Méltatlan, rossz ízlésű film lett a Grace

Amióta bemutatták a cannes-i filmfesztiválon Nicole Kidman Grace Kelly-életrajzát, a Grace - Monaco csillagát, és az első kritikák a földbe döngölték, már csak egy kérdés maradt. Alul tudták-e múlni a másik szőke ausztrál színésznő, mellesleg Kidman jó barátnője, Naomi Watts tavalyi borzalmát, a Diana hercegnőről szóló életrajzot. Nehéz eldönteni, de azt hiszem, nem. A Grace is rémes, a tárgyához és a főszereplőjéhez méltatlan, rossz ízléssel elkészített film lett, de a karakterek talán egy fokkal kevésbé bárgyúak, mint a Diana-filmben voltak.

Abban viszont teljesen egyforma a két film, hogy fogtak egy nagyon izgalmas, sok szempontból megosztó, a korában kiemelt figyelmet kapó nőt, és kiválasztottak pár érdektelen hónapot az életéből, hogy megfilmesítsék. A Diana-film arra az időszakra koncentrált, amikor a hercegné már külön élt Károly hercegtől, és beleszeretett egy pakisztáni származású szívsebészbe. A kapcsolat állítólag azért ért véget, mert a férfi képtelen volt megszokni a Dianát övező hisztériát. Kár, hogy Diana ellentmondásos viszonya a királyi családdal vagy a sajtóval sokkal több érdekességet tartogatott volna.

A Grace Kelly-film abban az időszakban játszódik, amikor Kelly már évek óta III. Rainer monacói herceg felesége, van két gyerekük, boldogan élnek. Alfred Hitchcock viszont úgy gondolja, hogy új filmje, a Marnie főszerepét csakis Kelly játszhatja el, ezért megpróbálja visszacsábítani őt Hollywoodba. Ezzel párhuzamosan Monaco bajba kerül, mert a franciák meg akarják adóztatni a hercegséget, sőt a városállam függetlenségére törnek.

Biztos bennem van a hiba, de én képtelen vagyok izgulni azon, hogy akkor most fog-e adózni Monaco vagy sem. Aki kicsit is ismeri Grace Kelly életét, az tudja, hogy hollywoodi évei ezerszer izgalmasabbak voltak ennél, már csak azért is, mert ártatlan külseje mögött egy a kor elvárásait teljesen figyelmen kívül hagyó, öntörvényű, szabad szellemű nő rejtőzött. Szép volt, tehetséges, fiatal, sikeres, és ezt kihasználva úgy élt, ahogy manapság mondjuk Leonardo DiCaprio. Na jó, lehet, hogy ez túlzás, de Hollywood akkori összes jó pasija megvolt neki, és eközben a legnagyszerűbb rendezőkkel dolgozott maradandó filmeken.

Ebből sajnos semmi nincs a Monaco csillagában. Van helyette sok üresjárat és nyűglődés, főleg amiatt, mert a forgatókönyvíró mindenáron össze akarta kapcsolni ezt a két szálat, Kelly dilemmáját, hogy visszatérjen-e a filmezéshez, és Monaco küzdelmét a franciák ellen. Ettől a történet sokszor zavaros és ellentmondásos lett. Totál rejtély például, hogy az akkor már hosszú évek óta Monacóban élő hercegnő miért évekkel a megérkezése után kezdi el tanulmányozni a hercegség történetét, tanulni a nyelvét. És hogy mi szüksége van valakinek, aki hollywoodi filmcsillag volt arra, hogy illemórákat adjanak neki. Az egész jelenetsor csak arra szolgál, hogy legyen a filmben egy ilyen montázs is, mert az ilyen filmekben az szokott lenni.

A Monaco csillaga elképesztően unalmas, hosszú, vonatott párbeszédekkel és monológokkal. A kamera annyit időz Nicole Kidman arcán, szemén, száján, hogy minden egyes ráncot és szeplőt fejből le tudnánk rajzolni a vetítés után. Már akkor, ha lennének ráncok és szeplők a színésznő arcán, de Eric Gautier kamerája egy viaszbábút mutat, akinek minden hajszála mindig a helyén van, és a könny is úgy folyik le az arcán, hogy nehogy elrontsa a sminkjét. Ha nem tudnánk, hogy Kidman más filmekben mennyire okos, bátor és bevállalós színésznő, ez alapján a legostobább, leghiúbb sztárnak gondolnánk. A férfi főszereplő, Tim Roth szinte mindig, mindenben jó, de ezzel a szereppel egyszerűen nem tudott mit kezdeni.

Hogy mennyivel többet ki lehetett volna hozni ebből, az a néhány apró geg mutatja, amit az egyébként teljesen humortalan rendező (Olivier Dahan, aki a Piafot is csinálta) megengedett magának. Látjuk, hogy Grace Kelly, aki sokkal magasabb volt a férjénél, lapos papucscipőt visel a csodás estélyi alatt, Hitchcock pedig azt a tanácsot adja a hercegnőnek, hogy az életben is mindig figyeljen arra, hogy soha ne álljon közel a képkivágás széléhez. 

Ha Naomi Watts tényleg olyan jó barátnője Nicole Kidmannek, óva intette volna ettől.