A németeknek szabad a Gazprommal üzletelni
További Eurologus cikkek
- Majdnem 20 százalékkal csökkent a GDP Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban
- 30 ezer betegnek juttat koronavírus-gyógyszert az EU
- Az EP jelenlegi formájában megvétózza a tagállamok alkuját, az egyik ok a jogállamiság
- EU-s költségvetésről, jogállamiságról vitatkoztak az EP-ben: elégedetlenek a képviselők
- Az EP nem ért egyet a költségvetési alku jogállamisági részével és a forráscsökkentésekkel
Legfrissebb híreink
- „A magyar kormányt nem nevezném a szövetségesünknek” – mondta Csehország külügyminisztere
- Leülnek vitázni az EP-listavezetők, de Deutsch Tamás biztosan nem lesz ott
- Az Európai Bizottság ujabb 68 millió euróval támogatja Gázát
- Olaf Scholz az emberi jogok tiszteletére szólította fel Azerbajdzsánt
- Joe Biden nem akar még nagyobb zűrzavart, Amerikának be kell avatkoznia
- Ferenc pápa történelmet ír: részt vesz a G7 csúcstalálkozóján
- Veszélyes harci drogot szabadítottak a világra a dzsihadisták
- Magyarország „oroszbarát” – mondta a lengyel külügyminiszter-helyettes
- Óriási pusztítást végez az árvíz Tanzániában
- Egyetlen nap alatt 220 civilt öltek meg a katonák Burkina Fasóban
Hogyan kezeljen az Európai Unió egy államot, amelyik, ha geopolitikai érdeke úgy kívánja, bekebelezi más országok területeit, beavatkozik a szíriai háborúba a diktátor oldalán, aki a nyugati világban nem szalonképes, kormányokat zsarol a hatalmas gázkészletével, viszont nélküle lehetetlen megoldani, hogy ne maradjunk energia nélkül?
A Brüsszelben körvonalazódó megoldás: a média nyilvánossága előtt hangzatos kijelentéseket tesznek, hogy az orosz gázipari vállalatnak, a Gazpromnak be kell tartania az európai versenyfeltételeket, az ellen viszont csak dünnyögve tiltakoznak, hogy a háttérben létrejöjjön egy orosz-német-francia-holland-osztrák beruházás, amely Oroszországot bebetonozza a zsíros nyugati gázpiacra.
Papíron jól mutat az energiabiztonság
Az Európai Bizottság február közepén nyilvánosságra hozta az európai energiabiztonsági csomagját, amely első ránézésre úgy néz ki, mint Oroszország egyik vadabb rémálma. A törvényhozók elé került javaslat
- régiókra osztaná az uniót, amelyeken belül arra kötelezi az országokat, hogy segítsék ki egymást földgázzal, ha elapadna az egyik forrás, például ha Oroszország elzárja a gázcsapot. Egy tavalyelőtti „stressz teszt” alkalmával pontosan ezt a forgatókönyvet modellezték: mi történik, ha az orosz import fél évre részben vagy teljesen leáll. Kiderült, hogy a kimaradás érzékenyen érintené a keleti uniós országokat, de ha minden EU-s tagállam együttműködik, akár egy ilyen fél éves szünetben is el tudnánk egymást látni elég földgázzal tartalékokból és más forrásokból. Magyarország Ausztriával, Szlovéniával, Horvátországgal és Olaszországgal kerülne közös régióba;
- a Bizottság beleegyezéséhez kötné, hogy egy uniós ország megállapodhat-e energia infrastuktúra építéséről egy EU-n kívüli állammal. A brüsszeli testület megvizsgálná a megállapodás szövegét, hogy megfelel-e az uniós energiaverseny szabályainak;
- felpörgetné a cseppfolyósított földgáz (liquefied natural gas – LNG) kereskedelmét, ami jelenleg az egyetlen valós alternatívája az orosz forrásoknak. Többek között egyesült államokbeli, kanadai, ausztráliai termelők felé fordulnának, LNG-tartályhajókat fogadó kikötőket építenének Horvátországban és Észtországban, hozzá pedig gázvezetékeket Kelet-Európában, ahová eddig nem nagyon érte meg vagy nem is lehetett LNG-t szállítani;
- az épületek és az ipari létesítmények fűtését és hűtését, ami az Unió energiafogyasztásának felét teszi ki, és amit háromnegyed részben szénből és gázból oldanak meg, elkezdenék átállítani megújuló forrásokra és felpörgetnék az épületek felújítását, hogy hatékonyabban tartsák a hőt, és ne az utcát hűtsük vagy fűtsük. Egyelőre ezt csináljuk, a házaink 90 százaléka nem energiahatékony.
Az új stratégiával szeretnék megszüntetni Kelet-Közép-Európa egyoldalú energiafüggését az orosz gázimportoktól. „A 2006-os és 2009-es földgázválság után, amikor több millióan maradtak fűtés nélkül, azt mondtuk: »Soha többé« – jelentette ki február 16-án Miguel Arias Cañete, az éghajlat- és energiapolitikáért felelős európai biztos. – A határainkon tapasztalható politikai feszültségek fájóan emlékeztetnek arra, hogy ez a probléma nem fog magától megoldódni.”
De kell hozzá jó pár cső és kikötő
Valóban durván függünk az orosz gáztól: 2014-ben a teljes magyar fogyasztás 97,7 százaléka érkezett importból. A Policy Solutions tanulmányából, amelyet az Európai Parlamentben (EP) rendezett február 16-i konferencián ismertettek, kiderül, hogy
2013-ban az EU összes gázimportjának 41 százaléka Oroszországból érkezett.
Ez az arány egyik napról a másikra nem fog megváltozni, magyarázta a konferencián Mechthild Wörsdörfer, az Európai Bizottság energiai főigazgatóságának a szakértője. Ennek az egyik oka az, hogy hiába nagyon klassz a tengeren szállított cseppfolyós gáz, az unió keleti felén egyelőre kevés helyen tudjuk kiszippantani a tartályhajókból és visszaalakítani, ráadásul a vezetékek is hiányoznak, amelyeken keresztül kereskedni tudnánk vele egymás között.
Ahhoz, hogy működjön a regionális együttműködés, pár projektet le kellene tudni:
- Össze kell kötni Finnországot Észtországgal. A Balticconector projekt még az elején jár: decemberben adott az EU 5,4 millió eurót megvalósíthatósági tanulmányokra. 2020-ra ígérik, hogy elkészül.
- Fel kell turbózni a vezetékeket a balti államok között.
- Egy lengyel-litván interkonnektorral délről is be kellene kapcsolni a baltiakat az európai vérkeringésbe. A GIPL rövidítés alatt futó projekt 558 millió euróba kerül, a céldátuma 2019.
- Megerősítésre vár a román gázvezetékrendszer, és kétirányúsítani kell a magyar-román interkonnektort, hogy Magyarország felé is szállíthasson gázt.
- Ki kell bővíteni a bolgár hálózatot, és kapcsolódási pontokat kell építeni hozzá. Bulgária és Szerbia között egy 150 km hosszú vezeték (IBS) van tervben elvileg 2018-ra, valamint egy másik Bulgária és Görögország között (IGB), amelynél év végére tervezik az első kapavágást, és 2018 közepén már működne is. Persze ez utóbbinak kevésbé éri meg, ha nem épül
- még egy LNG-terminál Görögországban. A tavaly nyári európai uniós akcióterv azonban csak akkor számol vele, ha mutatkozik rá megfelelő kereslet.
- A horvát-magyar interkonnektor hányattatott sorsú beruházás. A vezeték 2011-ben elkészült, de csak egy irányba, Horvátország felé szállít. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tavaly nyáron arról panaszkodott, hogy hogy Horvátország nem végzi el azt a beruházást, amellyel kétirányúsítaná a vezetéket. „Rendkívül barátságtalan lépésnek tekintjük a horvát kormány részéről, hogy az Európai Bizottságtól újabb felmentést kért, holott az unió szabályai szerint 2013. december 31-ig minden interkonnektort meg kellett volna valósítani az EU területén” – mondta.
- A horvát-magyar vezeték építésébe eleve azzal az ígérettel vágtak bele, hogy megépül majd az LNG-terminál Krk szigetén, és az oda beérkező gázból Magyarország is vásárolhat majd. Idén januárban jelentkezett be hét potenciális befektető erre a 600 millió eurós beruházásra, amit 2019 közepén szeretnének befejezni. Amerikai oldalról korábban felmerült az úgynevezett „lebegő” terminál létrehozása, derül ki a kormány júniusi közleményéből. Ez a fajta terminál a hagyományosnál olcsóbb, gyorsabban kivitelezhető, az azonban Horvátországon múlik, milyen döntést hoz, írták. Úgy tudjuk, hogy a horvát tervekben ennek ellenére egyelőre a drágább, parton megépítendő egység szerepel. A beruházást nehezíti, hogy a magyar és a horvát fél még nem egyezett meg a költségek egy részének a megosztásában.
- Ezeken kívül nem ártana egy szlovén-magyar, egy szlovén-horvát, egy horvát-bosnyák, egy macedón-bolgár, egy román-bolgár, egy kétirányú szlovén-osztrák és egy román-ukrán interkonnektor sem.
A közép-európai és nyugat-balkáni projektekről tavaly júniusban írtak alá egyetértési megállapodást a résztvevő államok, de csak a bolgár, a román és a horvát beruházások kerültek föl a kiemelten támogatandó uniós listára. Van mit építeni, amíg létrejön egy jóval szerényebb kapacitású kiegészítése az egykori KGST giga-vezetékrendszerének, amely a hetvenes évek óta látja el földgázzal a közép- és kelet-európai országokat.
Az államközi szerződéseinket ugyan leshetitek
A Gazpromot nem lehet megfogni egy olyan pitiáner módszerrel, hogy az Európai Bizottság bekéri jóváhagyásra az energiainfrastruktúra-építésről szóló államközi egyezményeket. 2012-ben már született egy döntés, ami alapján Brüsszelben ellenőrizhetik ezeket a megállapodásokat, és azóta végig is futtattak a rendszeren 124 ilyen szerződést. Tizenhét esetben emeltek kifogást.
Hol van már a Déli Áramlat
A Déli Áramlat gázvezetéket, amely többek között Magyarországon keresztül szállított volna orosz gázt nyugat felé, elkaszálták, mert nem felelt meg az uniós versenyjogi szabályoknak. A vezeték építtetője, működtetője és használója nem lehetett volna ugyanaz a cég. Sajnos pontosan az lett volna az egészben az üzlet, hogy az építtető cégek kisajátíthatták volna maguknak az infrastruktúrát.
Ezeket a szerződéseket csak a megkötésük után ellenőrizték. A Bizottság, hogy elejét vegye a vizsgálatok okozta piaci bizonytalanságnak, ezentúl szeretné előre véleményezni a szövegeket. A bökkenő, hogy 2012 óta nem kötöttek ilyen szerződést, és nem véletlenül. A befektetők ugyanis tanultak a Déli Áramlat csúfos bukásából, és a beruházásokat üzleti szerződésekkel papírozzák le, cégek, és nem államok között, ezekbe beleszólni pedig már jogilag sikamlós terep az Európai Bizottságnak.
A Gazprom üzleti szerződéseknél furmányosabb eszközökkel is meg tudja vetni a lábát az európai piacon: például bevásárolja magát európai cégekbe. Itt sem vizsgálódik nagy erőkkel a Bizottság.
Az EU a gázellátás ügyére és a piaci szabályozásra koncentrál, és alig reagál arra, hogy európai cégek orosz tulajdonba kerülnek az EU-n belül
– mutatott rá Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarország EP-képviselője a Policy Solutions és az EP zöldpárti frakciójának közös konferenciáján.
Ahol komoly hatásköre van Brüsszelnek, az a trösztellenes nyomozás: 2012 augusztusában hivatalos eljárást indított a Gazprommal szemben, amiért visszaél az erőfölényével a közép- és kelet-európai gázellátási piacon. Tisztességtelen árazást alkalmaz, és korlátozza a vevőit abban, hogy a gázt külföldre továbbértékesítsék, szóltak a vádak. Az eljárás azonban mostanáig nem vezetett eredményre. Tavaly szeptemberben a Politico arról írt, hogy a Gazprom megegyezést ajánlott a Bizottságnak. A brüsszeli testület a jelek szerint azóta is mérlegeli a kérdést.
Nem is akarják Oroszországot a falnak vezetni
Van rá magyarázat, hogy az Európai Bizottság miért nem indít egész pályás letámadást a Gazprom ellen. Igaz, hogy az orosz cég szemérmetlenül kihasználja az erőfölényét és agresszívan terjeszkedik, de ennél nagyobb slamasztikába is kerülhetünk itt az EU-ban: ha például a gyenge lábakon álló orosz gazdaság összedől, és nem szállítanak nekünk több gázt. Kell nekik a piac, és Európában vásárolnak tőlük a legtöbbet.
Ezzel Orbán Viktor is egyetértene, aki az Instragramján azt írta: „Oroszország nem ellensége, hanem hasznos partnere Magyarországnak.” És egy „zdrasztvutyére” is futotta tőle a kamerák előtt, amikor Putyin februárban fogadta Moszkvában.
Mechthild Wörsdörfer az Európai Bizottságból világossá tette, hogy Oroszország és az EU kölcsönösen egymásra vannak utalva. Akkor is törekedni kell az együttműködésre, ha 2014 januárjában megszakadt az EU-orosz energiaügyi párbeszéd, ami előtte tizenöt évig működött.
2014-ben kicsit elszabadultak az indulatok. Oroszország bekebelezte a Krím-félszigetet, és harcok kezdődtek Kelet-Ukrajnában. Decemberben az EB elnöke, Jean-Claude Juncker azt mondta:
Oroszország nem stratégiai partner többé, hanem stratégiai probléma.
De ez csak szöveg, mert a háttérben egy akkora üzlet készül, ami Nyugat-Európát is nagyon hosszú időre az olcsó orosz gázhoz kötheti. A Balti-tenger alatt már tervezik az Oroszországból Németországba közlekedő gázvezeték, az Északi Áramlat ikertestvérét, amivel megdupláznák a már eddig is jelentős, évi 55 milliárd köbméteres szállítási kapacitást azon az útvonalon. Az Európai Unió teljes évi földgázkereslete nagyjából 400 milliárd köbméter. Ha ennek több, mint a negyede Oroszországból jönne 2019 végétől, az új helyzet elé állítaná a nyugat-európai piacot.
A Gazprom 50 százalékos részesedéssel vesz részt a projektben, a maradékon a német E.ON és a BASF SE/Wintershall Holding, valamint az osztrák OMV, a brit-holland Royal Dutch Shell és a francia Engie osztozik.
A nyugat-európai résztvevő vállalatok jelentős állami tulajdonrésszel bírnak, ami megkérdőjelezi a befektetés pusztán üzleti jellegét. A projektnek sok ellenzője akad, többek között az olasz miniszterelnök Matteo Renzi, aki tavaly decemberben kikelt ellene, mondván: a projektet Angela Merkel kormányának magas rangú tagjai támogatják. Felemlegette, hogy miközben az Európai Unió szankciókkal igyekszik megtörni az Ukrajnában és Szíriában háborúzó Oroszországot, a legbefolyásosabb tagállamok kulcsfontosságú üzleti megállapodáshoz juttatják az orosz állami gázmonopóliumot. Renzi nehezen bocsátja meg az uniós partnereinek, hogy amíg az olasz részvétellel tervezett Déli Áramlatnak pusztulnia kellett, a német gázellátást biztosító északi gázvezeték egyelőre gond nélkül menetel előre.
A már üzemelő Északi Áramlat I. vezeték részvényes-bizottságának a volt német szociáldemokrata kancellár, Gerhard Schröder az elnöke.
Giedrius Česnakas, a litvániai Vytautas Magnus Egyetem dékánhelyettese is kettős mércéről beszélt februárban az Európai Parlamentben. „Ha Németország köt alkut Oroszországgal, akkor üzleti vállalkozásról van szó, ha Litvánia, akkor államközi egyezményről.”
Az Európai Bizottságtól csak halk kritikát kapott a projekt: „nem áll összhangban a forrás-diverzifikációs európai uniós stratégiával” – hangoztatta Cañete. „Sosem láttam még olyan üzleti projektet, amelyről ilyen gyakran tárgyaltak a legmagasabb politikai szinten” – tette hozzá az energia unióért felelős biztos, Maroš Šefčovič. Gyakorlati lépésekről azonban nem beszéltek. „Nem rendelkezünk még a projekt pontos paramétereivel. A jogi értékelés jelenleg is zajlik.”
Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!
Rovataink a Facebookon