Hozzatok nekem egy rekettyést!

Súlyos visszaélés ez azzal a ténnyel, hogy a magyar közönség túlnyomó többségének nem volt módja összehasonlítani a fordítást az angol szöveggel.

Ezt írja Galla Miklós a Gyalog galopp 2004-es, hiteles fordítását bevezető előszóban, és ezt olvasva határoztam el, hogy összehasonlítom az 1976-os szinkront, a Galla-féle, 2004-ben lefordított szövegkönyvet és az eredeti angol változatot.

De még mielőtt: A hangok

Az eredeti és a szinkron között van egy nem szövegbeli különbség is. Hiába játssza a film szinte összes szerepét ugyanaz a hét Monty Python-tag, a szinkronszínészek többen vannak. Tehát van olyan, hogy a szinkronban különböző hangon szólal meg két olyan szereplő, akiket az eredetiben ugyanaz a színész játszik. Galla Miklós szerint azért, mert a készítők nem ismerték fel, épp melyik színész van a képernyőn.

A helyettesítésekről egy gyönyörű ábrát készítettünk:

A szövegkönyv

• Találtam egy jelenetet, ahol a szövegnek semmi köze nincs az eredetihez, és a fordítói hiba miatt 5-10 másodperc teljesen érthetetlenné válik.

Arról a részről van szó, amiben Sir Galahad a Rossz nyavalya várban lakó kiéhezett nők közé kerül.

Itt a jelenet, sajnos csak az angol változat van fent a neten.

Ez a fordítás főleg azért furcsa, mert nemcsak semmi köze a magyar változatnak az eredeti angol szöveghez, de nem is szórakoztató, hiszen teljesen érthetetlenné teszi az utána jövő részeket. Nem túl bonyolult az angol szöveg, úgyhogy az egyetlen eszembe jutó magyarázat, hogy hallás után kellett dolgoznia a fordítónak. Ezt az is alátámasztja, hogy a nem hivatalos, de könyvben is kiadott magyar átiratban a latin szövegek is helytelenül szerepelnek, pedig ott nem kellett semmit fordítani.

• Egy másik jelenetből kimaradt egy vicc.

A Ni-lovagok második jelentéről van szó, amikor Arthur véletlenül sokkolni kezdi őket a tiltott szóval.

Látszik, hogy az eredeti szövegben kiderül a tiltott szó, az 1976-os szinkronban viszont valamilyen furcsa értelmetlenség van, ami igyekszik magát abszolút humornak tettetni.

• Az eredetiben senki nem mondja, hogy rekettyés.
  És: Amivel a lódobogást keltik, az nem tök, hanem kókuszdió.

Ezekre már Galla Miklós is felhívja a figyelmet a 2004-es előszóban. Az eredeti Gyalog galoppban nem tököt csörgetnek a szereplők, hanem kókuszdiót, és nem rekettyést építenek a Ni-lovagoknak, hanem díszcserjeágyást.

Az utóbbiról azt kell tudni, hogy Arthur király idejében még nyilvánvalóan nem is létezett. Valószínűleg azért került a magyar fordításba mégis a „rekettyés” szó, mert nem biztos, hogy ez rögtön leesett volna a nézőknek, és maga a szó elég bohókás. Az angol szövegben az a kifejezés szerepelt, hogy shrubbery. 

A tökös fordítás már érdekesebb. Azon a helyen, ahol először feltűnik, még alig van jelentősége: kókuszdió helyett mondja a várbeli katona, hogy „tökötök van, nem lovatok”. Később viszont a fordító folyamatosan visszanyúl ehhez az ötlethez. Egy csomó jelenetben a poén egyetlen forrása ez a nyilvánvalóan szándékos félrefordítás. Például:

Később, a Halál hídjánál is a tökön lehet nevetni.

Van azért ennek a fordításnak annyi hátránya, hogy az első jelenetben lévő beszélgetés kicsit furcsán hangzik miatta, hisz a tök valószínűleg azért megterem Angliában. Kókuszdióval a kezdőbeszélgetésnek biztosan több értelme lenne:

A nagy leleplezés II.: Az 1976-os szinkron három legjelentéktelenebb félrefordítása

A regisztrált fordítási eltérések azért nagyrészt elég jelentéktelenek. Ilyenből például nagyon sok van a Gyalog galoppban.

Elég felfoghatatlan, miért kellett ez a változás, de ha Sri Lanka jobban tetszett a fordítónak, hát legyen. Még egy sokkolóan szükségtelen eltérés, ugyanabból a jelenetből:

És egy harmadik, Herbert herceg apjával, aki nem tudja elmagyarázni az őröknek, mit vár tőlük.

Tényleg tele van csupa ilyennel a fordítás, megfoghatatlan az egész.

A nagy leleplezés III.: Az 1976-os szinkron három legjobban sikerült fordítása

Van azért a Gyalog galoppban több olyan félrefordítás is, amire vagy szükség volt, vagy egyértelműen jobb lett tőlük a film.

Gyakorlatilag az összes olyan rész ilyen, amiben Arthur és a fegyverhordója a francia katonával veszekednek. Mindenképp becsülendő az eredmény,  az angol szöveg kész fordítói rémálom. 

Ez a részlet egyébként a nagy táblázatban is csak példa. A francia őr gúnyolódásának sokszor alig van köze az angol szöveghez, de mondatokkal később a fordító aztán sokszor felhasználja mégis a kimaradt részleteket. Fogalmam sincs, hány változásnak kell számítani az ilyeneket.

Szerintem az is jó ötlet volt, hogy az ilyen, nagyon kínálkozó poénokat beleírta a szövegbe a fordító.

Robin kobzosa is többször énekel olyasmit, aminek semmi köze sincs az eredetihez.

A tanulság

Fél napot töltöttem a könyvtárban, két napig tartott az összehasonlítás. Kicsit csalódott vagyok, mert az eredmény nagyjából annyi, hogy mindenki nézheti nyugodtan az eredeti szinkront, de aki tud angolul, annak azért érdemes azt is kipróbálnia. Elemeztem már korábban is szinkront, akkor is erre jutottam.  

Vizsgálatom szomorú eredménye, hogy a Gyalog galopp klasszikus szinkronja még a félrefordítások ellenére is bámulatosan szöveghű, ráadásul közben szellemesebb és magyarabbul hangzó, mint bármi, amit én valaha elő fogok állítani. Ez a rész például pont olyan meglepően, pont olyan mértékben és pont annyira anyanyelvi szinten vulgáris, mint az eredeti.

És most, a komplett összehasonlító táblázat.

Excelben itt olvasható.

Felhasznált irodalom

Monty Python, Tóth Tamás. Gyalog-galopp. Budapest: Elvis Bt., 1997.
Chapman, Graham, et al. Monty Python és a Szent Kehely, avagy Gyalog galopp. Trans. Galla Miklós, Bárány Ferenc. Budapest: Cartaphilus Kiadó, 2004.
“Monty Python and the Holy Grail.” Internet Sacred Texts Archive. John B. Hare, n.d. Web. 6 Aug. 2014.

Köszönet Schreiner Csabának az infografikáért. 

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!