Megelégelte az EU, hogy hülyére vesznek minket a multik

2016.02.03. 11:55 Módosítva: 2016-02-03 15:15:55
A nagy cégek kihasználják a különböző országok adószabályainak különbségeit és hézagait. Brüsszel nekiáll bezárni a kiskapukat.

Meglehetősen kreatívak a világvállalatok, ha adózniuk kell. Az Európai Parlament kutatása szerint egészen elképesztő összeget,

50-70 milliárd eurót (közel 15-22 ezer milliárd forintot) ér el az a pénzmennyiség, amivel megrövidítik a nemzeti kormányokat.

Itt nem csak az adócsalásra, hanem az adóelkerülésre is kell gondolni, amikor a kiskapukat kihasználva, legálisan, de a szabályok kijátszásával akár gyakorlatilag nullára csökkentik az anyagi terheiket. Ezzel a nagyok a kicsik alá tesznek, amelyeknek nincs kiterjedt céghálója és szakértőhadserege, hogy a bevételekkel ügyeskedjenek, ráadásul végső soron a tisztességes adófizetőknek kell helyettük állni az állami kiadásokat. (Bővebben ebben a cikkben írt a témáról az Index.)

Az Európai Uniónak külön ciki, hogy miközben egy közös piac az alapja, némelyik tagállam látványosan kitol a többiekkel a bevételért, ami a pénztologatás után neki marad. Az már csak hab a tortán, hogy az egyik főkolompos Luxemburg, amelynek adóparadicsommá válásában elévülhetetlen érdemeket szerzett miniszterelnökként és pénzügyminiszterként Jean-Claude Juncker. A praktikákról egy nagy kiszivárogtatás rántotta le a leplet – nem sokkal azután, hogy Jean-Claude Junckert az Európai Bizottság vezetőjévé választották.

Lezárják a fő kiskapukat

A botránynak is szerepe volt abban, hogy a politikus harcot hirdetett az adóelkerülés ellen. A versenyjogi biztos, Margrethe Vestager több eljárást indított az ügyeskedőkkel szemben. Olyan óriásoknak ment neki, mint a Fiat vagy a Starbucks, de többek között a McDonalds is célkeresztben került.

Brüsszeltől várják a megoldást

Nemrég a brit kormány állapodott meg a Google-lel, hogy az adófizetés elkerülése miatt fizessen a cég 130 millió fontot. Ez elsőre nem tűnik kis összegnek (53,5 milliárd forint), de azonnal beindult a kereszttűz, mert az összeg aprópénz ahhoz képest, amit megspóroltak a trükközéssel. Michel Sapin, a francia pénzügyminiszter is szapulta a megegyezést (ők várhatóan a többszörösét vasalják ki a Google-ből), a Skót Nemzeti Párt pedig Brüsszelben panaszkodott, de ott jelezték, hogy egyelőre nem indítottak hivatalos vizsgálatot. Michel Sapin is az EU-tól várta, hogy gyorsabban hangolja össze az adószabályokat.

A trükkök ellen egy javaslatcsomagot is összeraktak, amit a múlt héten mutattak be, és kedden már az Euópai Parlamentben is vitatkoztak róla. A tervek a 34 fejlett országból álló OECD kezdeményezésére épülnek, de néhol tovább is mennek annál.

Egy irányelvvel lépnek fel a gyakori módszerek ellen. Az Európai Bizottság olyan eseteket szedett össze, mint például:

  • Egy cég leányvállalatot hoz létre egy alacsony vagy nulla adózású országban, és annak játssza át a nyereségét. Így az eredeti országban nincs mit megadóztatni, a másikban meg a kicsi vagy nem létező adókulcs után kell. A javaslat értelmében ha nagy, 40 százalékost meghaladó a különbség, akkor az eredeti ország az ottani szabályok szerint adóztathat.
  • Azzal játszik egy cég, hogy a kölcsönökre fizetendő kamat általában leírható az adóból. Fel is állít egy leányvállalatot egy alacsony vagy nulla adózású országban, aminek nekiáll szép magas kamattal hitelezni. Így azért nem fizet az államnak, ahol létrehozták, mert ott leírja a kamatot, a leányvállalatnak pedig nullás/alacsony adókulcsa van. Az irányelv arányos plafont szabna az ilyen cégközi kölcsönök leírható kamatának.
  • Bizonyos szellemi vagyontárgyakat, mint a szabadalmakat sok tagállamból adómentesen lehet kivinni a kettős adóztatás elkerülése miatt. Az adott cég szépen levonatja a fejlesztési költségeket az adóztatható nyereségéből, aztán amint elkezd a szabadalom profitot termelni, viszi is egy adóparadicsomba. Az irányelv mindenhol kilépő adót szabna ki.

Leszámolnának a luxemburgi módszerrel is, ahol a cégek külön titkos megállapodásokat kötöttek az adóhatósággal, hogy az ottani, eleve kicsi terheket is még alacsonyabbra szorítsák, így visszaélve a tagállamok közti versennyel. Betetetnének egy visszaélés elleni záradékot az ilyen egyezségekbe – igaz, erről csak ajánlás születne.

Általános küzdelmet hirdetnek

Azt Brüsszelben is tudják, hogy nem zártak le minden ismert egérutat, ráadásul van, amiről nem is tudnak vagy még ki se találták. Egy általános adóelkerülési szabállyal próbálják kivédeni az ilyen eseteket. A védekezést segítené, hogy a nagy cégeknek közölnie kellene a nemzeti hatóságokkal, amelyek megosztanák, mennyit adó jött be náluk, így látszana, ha valaki sehol sem fizet. Az együttműködést más téren is szorosabbra fűznék, mert

egyes tagállamok adóelkerülés elleni harcának intenzív erőfeszítéseit aláássa mások elnézőbb hozzáállása

írja az Európai Bizottság.

Persze az nem sok jóval kecsegtet, ha az EU-n belüli szigorú intézkedésekkel csak azt segítik elő, hogy a tőke az unión kívüli adóparadicsomokba meneküljön. Ezt egy külügyi stratégiával próbálják megakadályozni. Az adóelkerülés elleni erőfeszítések bekerülhetnének például a szabad-kereskedelmi és partnerségi egyezményekbe, a fejlesztési megállapodásokba, valamint közös feketelistára tennék a rakoncátlankodókat (igaz, arra egy háttérbeszélgetésen sem tudtak választ adni, hogy ez konkrétan mivel járna).

Örül, de többet vár az Európai Parlament

A jogszabályokról a tagállamoknak és az Európai Parlamentnek közösen kell döntenie. Az uniós képviselők általában lelkesen üdvözölték a csomagot, amely a saját korábbi javaslataikkal is egybevág, de azért egyes területeken többet követelnek. Olyan szabályok kidolgozását kérik, amelyek köteleznék a tagállamokat, hogy tájékoztassák egymást, ha csökkenteni kívánják valamelyik nagyvállalat adóterheit. Nagyobb védelmet biztosítanának a közérdekű bejelentőknek, akik leleplezik a trükközőket és köteleznék a multinacionális cégeket, hogy országonként készítsék el a nyereségről és az adózásról szóló beszámolóikat.

Nem mindenki elégedett

Több civil szervezet kritizálta a szerintük túl gyengére sikerült csomagot. Az ActionAid úgy látja, némelyik javaslat annyira bátortalan, hogy még ronthat is a helyzeten. Az Európai Adósságügyi és Fejlesztési Hálózat (Eurodad) „siralmasan elégtelennek” nevezte az egészet, mert szerintük a multiknak nyilvánosságra kellene hoznia, hol mekkora nyereséget termeltek és hol fizetnek ezután adót. Az Európai Parlamentben hasonló okokból elégedetlenkedtek a szélsőbaloldaliak, de a másik oldalról több euroszkeptikus is kikelt az ellen, hogy Brüsszel korlátozza a tagállami adóversenyt.

Visszahoznák a tagállamokat bosszantó tervet

Több képviselő kérte azt is, hogy vegyék elő újra a közös konszolidált társaságiadó-alap ötletét. A Bizottság már a csomag bejelentésekor meg is ígérte, hogy felmelegíti a 2011-es elképzelést. Nem követelnék meg, hogy mindenhol ugyanakkora legyen a társasági adó, ez maradna nemzeti jogkör. Az adóalapot viszont megosztanák azok között az országok között, ahol a cég tevékenykedik, az alapján, hogy milyen eszközöket és mennyi munkaerőt használ, valamint mekkora az bevétele egy adott országban. A vállalkozások pedig egyetlen adóbevallással rendezhetnék adóügyeiket az EU egész területén folytatott tevékenységük után, amit például Luxemburgban adhatnak be, ha ott van a székhelyük.

A tervet nem vonták hivatalosan vissza, de nem is nagyon igyekeztek átpréselni, mert még így is sok volt a tagállamoknak, amelyek a saját jogaikat féltik a javaslattól. Most is óriási ellenállásra lehet számítani, de egy bizottsági háttérbeszélgetésen jelezték, hogy ebben az intézkedésben látják az igazi megoldást.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!

Az Európai Parlament által társfinanszírozott rovat.
Az Európai Parlament a tartalomért azonban nem vonható felelősségre.