Az EU kínlódik, és ez Magyarországnak rossz

Ahogy azt Orbán Viktor Tusnádfürdőn megállapította, az Európai Unió egyre inkább hasonlít egy regionális politikai képződményre, mint a világpolitika globális szereplőjére. Eddig az igazság, amelyből Orbán téves és veszélyes következtetéseket von le. Magyarországnak ugyanis éppen az az érdeke, hogy az Európai Unió – benne hazánkkal – erős legyen.

Teljes illúzió azt hinni, hogy Magyarország egymagában jobban képes helyt állni a világban mint az EU tagjaként. Hiszen az ország

• a világ népességének 0,13, a világ gazdasági össztermelésének 0,16 százalékát adja, miközben
• adósságának több mint felét olyanok hitelezik,
• az általa megtermelt termékek háromnegyedét olyanok vásárolják,
• valamint az általa felhasznált kőolaj 90 százalékát és földgáz 80 százalékát olyanok szolgáltatják, akik fölött nincs hatalma.

Magyarország érdeke ezért, hogy egy nagy nemzetközi szervezet tagjaként a felsorolt kérdésekben, és más témákban szövetségeseket találjon, és jobban érvényesítse érdekeit. Ráadásul az Európai Unió tagjaként az olyan világméretű – de Magyarországot is érintő – problémák megoldásába is beleszólásunk van, mint a bevándorlás, a terrorizmus, a klímaváltozás vagy a világgazdasági és kereskedelmi folyamatok alakítása.

Eszközök nélkül az EU is tehetetlen

Az Európai Unió viszont csak akkor tud hatékonyan fellépni az uniós polgárokért, ha erre megvannak az eszközei. Jelenleg ezek az eszközök vagy  teljes egészében hiányoznak, vagy léteznek ugyan, de a jelenlegi euroszkeptikus politikai közegben az EU nem tud velük élni.

Orbán, több más tagállami vezetővel együtt azzal érvel, hogy az EU-s megoldások nem vezetnek eredményre, ezért vissza kell adni a hatásköröket a nemzeti kormányoknak. Ez sajnos Magyarország szempontjából, az előbb említett okok miatt rossz döntés lenne.

Ezekről a döntési jogkörökről egyébként sem „mondunk le”. A döntést nem az országok feje felett hozzák, hanem maguk az uniós országok kormányai döntenek közösen, a miniszteri Tanácsban, illetve EP-képviselőik útján a szavazók által megválasztott Európai Parlamentben. A döntéseket az Európai Bizottság készíti és terjeszti elő, ahova szintén a nemzeti kormányok delegálnak biztosokat. Orbán Viktor például egyik volt miniszterét, Navracsics Tibort küldte Brüsszelbe.

A magyar miniszterelnök EU-val kapcsolatos elképzelése és a valóság között feszülő ellentétet jól mutatja a tusnádfürdői beszédben hozott példa. Orbán önmagával ellentmondásba keveredve és az általa ellenzett európai bizottsági elnökkel egyetértve egy európai hadsereg létrehozását javasolta, „amely valódi közös haderő lenne, valódi közös ezredekkel, közös vezénylési nyelvvel és közös szerkezettel”. Nehéz közös haderőt a „nemzeti szuverenitás visszaszorítása” nélkül létrehozni.

Mint ahogy minden közös döntéshez le kell mondani a teljesen önálló döntéshozatalról. Van, ahol ez jelentős sikerhez vezetett: a nemzeti kereskedelmi döntéseket felváltó közös kereskedelempolitikán keresztül az EU, és benne Magyarország a világ legsikeresebb kereskedője. A több mint 500 (még britek nélkül is közel 450) milliónyi fogyasztóval a hátunk mögött olyan helyzetből lehet alkudozni, amellyel sokkal könnyebben távol lehet tartani azokat az árukat, amelyek nem felelnek meg az európai munkavállalói, környezetvédelmi vagy egészségügyi szabványoknak. Emellett az Európai Bizottság úgy becsüli, hogy a közös piac 36 millió munkahelyet teremt és átlagosan évi 600 eurót takarít meg mindenkinek az EU-ban.

A nemzeti szuverenitás előnyei kiválóan megmutatkoztak, amikor egységes európai álláspont hiányában az uniós tagállamok egyeztetés nélkül, egymásnak sokszor teljesen ellentmondó lépésekkel próbálták kezelni a migrációs válságot. Szinte minden uniós tagállami vezető tisztában van azzal, hogy nemzeti érdeke a szuverenitás megosztása más uniós tagállamokkal az EU-n belül.

Le kellene szokni a brüsszelezésről

Csakhogy nehéz a választók előtt Európa mellett érvelni vasárnap, ha előtte hétfőtől szombatig folyamatosan szidják azt. Különösen, ha

Szintén visszás helyzetet teremt, amikor olyan döntésekért támadják Brüsszelt, amelyeket maguk a tagállami kormányok és EP-képviselők hoztak.

Európa, és benne Magyarország jövője elsősorban azon múlik, hogy a tagállami vezetők képesek-e végre leszokni arról, hogy jórészt saját kudarcaik miatt, valamint szűk és rövidtávú pártpolitikai érdekből Brüsszelt hibáztassák, és helyette merjék elmagyarázni a választóiknak, hogy bizonyos területeken miért van szükség éppen több Európára. 15-20 évvel ezelőtt még voltak ilyen európai államférfiak és -hölgyek, mára nagyon kevesen maradtak.

Senki sem érti meg az EU-t, ha néma marad

Ehhez persze arra is szükség lenne, hogy végre maga az EU is felemelje a hangját, és megvédje magát a gyakran igaztalan támadásoktól. Hibás az az évek óta követett brüsszeli gyakorlat, hogy az Európai Bizottságnak nem szabad nyilvánosan érdemi vitákba szállni a nemzeti kormányokkal, attól félve, hogy ez csökkenti az EU támogatottságát.

Jól látható, hogy a túlzott konfliktuskerüléstől egyáltalán nem lett unióbarátabb a kommunikáció a fővárosokban. Sőt, a tagállami kormányok inkább még nagyobb lelkesedéssel ütötték a brüsszeli bürokráciát, hiszen az úgysem üt vissza soha.

Első lépésben arra lenne szükség, hogy (az Európai Parlament által demokratikusan jóváhagyott) Európai Bizottság ne csak színes röplapokon, értelmiségi konferenciákon és brüsszeli sajtótájékoztatókon keresztül tartsa a kapcsolatot a választókkal.

Mindezt nem egy sajtóközleményt kiszórva az éterbe, hanem rendszeresen szerepelve az országos és helyi televíziós és rádióműsorokban, illetve az online médiában.

Civis Europaeus

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!