többször is visszatért a nácizás

A népszavazási kampány meghatározó momentuma volt, amikor Erdoğan kemény nácizásba kezdett a német és a holland vezetés ellen – utóbbi miniszterelnöke a saját parlamenti választása miatt állt bele a konfliktusba –, miután a két ország megakadályozta, hogy török miniszterek ottani török közösségek előtt kampányoljanak nyilvános rendezvényeken. Erdoğan Angela Merkel német kancellárt is a terrorizmus támogatójának nevezte.

Erdoğan azért is léphette meg ezeket a konfliktusokat, mert úgy gondolta, hogy könnyebb lesz meggyőznie a törököket a jogköreinek kiszélesítéséről, ha a hatalmával szembenálló külföldiekkel tudja szembeállítani a népszavazást. Ezzel elemzők szerint elsősorban a nacionalisták támogatását akarta megszerezni. Erdoğan nekik is üzenve szombaton is arról beszélt, hogy a népszavazással megleckéztethetik „azokat az európai államokat, amelyek az elmúlt két hónapban mindenféle törvénytelenséggel próbáltak megfélemlíteni minket".

Belengette a halálbüntetést is

A nyugat-európai vezetőknek az az érdeke, hogy Törökországban stabil politikai rendszer uralkodjon, amely képes rá, hogy visszatartsa a migrációs hullámot, azonban a puccskísérlet óta több európai ország vezetője nyíltan aggódni kezdett a török jogállamiságért, és volt, aki a népszavazás ellen is beszélt. Törökországnak az Európai Unióval való kapcsolatában viszont változásokat hozhat a szavazás. Brüsszelben rossz és rosszabb forgatókönyvektől tartanak az eredmény függvényében. Vagy tovább mérgesedik az egyébként sem rózsás viszony, vagy továbbra is elműködik majd úgy, ahogy most: a pragmatikus együttműködés szintjén.

Erdoğant az esetleges győzelme azonban arra is felbátoríthatja, hogy végigvigye az alkotmányos reformjait, például a halálbüntetés bevezetését, amire szintén utalt szombaton. Ez pedig egyet jelentene azzal, hogy felmondja az uniós csatlakozást, emlékeztet rá a Reuters, hiszen Jean-Claude Juncker, az uniós jogszabályok betartását felügyelő testület, az Európai Bizottság elnöke március közepén a Bild német lapnak azt nyilatkozta: „Ha a halálbüntetést bevezetik Törökországban, a tárgyalásoknak vége."

Asli Aydintasbas, a European Council on Foreign Relations nevű kutatószervezet munkatársa szerint viszont pontosan az Erdoğan célja, hogy megszabaduljon az uniós csatlakozás demokráciát és jogállamiságot előíró feltételeitől. Amit szeretne megtartani az EU-val való kapcsolatából, az pusztán a vámunió, „egy tranzakcionális kapcsolat emberi jogi kritériumok nélkül” – mondta a szakértő az EUobservernek.

Ha Erdoğan veszít, az nagy pofont jelentene neki, de Törökországban továbbra is maradna a rendkívüli állapot, és lényegében a mostani felállás. Arról megoszlanak a vélemények az AKP-n belül is, hogy mennyire lenne kifizetődő ebben az esetben újabb választással terhelni a törököket, de nem kizárt, hogy előrehoznák a 2019-re tervezett parlamenti választásokat. Ezen Erdoğan brutális kampányt indíthat be, hogy a mostaninál nagyobb többséget szerezzen a parlamentben, és esetleg újra nekifuthasson az átalakításnak.