Ferenc, Olívia
-2 °C
4 °C

Nincs jó megoldás Németországban

2005.09.19. 13:28
A német választók alaposan feladták a leckét a politukusoknak - egyelőre teljesen nyitott, hogy ki alakíthat kormányt. Még a legabszurdabb koalíciók is hirtelen lehetségesnek tűnnek, de jó megoldás nincs.

A rendkívül szoros német választások eredményeként ezentúl öt frakció foglal helyet a Bundestagban, de csak négy párt alakíthat egymással kormányt, miután mindenki elutasította az együttműködést az új Baloldali Párttal. Vegyük sorba, hogy milyen koalíciós megoldások jöhetnek most egyáltalán szóba.

Az örök vesztesek nagy győzelme

A német választásoknak a magukat győztesnek hirdető szociáldemokraták és kereszténydemokraták mellett két igazi győztese van, a liberális FDP és a pária Baloldali Párt. Ez utóbbi nem mindennapi sikertörténet, az alakulat júliusban jött létre a politikai elit egésze által lenézett, de a volt NDK-ban mindig is népszerű kommunista utódpárt, a PDS és a szociáldemokraták a pártról az egykori pártelnök Oskar Lafontaine vezetésével leszakadó balszárnyának egyesüléséből.

Nyugati szövetségesével a PDS már eséllyel pályázott a kitörésre a keleti gettóból, ráadásul immár két zseniális, populista, demagóg szónok állt a párt élén. A PDS-vezér Gregor Gysi és Lafontaine - mivel kormányra kerülésük kizárt volt - a gondoskodó állam szocialista mennyországát festették az elmúlt öt év reformpróbálkozásaiban megfáradt lakosság elé.

A felelőtlen ígérgetés eredményre vezetett, a párt a szavazatok 8,7 százalékával biztos tagja a parlamentnek. Gysi és Lafontaine nagy álma, hogy pártjuk a parlament harmadik legnagyobb ereje legyen, azonban elbukott a másik meglepetésalakulat, a liberális FDP bravúros szereplésén.

SPD-Zöld kisebbségi kormány

Ez a megoldás igen valószínűtlen, már csak azért is, mert az alkotmány szerint a kancellár megválasztásához parlamenti többségre van szükség, tehát egy harmadik pártnak is Schröderre kellene szavaznia. A CDU és az FDP erre semmiképpen nem lenne hajlandó, azt pedig az SPD nem engedheti meg magának, hogy a Baloldali Párt szavazataival alakítson kormányt. Ráadásul az SPD-Zöld projekt ezen a választáson egyértelműen megbukott, ez a lehetőség tehát kiesik.

SPD-FDP-Zöld kormány

Ez az ún. "közlekedési lámpa": piros-sárga-zöld koalíció, ezt kell elérnie Gerhard Schrödernek, ha valóban komolyan gondolja azt, hogy kancellár akar maradni. A 90-es években tartományi szinten kisérleztek ezzel a felállással, de ezek a kormányok igen labilisnak bizonyultak és rendre elbuktak. Az FDP és a Zöldek programmja szinte összeegyeztethetetlen, hiszen a környezetvédelem sok állami beavatkozást igényel, a liberálisok meg éppen, hogy csökkentenék az állam szerepét. Ráadásul a két párt szavazótábora egymás kulturális ellenségeként tekint egymásra.

A Zöldek talán még csak-csak belemennének egy ilyen kormányba, de a liberálisok ezt nem tehetik meg: szenzásiósan jó eredményüket elsősorban annak köszönhetik, hogy a CDU-tól több mint egymillióan "átszavaztak" hozzájuk, éppen azért, hogy a jobboldalt erősítsék. Ez a lehetőség tehát szintén csak elméleti.

CDU-FDP-Zöld kormány

Szintén a színek miatt hívják ezt a konstellációt Jamaica-koalíciónak. Tegnapelőtt erre a lehetőségre még senki sem gondolt, ma meg már ez a megoldás tűnik a nagykoalíció egyetlen lehetséges alternatívájának. Előnye az, hogy az FDP ebbe talán belemenne, hiszen a hozzájuk közel álló kereszténydemokraták adnák a kancellárt, míg a Zöldek csak alárendelt szerepet játszhatnának.

Az utóbbi években már sok szó esett arról, hogy a távoli jövőben elképzelhető lenne egy együttműködés a kereszténydemokraták és a Zöldek között, ez az opció ugyanis mindkét párt mozgásterét alaposan kibővítené. Valóban vannak a Zöldeknél olyan politikusok, akiket el lehetne képzelni egy CDU által dominált kormányban. Ez a fajta együttműködés azonban ma még sokkolná a Zöld szavazótábort, és alighanem politikai öngyilkosság lenne. Az ugyan elképzelhető, hogy a Zöldek és a kereszténydemokraták az elkövetkező napokban tárgyalni fognak egymással, de minden valószínűség szerint eredménytelenül.

Nagykoalíció

Ez a legvalószínűbb kiút a patthelyzetből, már csak azért is, mert a közvélemény-kutatások szerint sokan örülnének, ha a két nagy párt együtt próbálná megoldásokat találni Németország legégetőbb kérdéseire. A németek amúgy is szeretik a konszenzust, és a politikai intézmények összjátéka is nagyrészt kompromisszumos megoldásokat eredményez.

Nagykoalícióra eddig egyszer volt csak példa, méghozzá 1966 és 1969 között, átmeneti megoldásként az Adenauer-korszak és Willy Brandt kancellársága között. Az akkori nagykoalíció aránylag sikeres volt, egy mostani nem lenne az. A két párt gazdaságpolitikai elképzelései a kampány után szinte kizárják egymást, miután Schröder - szinte saját reformjai ellen kampányolva - baloldali retorikával verekedte vissza magát a színpadra.

Néhány nappal ezelőtt még úgy tűnt, hogy a CDU sokkal erősebb lesz az SPD-nél, és ha nem lenne elegendő mandátumuk egy CDU-FDP koalícióra, akkor is ők diktálhatnák egy nagykoalíció feltételeit Angela Merkel vezetése alatt. Most azonban egészen más a helyzet: a két párt szinte fej-fej mellett végzett, és egyik sem képes legyűrni a másikat. Angela Merkel tekintélyén komoly csorba esett, míg Schrödernek esze ágában sincsen venni a kalapját, és úgy tesz, mintha a választók egyértelműen kijelentették volna, hogy csakis ő lehet a kancellár. Matematikailag ebben ugyan egyáltalán nincs igaza, de pszichológiailag némileg igen. Schröder tehát pókerezik, és valószínüleg azt fogja követelni, hogy egy nagykoalícióban ő legyen a kancellár, akkor is, ha ő képviseli a kisebbik frakciót. Ebbe természetesen a kereszténydemokraták semmiképpen nem mehetnek bele.

Egyelőre teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni a CDU-n belül. A katasztrofálisan rossz eredmény sokkolhatja a pártot, nem kizárt tehát, hogy sokan hamarosan Angela Merkel fejét követelik majd, és esetleg valamelyik ambíciózus tartományi miniszterelnök veszi át a stafétabotot. Ugyanennyire bizonytalan az SPD jövője. Egyelőre Schröder mentette meg őket a mélyrepüléstől, de egy esetleges nagykoalíció komoly szakítópróbára kényszerítené a pártot, amiben a kampány során nagyon felerősödtek a baloldali hangok. A szociáldemokraták hosszú távon minden bizonnyal jobban járnának, ha ellenzékbe vonulnának.

Nehéz elképzelni, hogy ez a parlament kihúz négy évet, ha egyáltalán összeáll. A jelenlegi helyzetben ugyanis a választás megismétlése is reális alternatívának tűnik.

Bővebben pártok választást követő puhatolózásairól>>