A brit kormányfő a saját bőrét menti Budapesten

2016.01.07. 08:19 Módosítva: 2016-01-07 08:44:50
David Cameron részben a saját, nem éppen könnyű helyzetét jön menteni csütörtökön Budapestre, aztán megy majd tovább tárgyalni több EU-s országba is. Ha nem harcol ki uniós reformot, meginog a széke, és a helyzetét a torykon belüli belső széthúzás is nehezíti a Nagy-Britannia EU-tagságáról szóló nyári népszavazáshoz közeledve. A felmérésekben inkább a maradás hívei vezetnek, de közelítettek hozzájuk a kilépést pártolók. Kemény kampányidőszak következhet.

Orbán Viktor csütörtökön tárgyal brit kollégájával, David Cameronnal többek között arról, hogy mi lesz a sorsa az EU-s, így magyar munkavállalóknak is járó szociális támogatásoknak a szigetországban. A brit miniszterelnök jól hangzó uniós reformokat kell, hogy kiharcoljon az EU-tagországokon keresztül a következő hónapokban, hogy az Európai Uniótól elhidegült szavazóinál és a saját pártján belüli EU-ellenes kritikusainál legyen mivel kampányolnia Nagy-Britannia EU-tagsága mellett az idén várható brit népszavazás előtt.

Cameron szeretné, ha Brüsszelben garantálnák,

  • hogy Nagy-Britanniának nem kötelező részt vennie az uniós országok egyre szorosabbá váló politikai együttműködésében, ha nem akar,
  • vétójogot kér a nemzeti parlamenteknek a születendő EU-s szabályozásokra,
  • kihúzatná az uniós szerződés szövegéből, hogy az EU valutája az euró,
  • és szigorítaná a szociális támogatás feltételeit a Nagy-Britanniába költöző uniós munkavállalók számára.

A Centre for European Reform nevű londoni think tank szerint Magyarország és Lengyelország számítanak az Egyesült Királyság legfontosabb közép-európai szövetségesének a reformokért folytatott tárgyalásokban,

azt azonban erősen ellenzik, hogy állampolgáraikat letelepedésük utáni első négy évben kizárják a briteknek járó szociális juttatásokból.

„A legsérelmesebb ma az angolok számára pedig az, hogy ha valaki munkát vállal Nagy-Britanniában, azonnal és automatikusan jogot kap és ebből fakadóan pénzt is a gyerekek után, akkor is, ha ezek a gyerekek nem tartózkodnak Nagy-Britannia területén, hanem otthon maradnak” – mondta a decemberi uniós csúcstalálkozó után Orbán Viktor Brüsszelben.

A miniszterelnök már akkor is négyszemközt egyeztetett David Cameronnal. A találkozójuk után arról beszélt, nem biztos, hogy január 7-ére sikerül megállapodni, de közel kerülhetnek hozzá. A Telegraph korábban úgy vélte, Cameron Orbánon keresztül szeretné meggyőzni a visegrádi országokat is.

Egy ilyen lobbi-szívességnek azonban minden bizonnyal ára van, és könnyen lehet, hogy ez az ár Orbán legfontosabb uniós törekvésének, az egységes kvótarendszer megtorpedózásának támogatása. Kérdés, hogy Cameron fel akar-e vállalni egy olyan ügyet, melyet jelenleg csak a magyar és szlovák kormány támad nyíltan. Bár elképzelhető, hogy Orbánnak varsói látogatása során sikerült valamilyen egyezségre jutnia egy, a britek elé tárható közös álláspontról Jaroslaw Kaczynskivel, a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) elnökével.

Már most is nehezebb támogatáshoz jutni Nagy-Britanniában, mint korábban

Az elmúlt két évben már szigorították az EU-s bevándorlókra vonatkozó feltételeket, ha szociális támogatáshoz szeretnének jutni, mutat rá a Eurofound tanulmánya. Többek között

  • nem kaphatnak „munkakeresési” támogatást az ott tartózkodásuk első három hónapjában, ami hat hónapra is kinyújtható, hacsak nem tudják bizonyítani, hogy „van esélyük” munkát találni,
  • csak akkor kérhetnek lakhatási támogatást, ha dolgoznak,
  • három hónap tartózkodás után igényelhetnek csak gyermeknevelési támogatást, és gyermekek után járó adókedvezményt.

A brit munkavállalóknak sem tenne jót

A brit kormány mostani finoman szólva sem egyszerűen átverhetőnek tűnő követelése az, hogy négy évig ne kelljen bizonyos szociális juttatásokat adniuk olyan EU-migránsoknak sem, akik valóban dolgoznak. Ebben a formában ez diszkrimináció, mert különbséget tenne hazai dolgozó, és EU-migráns dolgozó között, ezt pedig az uniós jog nem teszi lehetővé. 

Ez a szabály azonban nemcsak a bevándorlókat védi, hanem a briteket is, hogy ne legyen a mostaninál is olcsóbb külföldieket alkalmazni, és azok ne szoríthassák ki a hazaiakat.

Az EU-s jog most sem teszi lehetővé, hogy valaki csak a szociális juttatások miatt költözzön egy másik országba. Mindenki hat hónapig tartózkodhat egy másik tagállamban, és ebben az időszakban az EU nem követeli meg, hogy automatikusan jogosulttá váljon a segélyre. Ha pedig valaki hat hónap után sem dolgozik, elvileg hazaküldhetik.

Külön kampányolhatnak a miniszterek

David Cameron már 2014-ben azt ígérte, hogy legkésőbb 2017-ben népszavazásra bocsátja, hogy Nagy-Britannia maradjon-e az EU tagja. Ezt megerősítette a tavalyi parlamenti választási kampányban is, és az is szóba került, hogy a referendumot már idén megtartanák. Májusban önkormányzati választásokat tartanak, ez után kerülhetne sor a népszavazásra, valószínűleg júniusban, vagy ősszel.

A kilépés mellett áll természetesen az euroszkeptikus UKIP, vagy éppen az északír DUP is, viszont valójában az összes nagy párt – a konzervatívok, a Labour, a Skót Nemzeti Párt, a liberális demokraták –, és a legtöbb kisebb is a maradás mellett foglal állást. Azonban a pártokon belül azért vannak szakadár frakciók és álláspontok, és

a konzervatívokon belül is felforrtak az indulatok.

A napokban több képviselő nyíltan fel is lázadt Cameron ellen, és jelezte, hogy bizony a „brexit”, a kilépés mellett akar majd kardoskodni a népszavazáshoz vezető kampányban. A tory bírálók szerint Cameron rossz stratégiával futott neki az EU reformját célzó tárgyalásoknak, hiszen kimondta előre, hogy bármi lesz is a kimenetele, ő alapvetően a maradás mellett kampányol majd. Ez szerintük nem kicsit rontotta az alkupozícióit Brüsszellel szemben. A lázadozás egészen a legfelsőbb vezetésig elért, több euroszkeptikus miniszter arra is felkészült, hogy kilép a kormányból, ha nem állhat ki majd a kilépés mellett.

Azonban Cameron kedden engedett, és hozzájárult, hogy a kabinet tagjai akár a brexit mellett, vagyis lényegében ellene kampányoljanak, ha ezt érzik helyesnek. Ilyet nem gyakran lép meg egy brit miniszterelnök, a kollektív felelősség elvét utoljára 1975-ben kellett felfüggesztenie a kormányfőnek. Akkor a Labourt vezető Harold Wilson engedélyezte a minisztereinek, hogy bármelyik oldalon kampányolhassanak az EU előképéről, az Európai Gazdasági Közösségről szóló társadalmi vitában.

Más kérdés, hogy a maradást támogató veterán politikusok közül többen ezt nevezték nonszensznek, szerintük a fél világ Cameronon röhög majd, amiért lemondás nélkül engedélyezte a miniszterek szembefordulását a kormány hivatalos álláspontjával. Cameron már korábban is egyértelművé tette, hogy maga vezeti majd a kampányt, hogy Nagy-Britannia bent maradjon „egy megreformált EU-ban”.

Így aztán vannak, akik szerint Cameron a döntésével kordában tudja tartani a kérdés miatt a párton belül felszínre tört feszültségeket, mások szerint viszont végül majd éppen ez vezethet el egyfajta szakadásig is akár.

Egyelőre

  • Iain Duncan Smith munkaugyi miniszter,
  • Chris Grayling házelnök,
  • és Theresa Villiers, az Észak-Írországért felelős miniszter

kampányolhat majd a brexit mellett, miközben megtartja az állását is.

A legnagyobb kérdés most az, hogy vajon más miniszterek is beállnak-e az ellenzők közé. Szintén az euroszkeptikusok közé tartozik Michael Gove igazságügyi miniszter, Sajid Javid üzleti ügyekkel foglalkozó miniszter, és John Whittingdale kulturális miniszter.

Cameron szerint egyelőre a kormánynak egységesnek kell maradnia, amíg befejezi az EU-tagországokkal az esetleges reformokról folytatott tárgyalásait. Ennek keretében érkezik most Budapestre is, és úgy számol, hogy várhatóan februárban ki tud alkudni valamilyen megállapodást. Cameron azonban állítólag zárt ajtók mögött már jelezte a minisztereknek, hogy civilizált és tiszteletteljes kampányt folytassanak, ha azt is választják, hogy ellene kampányolnak.

Utódlási totó

Cameron azonban biztos benne, hogy a kormány legnagyobb része a maradás mellett lesz majd. Az biztos, hogy úgy számolnak, hogy a pártot meg fogja viselni a kampány. A Financial Times például egy újabb kormányátalakítást sem zár ki a népszavazás után.

Ha elbukná a referendumot, akkor a toryk közül többen is azt gondolják, hogy Cameron lemondana, és nem maradna levezényelni Nagy-Britannia kilépését az EU-ból, habár régi harcostársa, Boris Johnson londoni polgármester például nem értett ezzel egyet. Ha viszont Cameron lemondásával számolnak, akkor ez azt is jelenti egyben, hogy a kilépés mellett kampányoló miniszterek máris a miniszterelnök távozása felé tolják az eseményeket. Ez a feltételezés Cameronnak sem feltétlenül gond, hiszen erre építve számíthat majd több, egyébként az EU-val szemben fenntartásokkal viseltető miniszterének hűségére is.

Egyébként még arra is hatással lehet most a népszavazás körüli mizéria, hogy ki követheti majd Cameront a toryk vezetőjeként. Cameron már a tavalyi választási kampányban jelezte, hogy

mindenképpen ez lesz az utolsó miniszterelnöki ciklusa.

Kemény kampány lesz

A közvélemény-kutatások szerint egyáltalán nem mindegy, ki, melyik oldalon lép majd be a kampányba, hiába lesz a fontosabb pártok álláspontja egyöntetű. Mióta Cameron tavaly májusban nagy győzelmet aratott a parlamenti választásokon, és a kampányban újból beígérte, hogy tényleg megtartják a népszavazást még 2017 előtt, a közvéleményben erősödtek a kilépést támogatók.

A Telegraph összesítette az Ipsos MORI, ICM felméréseit egészen 1977 óta, és ez alapján az elmúlt fél évben

közeledtek egymáshoz a maradás és a kilépés hívei,

olyannyira, hogy decemberben egyaránt 42-42 százalékon állt a két tábor. Az összes közvélemény-kutatót nézve azért még mindig többségben vannak a maradáspártiak, de nem óriási a különbség. Vagyis sok függ majd az elkövetkező kampánytól.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!