Miért jó a szoros amerikai elnökválasztás a tőzsdéknek?
További Fehér ház cikkek
- Joe Biden szerint Donald Trump olyan, mint egy hatéves gyerek
- Donald Trump szerint Washingtonból irányítják az ellene folytatott büntető hadjáratot
- Donald Trumpnak saját elvbarátai vittek be egy gyomrost, ami a győzelmébe is kerülhet
- Donald Trump olyan „alkut” ígért az abortuszról, amely mindenkinek tetszeni fog
- Hatalmas bajban az elnök, de a kihívója sem örülhet annyira
Amerika és a világ kíváncsian figyelik, hogy ki nyeri az elnökválasztást a tengerentúlon. A fej fej melletti állást mutató közvélemény-kutatási adatok miatt a befektetők kivárnak. Pedig éppen a szoros eredmény lehet a záloga annak, hogy a két párt lezárja végre az igazi háborúját a választások után, és ezzel középtávon is kedvező környezetet teremtsen a gazdaság és a tőzsdék számára.
Néhány héttel ezelőtt minden világosnak tűnt. Barack Obama egyértelműen vezette a közvélemény-kutatásokat. Előnye 3-4 százalékos volt országosan, ami nem tűnik soknak, de ha nem is földcsuszamlásszerű, mégis magabiztos győzelmet jelenthetett volna a jelenlegi amerikai elnöknek. Azonban az első elnökjelölti vita megfordította a trendeket, és a republikánus kihívó, Mitt Romney kiegyenlítette az állást.
Ez bizony szoros lesz
Romney országosan vezetett is a felmérésekben, az államokra épülő amerikai választási rendszerben azonban nem az összes szavazat száma a legfontosabb tényező, hanem az ún. elektori szavazatok, amelyek népességarányosan le vannak osztva államonként.
A republikánus kihívó ugyan tudott teret nyerni a térképen az elmúlt hetekben, de a legfontosabb államokban a vezetést megőrizte Obama. A választást végül eldöntő csatatérállamok közül Obama vezet New Hampshire-ben, Ohióban, Iowában, Coloradóban, Nevadában és Wisconsinban, míg Romney Floridában és Virginiában van előnyben. Ha Romney-nak nem sikerül újabb legalább két fontosabb államban átvenni a vezetést, és megőriznie ebben a kettőben, akkor nem nyerhet. A legnagyobb trófea mindenképpen Ohio, amely eddig mindig a győztes mellett szavazatott, és amelyik legutóbb 8 éve eldöntötte a szavazást George W. Bush javára.
A hihetetlenül szoros állás miatt még az olyan forgatókönyv sem elképzelhetetlen, amely miatt az elnököt ugyan a republikánusok adják, de az alelnököt a demokraták. A soha nem látott esethez az kell, hogy az elektori szavazatok száma megegyezzen. Azt mondhatjuk, hogy bárki is nyer, szoros lesz. A választás előtt négy nappal valószínűbbnek tűnik, hogy Obama lesz a győztes. Ezt támasztják alá a fogadóirodák, és a tőzsdékhez hasonlító prediction marketek, ahol szintén a jelenlegi elnök komoly előnye mutatható ki.
Könnyen előfordulhat, hogy Romney ugyan megszerzi a szavazatok többségét országosan, de az elektori rendszer miatt Obama lehetőséget kap újabb négy évre, hogy az Egyesült Államok elsőszámú vezetője legyen. A kiélezett állás miatt azonban az újraszámlálás és a napokig tartó bizonytalanság sem elképzelhetetlen, mint ahogy 2000-ben George Bush Floridában rendkívül kis különbséggel előzte csak meg az országosan több szavazatot kapott Al Gore-t.
Azt gondolhatnánk, hogy egy hasonló kiélezett szituáció, ahol szó szerint nem a többség akarata dönt, és ahol egyetlen állam, esetleg egyetlen megye szavazatain múlik a világ legnagyobb hatalmú posztjának a sorsa, a bizonytalanság miatt negatív hatással lehetne a pénzügyi piacokra. Több ok van arra, hogy mégse legyünk pesszimisták.
A piac kivár
Az egyik, hogy a piac egyik jelöltet sem tekinti lényegesen jobbnak. Igaz ugyan, hogy a Wall Street, így a befektetési bankárok, brókerek, alapkezelők, hedgefund-menedzserek inkább Romney mögött állnak, de az arány nem elsöprő. Amíg 2008-ban kb. 70 százalék támogatta Obama kampányát, addig most ez az adat kb. 40 százalék, így 60 százalék jut Romney-ra. Mindez ráadásul csak a belföldi szakértők véleménye, a külföldiek – akik a tőkéjükkel „szavaznak” – még kiegyensúlyozottabban oszlanak el.
Az esetleges jogi csatározás eredménye ezért kevésbé fontos. Ráadásul a 2000-es tapasztalatokból kiindulva a kampányok és a lebonyolítók is jobban odafigyelnek arra, hogy még szoros állás esetén se maradjon olyan sokáig nyitott kérdés a győztes személye. Egyébként is eleve kisebb a valószínűsége, hogy egy államon múljon az eredmény, mint ahogy a csataterek fenti felsorolásából látszik, szemben azzal, ami 2000-ben történt.
A közvélemény-kutatások azt jelzik előre, hogy az elnökválasztás eredményétől függetlenül a törvényhozás két házában más-más párt lesz többségben. Ezért bárki is lesz a Fehér Ház lakója januártól, a következő két évben (a következő kongresszusi és szenátusi választásokig) szűk lesz a mozgástere. Fontos kiemelni, hogy már most is ez a helyzet, de a kampány miatt ez inkább a szembenállást erősíti.
A következő hónapokban az Egyesült Államok súlyos veszély elé néz, elsősorban a költségvetés helyzete okán. Emiatt számos befektető aggódik a fiskális szakadék miatt. Hogy ez micsoda? 2012 legvégén számos adókedvezmény és adócsökkentés lejár, emellett pedig a tavaly nyári megállapodás során kitolt kiadáscsökkentések is ekkor lépnek életbe.
Ezek a lépések természetesen több száz milliárd dollárra csökkenthetik a nyomasztó nagyságú deficitet, de a közgazdászok mégsem tartják jó ötletnek az egyszerre történő életbe lépésüket, ezek ugyanis drasztikus hatásukkal ismét recesszióba taszítanák a világ legnagyobb, amúgy is törékeny növekedést mutató gazdaságát. A költségvetés a szakadék szélén áll, és nem biztos, hogy két kis ugrással átjut rajta.
Tárgyalniuk kell
Mivel a csomagban számos olyan elem van, ami valamelyik pártnak nagyon fontos, ezért mindkét fél megegyezésre fog törekedni. A republikánusok az inkább vagyonosoknak szóló 2001-2003-ban bevezetett Bush-féle adócsökkentéseket nem hagyják majd veszni, amíg a demokraták többek között az Obama által kezdeményezett középosztálynak szóló adócsökkentések eltűnéséért aggódnak.
Ezért az elnöknek és a törvényhozás két házának ismét le kell ülnie és nehéz kompromisszumot kell majd kötnie. Azt persze fontos tudni, hogy a frissen megválasztott törvényhozók csak jövő év januárjának elején kezdik meg a munkát, ám a két ház elrendezése most is ugyanaz, mint ami várható: republikánusok által irányított képviselőház, demokrata többségű szenátus.
Persze a fiskális szakadék megoldása mindenképpen tartalmaz majd átmeneti elemeket, így a későbbi kompromisszumoknak is nagy szerepe lesz. Az alkupozíciók azonban mindkét oldalon erősebbek lehetnek. A képviselőházban a republikánus előny szinte biztosan csökkenni fog, és hasonlóképpen kisebb lesz a demokraták többsége a szenátusban. A tengerentúlon azonban nem mindig érvényesül a frakciófegyelem. Bár az utóbbi két év nem erről szólt, de számtalan alkalommal a pártvonalakon túlnyúló megegyezés született már az amerikai politikában. Kisebb előnynél pedig elég csak néhány szavazatot összeszedni a túlfélről.
Obama is máshogy állhatna hozzá
Még fontosabb különbség lehet az elnök személyében, illetve hozzáállásában. Akármi is történik, jövő év január 20-ig mindenképpen Obama a Fehér Ház lakója, de ahogy feljebb is említettem, az a valószínűbb, hogy marad is a második négy éves ciklusára. Akárhogy is, ezeket az egyeztetéseket még neki kell irányítania. Mivel Obamának több választáson soha többé nem kell majd részt vennie jelöltként, ezért eltérő mozgástere lesz mostantól.
Az egyetlen, amit november 6-a után befolyásolhat, az a személyes elnöki hagyatéka. Nem kell majd attól tartania, hogy a következő választáson elidegeníti magától a saját bázisának egy részét. Ez több kompromisszumot enged meg neki, mint tavaly, amikor nehezen született megállapodás, és a tárgyalásokról könyvet író, a Watergate-ügyet másodmagával majdnem négy évtizede felgöngyölítő Bob Woodward szerint Obama számos hibát elkövetett.
Mostanra azonban az elnöknek még fontosabb, hogy megőrizze a reformokat, amelyeket még nagy áldozatok árán is átnyomott a törvényhozáson, és ezért feltehetően további nagy áldozatokat is hajlandó lesz meghozni. Más szóval: Obama eddig is arra törekedett, hogy a neve bekerüljön a történelem nagykönyvébe, és ez után is meg fog tenni mindent, hogy pozitív hős maradhasson a középosztály és a liberális csoportok szemében. 30 év múlva kevesen fognak emlékezni arra, ha például csökkentek az infrastruktúrára vagy egyes felzárkóztató programokra adott összegek, de az egészségügyi reform, vagyis az Obamacare örökké összefonódott a nevével.
Ugyanígy a másik oldalon is megbarátkoznak ezzel, ha a vagyonosabb rétegek továbbra is kedvező adókulcsok mellett élhetik tovább életüket. Mindezek mellett nem szabad elfelejteni azt a már említett tényt sem, hogy a minimális előny, sőt, az összes szavazatot tekintve akár kevesebb szavazat kisebb legitimitást ad majd az elnöknek a fontos döntésekhez, talán önmérsékeltre intve őt.
Amennyiben Romney nyer, a kérdőjelek talán erősebbek maradnak. Az ő ideológiájáról kb. annyit tudunk, hogy nagyon akar elnök lenni, és ennek érdekében szinte bármit megígér, és bármit elhitet magáról. Ám azt is tudjuk róla, hogy nagyszerűen manőverez a tárgyalási pozíciók között, és gyakorlatias szemszögből vizsgálja a kérdéseket, amit mind az üzleti életben, mind Massachusetts kormányzójaként is alaposan megtanult. Ezekre a képességeire azonban csak az első (?) fiskálisszakadék-kör után lehet szüksége, hiszen győzelme esetén is csak január 20-án hajtja majd először álomra a fejét a Fehér Házban.
A deficit csökkentésének reményében
A fiskális szakadék elkerülése persze nem oldja meg a hosszú távon rémisztő adóssághelyzetet. Sőt, bizonyos szemszögből még ront is rajta. A befektetők többsége most mégis úgy gondolja, hogy egy újabb súlyos visszaesés rövid és középtávon nagyobb veszélyeket rejteget, és persze félti a magas vállalati profitokat. A hosszú táv pedig már más kérdés, ezzel egyelőre alig törődik valaki. Azt azonban fontos kiemelni, hogy a bevándorlás – amelyik ha nem is a legfontosabb, de lényeges kérdés a választás során is – miatt erős demográfiai mutatók miatt sokkal könnyebben növik ki az adósságot és deficitet.
Az alábbi ábrán a GDP-arányos szövetségi szintű deficit látható, pirossal az előre jelzett értékek. Ez utóbbiban nyilván nehéz bízni, hiszen a kincstári optimizmus sugallta, de mégis van arra esély, hogy Obama második vagy Romney első elnöki ciklusának végére a válság előtti szintekre jöjjön vissza a hiány a GDP arányában. Érdemes kiemelni, hogy az Egyesült Államok szövetségi költségvetése minden év októberében kezdődik. Például a 2009-es költségvetést 2008 októberéig fogadják el. Így Obama elnökként először a 2010-es költségvetésre volt hatással, vagyis nem ő növelte a hiányt. A következő elnök pedig majd csak a 2014-es költségvetést alakíthatja kedve és a törvényhozás együttműködési készsége szerint.
Ahhoz, hogy a deficit tényleg csökkenjen, ráadásul a gazdaság ismételt visszaesése nélkül, még sok, éjszakába nyúló tárgyaláson kell részt venniük a demokratáknak és a republikánusoknak. Ám éppen a várható szoros eredmény, a megosztott törvényhozás, és az ingatag lábakon álló felhatalmazás vezethet a könnyebb, és előremutató megállapodás gyors eléréséhez, ami a piacokat is megnyugtathatja – egy ideig. Bárhogy is lesz, az biztos, hogy az igazi kérdések csak a választás másnapján merülnek majd fel. Érdemes lesz figyelni a rájuk adott válaszokat.
Faluvégi Balázs az Altera Vagyonkezelő Nyrt. befektetési stratégiáért felelős igazgatósági tagja.
Rovataink a Facebookon