Az Európai Parlament tanult a magyar vitákból

2016.01.20. 16:22 Módosítva: 2016-01-20 17:13:30
A lengyel miniszterelnök másik végén fogta meg a kormányáról szóló európai parlamenti vitát, mint korábban Orbán Viktor: előzékeny volt és udvarias, amivel meglepte a hallgatóságát.

Mintha tanultak volna az elmúlt években a magyar kormánnyal folytatott vitákból Strasbourgban és Varsóban. A kedd esti európai parlamenti ülésen az összes olyan hibát igyekeztek elkerülni a főszereplő politikusok, amelyek ahhoz vezettek, hogy Orbán Viktor az Európai Unió ügyeletes mumusává vált a nemzetközi sajtóban.

Beata Szydło lengyel miniszterelnöknek esze ágában sem volt átvenni ezt a szerepet. Nem támadt, nem heccelt senkit, nem szólt vissza önérzetesen, és legalább annyiszor elismételte, hogy Lengyelországnak mekkora szüksége van az EU-ra, mint azt, hogy demokratikus választáson kapott felhatalmazást a kormányzásra, és köszöni a nyugat-európai aggodalmakat, de majd ők eldöntik, hogyan tesznek eleget a választók kéréseinek. Sikerült a hízelgésnek, a panaszkodásnak és a határozott kiállásnak egy olyan elegyét kifőznie, ami meghatotta a legelszántabb kritikusait is. Az eredmény az lett, hogy egész értelmesen, szinte már konstruktívan beszélgettek a felek majdnem három órán keresztül Lengyelországról.

Mindenki nyugodjon meg

Pedig minden adott volt egy szaftos csetepatéra. A múlt héten éles levélváltásba keveredett az Európai Bizottság a lengyel igazságügyi miniszterrel, aztán övön aluli nyilatkozatokat osztogattak egymásnak német és lengyel politikusok. A strasbourgi vita előtt viszont mindenki hátrált egy lépést.

A lengyel államfő, a szintén kormánypárti Andrzej Duda vasárnap a Financial Times-ba írt egy véleménycikket „Lengyelország még mindig Európa-párti” címmel. A legnagyobb EP-frakcióban, az Európai Néppártnál (EPP) eldöntötték, hogy német képviselők nem fognak felszólalni a vitán, hogy elejét vegyék a nacionalista villongásnak. „A lengyel kormány nem a helyes irányba indult el – mondta Manfred Weber, a Néppárt német frakcióvezetője kedden délelőtt. – a saját országukat próbálják megosztani, különbséget tenni „jó” és „rossz” lengyelek között.” Európai szinten pedig „a németek és a lengyelek közötti neheztelést próbálják újra tematizálni, amiről már azt hittük, hogy magunk mögött tudtuk. Nem akarunk ebbe a csapdába belesétálni.”

Nem lett belőle belpolitikai adok-kapok

A lengyel ellenzéki Polgári Platform képviselői sem szólaltak föl a vitán. A hivatalos magyarázat szerint azért, hogy ne Strasbourgban rendezzenek belpolitikai cirkuszt. Néppárti forrásaink szerint pedig azért sem, mert tudták, hogy a lengyel alkotmánybíróság mostani átszervezésével kapcsolatban ők is sárosak. Még a küszöbönálló októberi választási vereségük előtt, utolsó leheletükkel szerettek volna kinevezni öt új alkotmánybírót, kettőt közülük jogtalanul, mert nekik csak decemberben járt le a mandátuma.

A november elején kormányt alakító Jog és Igazságosság (PiS) párt azzal állt bosszút, hogy mind az öt bírónak a kinevezését érvénytelenítette, és ezzel kezdődött az egész kalamajka.

Európában diktatúra-para van

Frans Timmermans, az Európai Bizottság (EB) alelnöke elmagyarázta: alapesetben az alkotmánybíróság dolga lenne, hogy vizsgálja, egy országban sérült-e a jogállamiság. Lengyelországban azonban pontosan az alkotmánybíróság működését szabja át az új kormány, ezért sürgős, az EB intézkedjen. Ezért indítottak vizsgálatot Lengyelországban.

Guy Verhofstadt, a liberális–demokrata frakció vezetője úgy gondolta: nem azzal van baj, hogy az új lengyel törvényhozás

  • megkurtította az alkotmánybíróság elnökének és alelnökének a mandátumát
  • a bírák kétharmados többségéhez kötötte az alkotmánybírósági döntéseket
  • arra kötelezi a bíróságot, hogy időrendben foglalkozzon az ügyekkel
  • kilenc helyett 13 bíró jelenlétét követeli meg a döntések meghozatalához a 15 fős testületben,

mert egyenként ezek mind rendben vannak. De egyszerre bevezetve már alkalmasak arra, hogy megbénítsák a testület működését.

Az Európai Uniót pedig el kéne pusztítani

A kevés lengyel felszólaló között a vita legszórakoztatóbb hozzászólását Janusz Korwin-Mikke szállította, amikor egyszerűen elmagyarázta, mi a helyzet: „A demokrácia hitvány egy rendszer – mondta – A PiS-nek többsége van, azt csinál, amit akar. Képzeljék el, milyen szörnyű volt az előző banda, ha az emberek a PiS-t választották meg helyettük, mert abban reménykedtek, hogy legalább néhányukat rács mögé dugják.” Vagy jogállamiság van, vagy demokrácia – a kettő nem kompatibilis, mert a többség nem jogállamot akar, hanem azt, hogy neki legyen jó, magyarázta. „Az Európai Uniót pedig szerintem el kéne pusztítani” – fűzte hozzá a mondatot, amivel minden egyes felszólalását zárja a libertariánus–konzervatív táborba sorolt lengyel politikus, aki arról is híres, hogy 2014 nyarán egy varsói rendezvényen felpofozta kollégáját, Michał Bonit (Polgári Platform), amiért bíróság előtt felelt.

A spanyol Esteban González Pons (EPP) történelmi elbeszélésbe ágyazta az egész problémát. Felidézte, hogy ő is egy olyan országból jött, amelyet évtizedekig diktatórikusan irányítottak, és emlékeztetett rá, hogy alig van olyan állam ma Európában, amelyik nem esett át hasonló elmebeteg időszakon a huszadik században. Ebben a megvilágításban érthető az európai politikusok rettegése a jogállamot felügyelő testületeket átalakító kormányoktól. A legrosszabb zsarnokság mindig belülről jön, nem kívülről, mondta, és a sajtószabadság megromlása lehet az első jele annak, hogy sérül a demokrácia. Arra utalt ezzel, hogy a lengyel kormány bejelentette: az eddig kereskedelmi alapon működő lengyel közmédiát „nemzeti médiává” alakítanák át, amelynek tevékenységét egy új testület, a Nemzeti Médiatanács felügyelné, valamint megszüntették a közmédia korábbi vezetésének mandátumát, és átmenetileg – június végéig – a kincstárügyi miniszterre bízták az újabb kinevezéseket.

Mi mind szeretjük Lengyelországot, és maga is meglepően kedves

Amikor egy Magyarországnál négyszer nagyobb állam kerül a terítékre az Európai Parlamentben, több udvariassági körre futja a kritikusoktól is. Az EP-képviselők mindenekelőtt Lengyelországnak az európai diktatúrák lebontásában betöltött elévülhetetlen szerepét méltatták.

Gianni Pitella, Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D): „Lengyelország fényes példa mindannyiunk számára: Európának egy szabad és erős Lengyelországra van szüksége.”

Guy Verhofstadt, Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE): „Elnézést kérek, amiért Jarosław Kaczyńskit Putyinhoz hasonlítottam. Tudom, hogy mennyire fájdalmas az ilyen megjegyzés a lengyeleknek.”

Rebecca Harms, Zöldek / Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA): „Alig tudom felfogni, hogy valóban bevezették azokat az intézkedéseket, amelyekről azt mondják, hogy bevezették.”

Martin Schulz, az EP elnöke, (S&D) a lengyel miniszterelnöknek: „Ön különbnek mutatkozott azoknál, akik úgy gondolták, hogy ez a vita nem helyénvaló. Köszönöm.”

Íme Beata Szydło receptje a határozott, de még EU-konform fellépésre:

  • Nem enged: fenntartotta a véleményét, hogy az alkotmánybíróság és a média átszervezése jogosan és a választáson kapott demokratikus felhatalmazásuk alapján történt. „Egyetértek vele, hogy 15-ből 8 bírót az ellenzék válasszon! Ebben is különbözünk az előző kormánytól” – mondta. Szerinte politikai, nem jogi vita megy az alkotmánybíróság körül. A közmédia átszervezésével kapcsolatban megjegyezte, hogy a Velencei Bizottság (az Európa Tanács alkotmányozási kérdésekben tevékenykedő tanácsadó szervezete) 2010-es ajánlását tartották szem előtt, amely a műsorközlő és a műsorközlőt szabályozó testületek szétválasztását javasolta.

Tovább az orbáni úton

Mindeközben a lengyel kormány tovább követi az Orbán Viktor által már sikerre vitt hatalomátvételi receptet: az EUobserver kedden beszámolt róla, hogy Varsó a tervezettnél korábban visszahívja a Brüsszelbe kirendelt uniós nagykövetét. Marek Prawda, a lengyel EU-s képviselet vezetője 2012-ben kezdte a jelenlegi kiküldetését, és őszig tartott volna a mandátuma. A lengyel közszférában „tisztogatás” zajlik, írja az európai portál a lengyel TVN24-re hivatkozva.

  • Szembe dicsér: „Egy olyan Európához csatlakoztunk, ami egy csoda volt, egy álom mindannyiunknak, az egyenlőség és tisztesség eszményképe. […] Az Európai Unió bajnokai szeretnénk lenni, mindig is ez volt a lengyel nép álma.”
  • Szimpátiát kelt: amikor harmadik országok, külső erők próbálták megoldani Lengyelország problémáit, az általában katasztrofális eredményre vezetett – mondta, és szegények millióiról beszélt, akik Lengyelországban élnek, és arra vágynak, hogy ugyanolyan lehetőségeket kapjanak a boldogulásra, mint mások. Idézte még II. János Pál pápát is, aki azt mondta: „Soha ne féljetek.”
  • Burkoltan fenyeget: „Lengyelország máris befogadott egymillió ukrán menekültet.” És: „nem akarom, hogy a lengyelek euroszkeptikusok legyenek.”
  • Viccesen beszól: Martin Schulz, az EP elnöke egy ponton rendre utasította a galériát, ahol hallhatóan sok lengyel kormányszimpatizáns foglalt helyet, akik megtapsolták és éljenezték a PiS felszólalóit. „Vendégszeretőek vagyunk, de ha a lengyel parlamentben viselkednének így, kidobnák önöket” – mondta. „Nálunk az a szokás, hogy megendjük az embereknek, hogy kifejezzék a véleményüket” – vágott vissza a lengyel miniszterelnök.

Minden jó, ha a vége jó

Azzal lett vége a vitának, hogy nyájasan biztosították egymást a felek, hogy együtt fognak működni. Az Európai Bizottság pártatlan, a bizonyítékokon alapuló eljárást folytat majd le, a lengyel kormány pedig nyitott a párbeszédre.

Beata Szydło mindazonáltal többszöri felszólításra sem válaszolt arra a kérdésre, hogy ha megszületik a Velencei Bizottság véleménye a lengyel alkotmánybírósági szabályokról, akkor be fogják-e tartani az abban foglaltakat. „Ha elkészül, nagyon alaposan meg fogjuk vizsgálni a véleményt” – tért ki a válasz elől.

Volt még egy érdekes mozzanata a vitának: egyetlen magyar képviselő sem szólalt föl, sem a Fideszből, sem az ellenzékből.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !

Az Európai Parlament által társfinanszírozott rovat.
Az Európai Parlament a tartalomért azonban nem vonható felelősségre.