A műhold nem véd a cunami ellen

A tenger szintjének ingadozását a kutatók már hosszú ideje radarműholdak segítségével figyelik. Így tavaly december 26-án mérhetőek voltak a Szumátra partjai előtt bekövetkezett hatalmas tengerrengés által kiváltott cunami hullámai.

A rengés utáni órákban négy műhold is elhaladt az Indiai-óceán felett. A radarfelvételek részletes és napokig tartó elemzését követően az amerikai óceán- és légkörkutató hivatal (NOAA) kutatói összeállították a hullámok vonulásának pontos pillanatfelvételeit.

Tíz méteres a hullámverés

Az epicentrumtól távolodva az akkor óránként 800 kilométeres sebességgel haladó hullámok magassága egyre csökkent. A tengerrengés után két órával a szökőár magassága 60 centiméter volt. Egy órával később a szintnövekedés 40 centiméter, nyolc órával a rengés után pedig 5-10 centiméter volt.

Az Indiai-óceánon a szél keltette hullámok ezzel szemben 10 méteres magasságot is elérhetnek. Ezek esetében viszont csak a legfelső vízrétegek mozognak. A cunami sokkal mélyebbre hat, akár kilométeres mélységben is megmozdulnak a víztömegek. A sokszoros energia a partvidéken koncentrálódik és hatalmas pusztítást végez.

Jókor jó helyen

A térségben több mint 160 ezer áldozatot követelő szökőár pillanatfelvételei jóformán véletlenül keletkeztek. Csak a szerencsének tudható be, hogy négy műhold jókor volt jó helyen, idézte a Spaceref.com híroldal Walter HF Smith, a NOAA geofizikusának szavait.

Az európai ESA Envisat és az amerikai haditengerészet Geosat műholdjain kívül áthaladt a terület felett a Topex/Poseidon és a Jason is. Utóbbi két műholdat a NASA és a francia űrügynökség (CNES) közösen üzemelteti.

Rendszeres mérések

A NOAA kutatói a radarműholdak segítségével rendszeresen ellenőrzik a világtengerek szintjének ingadozását. A mérések a tengerfenék topográfiájának meghatározását szolgálják, illetve hurrikánok előrejelzésére is használhatók.

A műholdak által valós időben feljegyzett adatokat hosszadalmas kiértékelési eljárás követi, emlékeztet a Der Spiegel. A cunami által kiváltott hullámokat a felszíni hullámzás közepette közvetlenül nem is lehetett kimutatni. A partot elöntő hullámok magasságáról a műholdas mérések szintén nem tudtak sokat közölni.

Pótolhatatlan megfigyelés

A kutatók az elemzés során a tenger hullámzásának napokkal korábban feljegyzett mérési adatait vették alapul. A karácsonyi katasztrófa idején tett megfigyelések egyedülállóak és rendkívüli értékkel bírnak, jelentette ki Lee-Lueng Fu, a NASA JPL kutatója.

A mostani cunami pillanatfelvételeit számítógépes szimulációkkal összevetve sikerülhet optimalizálni a jelenlegi modelleket, illetve ezen keresztül segítheti jól működő előrejelző rendszerek kiépítését.

Előrejelezni nem tud

A kutatók hangsúlyozzák, hogy maguk a műholdas adatok nem lettek volna alkalmasak a lakosság figyelmeztetésére, hangsúlyozta Smith. Az adatok csupán a természeti csapást követő órákban érkeztek meg, és ekkor kezdődhetett a hosszadalmas kiértékelés.

A tengerek radarmegfigyelése nem tartozik a cunamit előrejelző rendszerek első vonalába. A kutatók számára mégis bepillantás engednek az óceán távoli területein a mélyben lejátszódó folyamatokra, amelyek hagyományos eszközökkel elérhetetlenek volnának.