Mária
-7 °C
3 °C

Ha Kína megindítja rakétáit

2004.01.14. 14:05
A tajvani elnök népszavazást írna ki a sziget függetlenségéről, a pekingi elvtársak morcosan ráncolnak, Washington a Kínai Népköztársasággal ért egyet. Az istenadta tajvani nép viszont a közvélemény-kutatási adatok szerint egyáltalán nem híve a függetlenségnek, a status quót viszont hatvan-hetven százalék tartja az egyetlen épeszű megoldásnak. Az Index olvasóit Jordán Gyula, az ELTE BTK egyetemi docense segíti a tájékozódásban, akinek várhatóan hamarosan megjelenik Tajvan történetét bemutató könyve.
Ki számít igazi tajvaninak? A tizenegy szigeti törzs négyszáz-négyszázötvenezer tagja, az 1945 előtt a japán fennhatóság alá tartozó Tajvanra érkezettek leszármazottjai, vagy a Mao Ce-tung vörös katonái elől elmenekült másfél-kétmillió ember, jelentős részben Kuomintang-katona? A három csoport elkülönülését kezdetben indokolta, hogy a kommunisták elől menekülők 1947-ben jókora mészárlást végeztek a Japán uralmat visszasíró helybeliek között. A nyolcvanas évekig a vezető posztokat a második világháború után érkezett szárazföldiek kaparintották meg, akik különben évtizedekig tartó, igen kemény diktatúrát vezettek be a szigeten.

Kína megindítaná rakétáit

A tajpeji Grand Hyatt
Forrás: knick-knack.com
A szigetiek, vezetőikkel az élükön, mára kezdenek megbékélni azzal, hogy ezen a földön élniük, halniuk kell, a szárazföld visszafoglalása képtelenség. A jelenlegi elnök elődje vezette be az újtajvani fogalmat; ebbe beleértette Tajvan valamennyi polgárát, attól függetlenül, hogy leszármazottja vagy ő maga mikor került a szigetre. A közvéleménykutatási adatok szerint a tajvaniak nyolcvan százaléka kettős - tajvani-kínai - identitású. Ma már a múlt nem számít, legfeljebb választások idején.

Csen Suj-pien tajpeji elnök beiktatási beszédében még határozottan leszögezte: nem ír ki népszavazást. A választási kampányban viszont (2004 márciusában elnökválasztás) másról sem beszél, mint az esetleges győzelme esetén kiírandó népszavazásról. A felteendő kérdésről megoszlanak a vélemények, de Peking már abba se egyezne bele, hogyha a tajvaniakat arról kérdeznék: "Egyetért-e Ön azzal, hogy Tajvanra megannyi kínai rakéta néz?" Egy ilyen kérdés ugyanis könnyen elvezethet a függetlenségi népszavazáshoz. Kína ebben az esetben megindítaná Tajpej felé néző rakétáit.

Inkább tajvaniak

Pekingben úgy gondolják, hogyha Tajpej önként nem borul Kína-anyácska kebelére, márpedig nem borul, akkor majd gazdaságilag teremtenek olyan helyzetet, hogy nem lesz más választásuk, csak az egyesülés. A határokat is megnyitották a tajvani üzletemberek és turisták előtt, bár ezzel lehet, hogy éppen az ellenkező hatást érték el; a kínai utakról visszatérve egyre többen mondják, hogy ők, köszönik, inkább tajvaniak, nem kínaiak. Ezzel együtt: tajvani vállalkozások eddig nyolcvan-százmilliárd dollárt fektettek be az őshazában.

A Nemzeti Színház a Csan Kaj-sek Emlékparkban; melyik nemzeté?
Forrás: knick-knack.com
A tajvani elnök nagyon jól tudja, hogy Kína és a többi nagyhatalom számára a status quo az egyedüli elfogadható megoldás, és a Nagy Testvér fenyegetését felhasználhatja saját pozíciói erősítésére. Így volt ez az 1995-96-os rakétaválság idején is, amikor simán újraválasztották az akkori elnököt. Elég volt Clinton elnöknek két hadihajó csoportot a térségbe vezényelni, de ebből nem következik semmi a jövőre nézve; ha Tajvan provokál, az USA nem nyújt automatikusan védőkart szövetségese felé.

Tajvan kvázi függetlensége a végtelenségig fenntartható. A kínai vezetés szerint az idő nekik dolgozik, de közben Tajvan is egyre hatékonyabb fegyvereket fejleszt ki. Egyre több szigetlakó veszti el kettős identitását, és válik tajvanivá, a tajpeji metró pedig már ízes tajvani nyelven is bemondja az állomások nevét, sőt talán még azt is, hogy "hagyják el a szerelvényt, és erre figyelmeztessék utastársaikat is".

Tajvan történelmének nevezetes évszámai
1912: a Kínai Köztársaság megalakulása;
1945: Tajvan Japán fennhatóság alól visszakerül Kínához;
1949: a Kínai Népköztársaság megalakulása;
1971: az ENSZ a Kínai Köztársaságot eltávolítja a világszervezetből, helyét a Kínai Népköztársaság foglalja el;
1979: az Egyesült Államok a Kínai Népköztársasággal létesít diplomáciai kapcsolatot;
1987: a demokratizálódás kezdete Tajvanban;
1991: egy tajvani vezetés elveti a szárazföld fegyveres felszabadításának lehetőségét;
1995-96: a kínai hadsereg fenyegető hadgyakorlata Tajvan szigeténél.