A világ harcba száll a szomáliai kalózokkal

"Tíz perccel azután, hogy befejeztük a halászatot, két gyorsan közeledő motorcsónakot vettünk észre. Mindegyikben várakozott négy-öt kalóz, akik aztán megpróbáltak felmászni a hajóra - mesélte el a szeptember közepén az Indiai-óceánon megtámadott hajó, a Drennec megmenekülésének történetét Patrick Hélies kapitány a francia lapoknak. - Széllel szembe fordultam, és kitérő manőverekbe kezdtem. Szerencsére kicsit viharos volt az idő, ami nem kedvezett a könnyű csónakjaiknak." A csalódott támadók végül feladták a hajszát, de mérgükben még kilőttek három vállról indítható rakétát, szerencsére egyik sem okozott kárt a halászhajóban.

A parthoz közelebb haladó hajók legénysége már eddig is az egész út alatt rettegve leste a radart, és figyelte távcsővel a horizontot, de az Afrikától 700 kilométerre megtámadott Drennec esete bizonyította, hogy a kalózoktól már az óceán közepén sincs senki biztonságban. A banditák annyira felbátorodtak, hogy az utóbbi időben szinte minden második nap támadtak, és nem válogattak a célpontokban.

Az előző héten már az amerikai flotta egyik szállítóhajójának is figyelmeztető lövésekkel kellett elkergetnie a közelben ólálkodó motorcsónakokat, pénteken egy Kenyába tartó ukrán teherhajót raboltak el, a fedélzeten harminc T-72-es tankkal. Az első felindulásukban 35 milliós rekordváltságdíjat követelő kalózok szokásosnál értékesebb zsákmányukkal nem jutottak messzire, körbevették őket a térségben állomásozó amerikai hadihajók. Egyelőre patthelyzet alakult ki.

A Nemzetközi Tengerészeti Hivatal (IMB) honlapján 2008-ban az előző évhez képest több mint háromszor annyi, 61 kalóztámadást regisztráltak Szomália közelében, jellemzően a Vörös-tenger és az Indiai-óceán között elterülő Ádeni-öbölben. Ebből csak szeptemberben 17-et követtek el a banditák, akik az ország északi részén található Eyl kalózkikötőben már 15 hajót és több mint háromszáz túszt tartanak fogva, és követelnek váltságdíjat értük.

Felbecsülhetetlen károk

"Szomália környékén hajózni olyan, mintha orosz rulettet játszana az ember" - jellemezte a helyzetet Pottengal Mukundan, az IMB vezetője a Le Monde francia napilapnak. Évente huszonkétezer hajó mégis kénytelen beszállni a játékba, a szomáliai kalózok ugyanis a világ egyik legfontosabb hajózási útvonalát terrorizálják, amelyik a Szuezi-csatornával összeköti a Földközi-tengert az Indiai-óceánnal. A veszélyes vizeket csak Afrika megkerülésével lehetne kihagyni, ennek költségét és az időkiesést nem vállalják a hajótársaságok.

A becslések szerint a kalózok évente több milliárd dollár kárt okoznak, és ennek csak elenyésző részét adják a váltságdíjak. Az Ádeni-öblöt érintő hajók biztosítási díjai például egy év alatt megtízszereződtek, és külföldi elemzők szerint a vállalatok végül a vásárlókra és fogyasztókra terhelik majd az árucikkek vagy nyersanyagok szállításának megnövekedett költségeit.

Biztonsági szakértők ráadásul attól tartanak, hogy a gazdasági hatások mellett a kalózok sikeres akciói felbátoríthatják a terroristákat, akik aztán úszó bombaként használhatnák fel az eltérített hajókat. A környezetvédők attól félnek, hogy a gránátokat szinte vaktában lövöldöző banditák komolyan megrongálhatnak egy olajtankert, és környezeti katasztrófát is előidézhetnek.

Semmit sem bíznak a véletlenre

A Kelet-Afrikai Tengerész Segélyprogram (SAP) koordinátora, Andrew Mwangura szerint a térségben öt jelentős kalózbanda dolgozik, a nagyobb falatokhoz időnként össze is fognak egymással. Bár még mindig előfordulnak egyszerű tengeri rablások is, többnyire már a hajó és a legénység túszul ejtése a cél.

A legtöbbször az északi Puntföldről induló kalózok fejlett kommunikációs és helyzetjelző rendszereket használnak, és folyamatosan lehallgatják a térségben haladó hajók rádióadásait. Egy korábban fogva tartott kapitány beszámolója szerint rengeteg szomáliai halász is segítségükre van, akik műholdas telefonon figyelmeztetik őket a lehetséges célpontokra vagy a veszélyt jelentő hadihajók mozgására. A szakértő szerint a szervezetten dolgozó szomáliai kalózok később sem bíznak semmit a véletlenre. "Először megtudják a hajó nevét, aztán az interneten rákeresnek, hogy mennyi pénzt tudnának kérni érte" - mondta Mwangura a The Observernek.

A partot elhagyva a legtöbbször nagyobb halászhajókról indítják útra a motorcsónakjaikat, ezért tudnak akár a nyílt vízen is könnyedén meglepetést okozni. Kedvelt módszerük, hogy egy motorcsónak szemből elvonja a legénység figyelmét, közben hátulról a többi csónakon érkező kalózok megpróbálnak felmászni a fedélzetre. De az IMB egyik elemzője szerint olyan is előfordult már, hogy a kalózok úgy tettek, mintha zátonyra futottak volna, és segélykérő üzenettel csalták magukhoz a kiszemelt áldozatokat. Máskor magukat hajótörött halászoknak kiadva kéredzkedtek fel a fedélzetre. "Miután a fegyveres támadók elfoglalták, a hajó irányításához szükség esetén akár további ötven kalóz is felszállhat. Újabb ötven pedig készenlétben áll a parton arra az esetre, ha bármi rosszul sülne el" - ismertette egy parthoz közeli akció forgatókönyvét a BBC egyik helyszíni tudósítója.

A körülmények áldozatai?

Az IMB nagyjából ezerkétszáz szomáliai kalózzal számol, a legtöbben közülük korábban halászok vagy katonák voltak. Állításuk szerint csak kényszerből kezdtek el hajókat fosztogatni, túszokat ejteni, mert csak így maradhattak életben a világ egyik legszegényebb országában.

Az északon csak lazán kötődő régiókból álló Szomáliában Mohamed Siad Barre diktátor hatalmának 1991-es megdöntése óta polgárháborús helyzet uralkodik, a hatóságoknak nincs lehetőségük a kalózkérdéssel is foglalkozni. A kevés valódi befolyással rendelkező átmeneti kormány és a déli területek iszlámista lázadói, valamint a hadurak között kiújuló harcok következtében az elmúlt években egymillió szomáliainak kellett elhagynia otthonát, és a lakosság harmada külföldi segélyszállítmányokra szorul.

Bár korábban is voltak egyedi esetek, a kalózkodás szervezett formája 2006-ban kezdett elterjedni Szomália északi részein, amikor a Le Monde szerint a kvázi autonóm Puntföld vezetői közül többen támogatásukról biztosították a banditákat. A Daily Nation szerint viszont a szálak egészen az átmeneti kormány néhány tagjáig nyúlnak, akik maguk is hasznot húznak a lassan külön iparággá terebélyesedő kalózkodásból. Az utóbbi időben többször a déli területek felé irányított elrabolt hajókból pedig szakértők arra következtetnek, hogy már az iszlámista csoportok is komoly fantáziát látnak a pénzszerzésnek ebben a formájában.

A jövedelmezőnek bizonyuló üzlet az elmúlt két évben tömegesen vonzotta a napi megélhetéssel küszködő helyieket, és egyre több halász hagyott fel eredeti hivatásával a lassan kalózkikötővé változott puntföldi Eylben. A kalózbiznisz pedig már nemcsak a motorcsónakkal támadó fegyvereseket, hanem például a sok száz túsz őrzésével és megfelelő ellátásával megbízott szomáliaikat is eltartotta.

Dobálóznak a milliókkal

Egy átlagos kalóz a BBC szerint 10-30 ezer dollárt (1,7- 5 millió forint) keres évente, ami Szomáliában már önmagában is kisebb vagyonnak számít. Ráadásul a gyors meggazdagodás lehetősége is egyre inkább adott, hiszen az elrabolt hajókért egy-két éve követelt ötvenezer dollár helyett mostanában már csak úgy repkednek a milliós összegek. A hajótársaságok legtöbbször fizetnek, mivel nem szívesen kockáztatnák alkalmazottaik testi épségét, akiket így aztán szinte soha nem is bántanak a kalózok. A banditák egyszerű üzletként fogják fel akcióikat.

A Lloyd's List hajózási és kereskedelmi portál elemzője szerint a kifizetett váltságdíjak összege éves szinten elérheti az 50 millió dollárt (kb. 8 és fél milliárd forint), de ENSZ tisztviselők szerint a kalózok akár 100 milliót is leakaszthatnak. Összehasonlításképpen, a tankokat szállító elrabolt ukrán hajóért elsőre követelt 35 millió dollár Puntföld egész éves költségvetésének másfélszerese, elemzők szerint ezért csábultak el a régió vezetői közül is többen.

Több szomáliai tisztviselő mellett a Guardiannek nyilatkozó Andrew Linington, a brit tengerész-szakszervezet vezetője sem helyesli azonban a rekordösszegű váltságdíjak kifizetését. A kalózok az így szerzett pénzből hajóikat és fegyverzetüket is fejleszthetik, ami később újabb hajók eltérítéséhez vezet. Linington úgy véli, hogy a hajótársaságoknak érdemesebb lenne inkább biztonsági intézkedésekre, akár fegyveres őrökre költeniük.

Fegyveres őrök vagy kísérőhajók

A civil hajók felfegyverzése ugyanakkor szakértők szerint nem jelentene megoldást a problémára, sőt hátráltatná a helyzet rendezését. Bizarr fegyverkezési verseny alakulna ki a hajótársaságok és a kalózok között, ráadásul a szinte garantált lövöldözésben többen megsérülhetnek.

"Legalább a stratégiailag fontos szállítmányok védelmét meg kellene erősíteni" - mondta a kérdésről Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, és emlékeztetett rá, hogy az elfogott ukrán teherhajó rakományához hasonló árukat a földi terepen is külön biztosítják. Szerinte emellett egyre többször vethetnek be fejlett nem halálos fegyvereket a kereskedelmi hajókon, az egyik esetben például hangágyúval üldözték el a támadó kalózokat.

Az IMB Kuala Lumpur-i kalózfigyelő központját vezető Noel Choong nyár elején úgy vélte, hogy leginkább fegyveres kísérőhajókra lenne szükség a népszerű hajózási útvonalon, ugyanis a hadihajók, de legtöbbször már az azokról kiküldött helikopterek jelenléte is elriasztja a kalózokat. A Szomáliába segélyeket szállító Világélelmezési Program (WFP) hajóit is csak hasonló módszerrel tudták megvédeni, a kalózok ugyanis korábban azokra is szívesen lecsaptak.

Átléphettek egy határt

Bár minden hajó nem kapott saját testőrként egy fregattot vagy korvetett maga mellé, azért történt előrelépés az ügyben az elmúlt két hónapban. Augusztus közepén a térségben állomásozó terrorellenes flotta az elszaporodó kalóztámadásokra válaszul felállított egy szűk folyosót az Ádeni-öbölben, és azon próbálták biztosítani a hajóforgalmat. Bár ebből a biztonsági zónából is raboltak el hajókat, a flotta a The Washington Postnak nyilatkozó helyettes főparancsnoka szerint a kezdeményezés sikeres volt, egy hónap alatt tizenkétszer kergették el a kalózokat, és több motorcsónakot is elsüllyesztettek.

Június 2-án a kalózok elfogásának egyik legfontosabb jogi akadálya is megszűnt: egy ENSZ-határozat alapján az átmeneti kormánnyal egyeztető országok hadihajói év végéig már szomáliai felségvizeken is üldözhetik a banditákat, és bármilyen eszköz bevethető ellenük. Erre korábban csak nemzetközi vizeken volt lehetőség, amit a banditák ki is használtak, és többször is sikerült éppen egy üldöző hadihajó orra előtt beérni a menedéket jelentő partmenti vizekre. A nemzetközi erők azonban a lehetőség ellenére eddig nem tudtak igazán hatékonyan fellépni a tengeri rablók ellen.

Úgy tűnik, hogy a szeptemberi támadássorozatukkal a kalózok túl messzire mentek. Az EU-tagállamok Brüsszelben a kalózellenes akciók közös koordinálásáról döntöttek, a spanyolok pedig már egy megfigyelő repülőgépet és katonákat vezényeltek egy francia bázisra Dzsibutiba. A korábban két sikeres szabadítóakciót is engedélyező Nicolas Sarkozy köztársasági elnök már régóta nemzetközi fellépést sürget a szomáliai kalózkodás ellen, a franciák ennek jegyében benyújtottak az ENSZ közgyűlésének egy határozattervezetet, amelyben nemzetközi kalózellenes egység létrehozására tesznek javaslatot.

Tálas Péter szerint az eddigi kivárás után mindenképpen keményebb fellépés és legalább a piacokat megnyugtató megoldás várható. "A problémahalmaznak a kalózkodás ugyanakkor csak az egyik eleme" - mondta, és emlékeztetett rá, hogy a megélhetési kalózkodást választó elszegényedett halászok esetében komoly szociális probléma áll a háttérben. Addig nem lehet végleg rendezni a kérdést, amíg Szomáliában nem sikerül megalapozni a stabil államot, és amíg a politikai elitnek is üzlet a kalózkodás.