Vegyes képet mutat az EU a magyar oktatásról

2017.11.10. 15:23

Csütörtökön jelent meg az Európai Bizottság oktatási körképe. Az oktatás alapvetően tagállami feladat, ezért a dokumentum nem is arról szól, hogy leszólnak Brüsszelből, mit kellene máshogy csinálni, csak különféle mutatók összehasonlításával próbálnak segíteni, ki miben sikeres és hol kellene még javítania. Emellett az uniós országok korábban, az EU2020 stratégiában vállalták, hogy 2020-ra növelik az egyetemisták, főiskolások számát és csökkentik az iskolából korán kipotyogók számát.

Akár budapesti stratégia is lehetett volna

Az EU először a 2000-es évekre fogadott el gazdaságfejlesztési célokat. A lisszaboni stratégiában több uniós szintű célszámot jelöltek ki, de nem mindenkire ugyanazt az egyenzubbonyt húzták, hanem a tagállamok szépen leosztották egymás között, ki mennyit tud vállalni a közös cél eléréséhez.

A stratégia sikerét a gazdasági válság teljesen ellehetetlenítette, de az uniós országok folytatták a 2010-es évekre is. Ez lett az EU2020 stratégia, amiről nagyrészt épp a 2011-es magyar EU Tanács-elnökség alatt egyezkedtek (ezért volt egy olyan kormányzati remény is, hogy az elődje nyomán budapesti stratégiának nevezik el).

Öt területen fogadtak el célokat. Az oktatásnál az vállalták, hogy 2020-ra

  • a korai iskolaelhagyók aránya csökkenjen 10 százalék alá (itt a magyar kormány is ugyanilyen arány mellett kötelezte el magát),
  • és a 30-34 év közötti uniós polgárok legalább 40 százalékának legyen felsőfokú végzettsége (ennél Magyarország jóval alacsonyabb szintről indult, ezért a kormány 34 százalékot vállalt be).

A célokat jogilag nem kötelező elérni, de külön ciki lenne, ha az épp magyar elnökséggel kialkudott számokat nem tartanánk.

Aránylag többen végeztek egyetemet, de kevesebben iratkoztak be

A felsőfokú oktatási részvétel erősödött Magyarországon, így kis gyorsítással még akár el is érhetnénk a 2020-as 34 százalékos célt. Ettől négy éve 1,7 százalékkal maradtunk el, tavaly pedig már csak egy százalékkal.

Tempónövelésre viszont kár lenne számítani, mert visszaesik az utánpótlás, legalábbis az Európai Bizottság szerint „2010 óta csökken a felsőoktatási programokba jelentkezők és beiratkozók száma, ami csak részben magyarázható a demográfiai változásokkal”. Nem tért rá ki, hogy ebben mekkora szerepe lehet a nem hivatalos magyar oktatási miniszter, Parragh László iparkamarai elnök által nyomatott diplomaellenességnek. Ugyanakkor a felsőoktatás erőltetése ellen (vagy a középfokú oktatásban az alapkészségek erősítése mellett) szól, hogy az egyetemisták és főiskolások több mint egyharmada lemorzsolódik menet közben, bár ez az arány csökkent.

D  AS20171017008
Fotó: Kovács Tamás / MTI

Az Európai Bizottság szerint a diplomások alacsony száma azért is gond, mert közben a munkaerőhiány miatt különösen kellenének a cégeknek. A felsőfokú végzettségűek közül a bizottsági adatok alapján kevesebbeket fenyeget a szegénység (bár azt nem vizsgálták, hogy ez ok-e vagy következmény, azaz inkább a gazdagabbak mennek-e egyetemre), nincs köztük annyi a munkanélküli, rossz közérzetű ember és tovább élnek.

Nagyon lecsúsztunk az EU-átlagtól a korai iskolaelhagyásban

Az igazán nagy baj viszont nem a felsőoktatási, hanem a másik EU2020-as vállalásnál látszik.

Magyarország nemhogy javított, hanem rontott a korai iskolaelhagyók arányán.

2013-ban még a 18-24 évesek 11,9 százaléka hagyta el korán a képzést, tavaly már 12,5 százaléknyian, így esélytelennek látszik a 10 százalékos cél elérése.

A magyar eredmény még jobban szúrja a szemet, ha az egész EU-éval hasonlítjuk össze. Négy éve még épp ugyanannyi, 11,9 százalék volt az iskolaelhagyók aránya, mint Magyarországon. Ehhez képest nem rontott, hanem nagyot javított az EU, 10,7 százalékra. Magyarul 2013-ban még az uniós átlagon voltunk, 2016-ra ehhez képest már 1,8 százaléknyira leszakadtunk.

Az Európai Bizottság szerint

a romlás oka a tankötelezettség 18-ról 16 évre szállítása lehet, és arra is utalnak, hogy hiába alacsonyak a közmunkás bérek, még mindig jobban megéri a családoknak oda küldeni a gyereket, mint a még kisebb családi pótlékot felvenni az iskolába járó gyerek után.

Az arányokon javíthat majd, hogy 2016-tól külön cselekvési tervvel foglalkozik a kormány a problémával.

A siralmas PISA-adatok ellen már tesz a kormány

A jelentés a 2015-ös, alapkészségeket felmérő PISA-tesztekre is kitér. Ezeken Magyarország rontott az eleve gyenge arányokon, de

az Európai Bizottság megdicsérte, hogy azóta a kormány nekiállt javítani a helyzeten.

Idén kezdődött a nemzeti alaptanterv felülvizsgálata, amit az általános iskolákban 2016 óta rugalmasabban kezelhetnek, és már csökkenés helyett elkezdett növekedni a pedagógusok aránya, ami a béremelésnek is köszönhető (bár még mindig 30 száazlékkal az azonos végzettségi szintűek alatt maradnak a bérek).

A közvélekedéssel ellentétben

a kormány nem költ keveset az oktatásra, legalábbis a bruttó nemzeti össztermékhez képest: a GDP 4,6-áról 5,2 százalékra emelte a kiadásokat, ami már a 4,9 százalékos EU-átlag felett van.

Azaz ha valami gond van a magyar oktatással, az nem annyira a pénz mennyisége, hanem inkább az, hogy mire és hogyan költik el.

Az óvodai nevelésen nagyot javított a kormány

A kormány nagy dícséretet kapott a kisgyermekkori nevelés és gondozás javításáért, ami segíthet benne, hogy „az iskolakezdési korra kiegyenlítődjenek a különbségek. Mivel a teljesítmények terén jelentkező különbségek már korán megjelennek,

a kötelező óvodai nevelés korhatárának 2015/2016-tól 5 éves korról 3 éves korra való csökkentése pozitív lépés, amely várhatóan javítani fogja a gyermekek későbbi iskolai teljesítményét”.

Húszból csak egyetlen 4-6 éves korú gyerek nem jár óvodába, és a romák részvétele is 90 százalék feletti, ami a régióban a legmagasabb.

A középszintű oktatásnál kezdődnek a nagy gondok

Ezt az előnyt és egyenlősítő törekvést viszont eldobhatjuk addigra, amire a fiatalok eljutnak a középiskolába, mert már korán, 10 éves korra pályára állíthatják a őket, ami „növeli a szelektivitást és annak veszélyét, hogy a hátrányos helyzetű tanulókat elválasztják a társaiktól”. A kormány saját felmérése mutatja, hogy a 10. osztályos szakiskolások kompetenciái az utolsó két évfolyamban nem javultak, és nem érték el a 6. osztályosok szintjét. Az eredmények azt tükrözik, hogy „a gyengén teljesítő tanulók az ilyen iskolákban koncentrálódnak”, és „ez az iskolatípus csak korlátozottan képes ellensúlyozni azokat a társadalmi-gazdasági hátrányokat, amelyekkel sok tanulójuk szembesül” (a kormány eközben épp a szakképzést erőlteti).

Közben a középiskolák felvételijei is növelik az egyenlőtlenséget, mert nagy a túljelentkezés, „a felvételi vizsga erősen versenyjellegű és túlmegy a tantervi anyag tartalmán, inkább a tartalom alkalmazását helyezi a középpontba: úgy tűnik, a tanulók eredményei jelentősen függnek attól, hogy vettek-e különórákat vagy sem”. Azaz

akinek a családja megengedheti magának a magántanárokat, az sokkal nagyobb eséllyel jut be,

a többiek pedig attól függetlenül eshetnek át a szakképzésbe, pedig könnyen lehet, hogy ez nem azon múlik, mert rosszabbak, csak rossz helyre születtek.

A teljes jelentés magyarul itt olvasható.