Az EP-választások tétje Európa számára

A magyar választópolgárok a legközvetlenebb módon a május 25-i EP-választáson tudják befolyásolni azt, hogy milyen uniós döntések születnek, amelyek az ő életükre is kihatással vannak. Nem csak az olyan nagy, összeurópai kérdésekről van szó, mint hogy az EU (és benne Magyarország) hogyan folytassa a gazdasági válságból való kilábalást, javítsa versenyképességét, növelje energiafüggetlenségét, csökkentse a 26 millió (ezen belül 5 millió 25 évesnél fiatalabb) munkanélküli számát vagy vezesse a klímaváltozás elleni globális küzdelmet.

Másokkal együtt a magyar képviselők döntenek például olyan konkrét dolgokról is, hogy blokkolhassák-e internetszolgáltatók a felhasználók hozzáférését a jogellenes tartalomhoz, vissza lehessen-e küldeni az interneten vásárolt ruhát, milyen információk szerepeljenek az élelmiszerek címkéin, mekkora összegig legyenek biztosítva a bankbetétek, mennyibe kerüljön a mobilozás külföldön, mennyi kártérítés járjon, ha valakinek törlik a repülőgépjáratát, mire lehessen költeni az uniós pénzeket vagy hogy ki legyen az Európai Bizottság új elnöke.

A 21 magyar képviselőnek komoly szava lehet. Egyrészt a magyar képviselők szavazatának súlya a népességarányosnál 40 százalékkal nagyobb. Másrészt a most véget érő európai parlamenti ciklusban több nagyon fontos szavazás kimenetele csak egy-két szavazaton múlt, így gyakran tényleg minden szavazat számít. Harmadrészt fontos jogszabályjavaslatok jelentéstevőjeként, szakbizottsági elnökként/alelnökként vagy frakcióvezetőként/frakcióvezető-helyettesként a magyar képviselők még nagyobb befolyást gyakorolhatnak az uniós döntéshozatalra.

Fotó: Marc Dossmann

Az EP-választások a legmegfelelőbb alkalom, hogy az uniós szinten zajló politika és a 350 millió választópolgár közötti távolság csökkenjen. Ezért is ajánlotta az Európai Bizottság, hogy a pártok EP-választási kampányukban mondják meg, hogy melyik európai párthoz tartoznak, nevezzék meg európai bizottsági elnökjelöltjüket és ismertessék annak programját. Ezt az ajánlást egyelőre nem minden párt fogadta meg.

Az EP-választás várható eredménye

A legutóbbi közvélemény-kutatások szoros eredményt jeleznek a két legnagyobb európai pártcsoport, az Európai Néppárt és a szocialisták között. Mindkét pártot 28 százalék körül mérik, legutóbb 3 mandátumos néppárti előnnyel. Ez azt jelentené, hogy a 751 fős EP-ben a néppárt gyengülne, a szocialisták pedig csekély mértékben erősödnének a jelenlegi pozíciójukhoz képest.

Valószínű, hogy 2009-hez mérve – főleg az angol és a német liberálisok várhatóan gyenge szereplése miatt – meggyengülnek az európai liberálisok, és lehet, hogy versenyre kényszerülnek a harmadik helyért a – részben a görög radikális baloldal várható jó szereplése miatt – megerősödő Egyesült Európai Baloldallal (mindketten külön-külön a mandátumok 7-9 százalékéra számíthatnak). Várhatóan szintén veszítenek mandátumaikból a zöldek és az európai konzervatívok és reformerek (szerk.: ide tartozott az előző ciklusban a Bokros Lajos képviselte MDF), akik egyenként a mandátumok 5-6%-ára számíthatnak.

A végső eredmény ugyanakkor jelentősen változhat, mivel számos politikai párt még nem nyilatkozott arról, hogy képviselői kívánnak-e valamelyik európai pártfrakcióhoz csatlakozni. Vannak olyan pártok is, amelyek a választások előtt (vagy akár közvetlenül utána) megváltoztathatják európai hovatartozásukat. Legutóbb például a román liberális párt fontolgatta, hogy a liberálisok helyett a néppárthoz csatlakozik, a szlovén kormányválság alatt kettészakadt Pozitív Szlovénia párt tagjai pedig két külön európai párthoz csatlakozhatnak (szerk.: Magyarországon eddig az Együtt-PM, a DK és a Jobbik sem kötelezte el magát). Ezért könnyen elképzelhető, hogy május 25-én este, az eredmény ismeretében sem nem lehet majd pontosan tudni, hogy – uniós szinten – valójában kik nyerték az európai parlamenti választásokat. Az európai parlamenti frakciók közötti erőviszonyok lehet, hogy csak a választásokat követő napokban alakulnak ki, miután valamennyi politikai párt meghozza döntését.

Jönnek az „EU-szkeptikusok”

Az előrejelzések 15-25 százalék közé teszik az "EU-szkeptikusok" arányát, függően attól, hogy pontosan mely pártokat tekintenek "EU-szkeptikusnak". Ez mindenképpen jelentős erősödés a jelenlegi 8-10 százalékhoz képest. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy ezek a képviselők képesek lesznek-e egy vagy akár több önálló frakciót alapítani, és azt egyben tartani. Ehhez minimum 7 tagállamból összesen minimum 25 képviselőre van szükség. Ezek közül az első feltételt nem egyszerű teljesíteni, ha fontos kérdésekben – például a külföldi munkavállalók jogai vagy az állam gazdasági szerepe kapcsán – jelentős véleménykülönbség van egy frakció különböző nemzetiségű tagjai között.

Ha létre is jön egy vagy több egységes EU-szkeptikus frakció, akkor is kérdéses, hogy ezek a konkrét jogszabályjavaslatokról hogyan fognak szavazni. Kis túlzással az EU létjogosultságát alapjaiban megkérdőjelező képviselőknek elég lehet egyetlen szavazógombot felszerelni, hiszen minden olyan esetben, amikor igennel szavaznának egy javaslatra vagy akár egy módosító indítványra, végső soron legitimálnák az uniós döntéshozatalt.

A valóságban ennél gyakorlatiasabb megközelítés várható. Például a most véget érő parlamenti ciklusban sem utasított el zsigerből minden egyes uniós ötletet az amúgy az unióból való kilépés mellett kampányoló angol Függetlenségi Párt. Az viszont borítékolható, hogy a viták hevesebbek lesznek, és összességében valamivel nehezebb lesz megszerezni a szükséges többséget az európai integrációt előbbre mozdító javaslatoknak. Egy EU-szkeptikusabb és jobban széttöredezett parlament pedig jobban egymásra utalhatja a két nagy pártot (a néppártot és a szocialistákat), akik ketten együtt továbbra is a szavazatok több mint felét adják majd.

Az Európai Bizottság új elnöke

Az EU történetében először az állam- és kormányfőknek " az európai parlamenti választások figyelembevételével" kell javaslatot tenniük az Európai Bizottság elnökének személyére, akit utána az Európai Parlament választ meg. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy az Európai Parlamentnek megnövekedett a szerepe a Bizottság elnökének kiválasztásában, és ezáltal nő a Bizottság elnökének, és az egész uniós döntéshozatali rendszernek is a demokratikus legitimációja.

Ezért is javasolta mind az Európai Parlament, mind a Bizottság, hogy az idei EP-választásra minden európai párt nevezze meg jelöltjét a Bizottság elnöki posztjára. Ezt a néppárt (elnökjelölt: Jean-Claude Juncker), a szocialisták (elnökjelölt: Martin Schulz), a liberálisok (elnökjelölt: Guy Verhofstadt), a zöldek (elnökjelöltek: Ska Keller és José Bové) és az egyesült európai baloldal (elnökjelölt: Alexis Tsipras) megtette. Ez azt jelenti, hogy a választók idén először arról is szavaznak, hogy kit szeretnének az uniós szabályokat javasoló és azok végrehajtása felett őrködő Európai Bizottság élén látni.

Martin Schulz és Jean-Claude Juncker

Fotó: Georges Gobet

Az európai politikai eliten belül azonban egyelőre nem teljes az egyetértés, hogy ez a gyakorlatban mit is jelent. Az elnökjelöltek és az EP többsége szerint, ha például az európai szocialisták győznek az EP-választásokon, akkor Martin Schulz lesz a Bizottság elnöke, ha pedig a néppárt győz, akkor Jean-Claude Juncker. Szerintük súlyosan aláásná az európai demokráciát, ha a tagállamok a választásokat követően a jelenlegi elnökjelöltektől eltérő személyt jelölnének. Véleményük szerint az EP egy ilyen jelöltet biztosan nem fogadna el.

Egyes tagállami vezetők szerint viszont nincsen automatikus kapcsolat az EP-választásokon győztes párt és a Bizottság új elnöke között, magyarul az állam- és kormányfők jelölhetnek akár mást is (szerk.: brüsszeli pletykák szerint például Juncker egy esetleges néppárti győzelem esetén sem vállalná a bizottsági elnöki posztot, és a néppárt helyette például a jelenlegi finn miniszterelnököt, Jyrki Katainent jelölné. Katainen egyébként áprilisban be is jelentette, hogy júniusban lemond a miniszterelnökségről, és szívesen távozna valamelyik uniós csúcspozícióba).

Jyrki Katainen

Fotó: Georges Gobet

A jelöltet mindenesetre az európai parlamenti képviselők abszolút többségének támogatnia kell. Ez azt jelenti, hogy valamilyen politikai megegyezésnek születnie kell egyes európai politikai pártok között legalább a Bizottság elnökének személyére vonatkozóan, hiszen az egészen biztos, hogy semelyik pártnak nem lesz egyedül abszolút többsége az új EP-ben.

A cikkben megfogalmazottak a szerző személyes nézetei, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Bizottság hivatalos álláspontját.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!