Őrültet játszani mindig élvezet

Mia Wasikowskát idén láthattuk már szeleburdi vámpírként Jarmuschnál (Halhatatlan szeretők), és égési sebekkel tarkított pszichopataként Cronenbergnél (Térkép a csillagokhoz). Ő volt Alíz Csodaországban, de játszott már Jane Eyre-t és Madame Bovaryt is. Az áttörést az HBO Terápia című sorozata hozta meg neki, nálunk Sztarenki Dóra alakította az öngyilkos hajlamú tornászlányt. Cannes-ban interjúztunk vele. 

David Cronenberg a Térkép a csillagokhoz lázálmában Hollywood sötét oldalát mutatja be: a szórakoztatóiparban és annak környékén dolgozó lelkibeteg, elkorcsosult embereket. (A filmről itt írtunk bővebben) Az egyik közülük Agatha, aki Jupiter városából érkezik meg a film elején Los Angelesbe, égési sérülésekkel a testén, amelyeket kesztyűvel és zárt ruhákkal igyekszik takargatni - őt alakítja a filmben Mia Wasikowska. Munkát kap egy teljesen nem normális sztárnál, (ő Julianne Moore, a vele készült interjúnkat itt olvashatják). A film során Agatháról egyre sötétebb dolgok derülnek k, ha az elején még szimpatizáltunk volna vele, a végére egészen biztosan megundorodunk tőle is. De Wasikowskát ez egyáltalán nem zavarja, sőt kifejezetten élvezte, hogy a filmben egy ennyire különleges pszichopatát kellett alakítania. A légynek egyébként is nagy rajongója, és több Cronenberg-filmet ismert már a forgatás előtt, így azért nagyjából tudta, mire számítson. “Jó, ha ismered a rendező korábbi filmjeit, mert így van egy körülbelüli képed arról, hogy mégis mit szeretne majd látni, milyen stílusban dolgozik, hogyan közelíti meg a dolgokat.” 

A Térkép a csillagokhoz Hollywoodja egy kifejezetten visszataszító és sötét világ, és noha Wasikowska szinte gyerekként került bele ebbe a világba, amikor megkapta a Terápiában az egyik főszerepet, mégsem így élte meg. “Emlékszem, amikor a meghallgatásra jöttünk anyukámmal, egy hostelben laktunk a Hollywood Boulevardon, és szörnyen csalódott voltam, hogy mennyire lepukkant az egész. Pálmafákra számítottam, és arra a csillogásra, ahogyan a filmekből ismered Los Angelest. Persze később felfedeztem a város szerethető arcát is, de még mindig Ausztráliában Sydneyben élek, a forgatások végeztével nem maradok Los Angelesben, el sem tudom képzelni, hogy ott éljek. Nagyszerű embereket ismertem meg ott, és szeretek ott dolgozni, de ennyi elég is belőle.”

A forgatókönyvben persze voltak olyan elemek, amik így is ismerősek voltak számára. “De nem kell ezt túlmisztifikálni, a szórakoztatóipar egyszerűen olyan munkakörnyezet, ahol ambíciózus emberek dolgoznak együtt, akik hiába tűnnek magabiztosnak, valójában magányosak, bizonytalanok és félénkek. A Térkép a csillagokhoz egy lázálom Hollywoodról, amit inkább idézőjelben kell érteni, egy átlagos munkanapom nem úgy néz ki, ahogyan a film bemutatja a színészek életét. De az olyan részek valóban viccesek a forgatókönyvben, amikor a gyerekszínész szinte rokoni szálként hivatkozik arra, hogy közös ügynöke van valakivel. Ez annyira tipikus színész duma, hogy szörnyű volt olvasni, simán el tudom képzelni, hogy én is ilyen hülyeségeket mondok.” 

Wasikowska egyébként mai napig az HBO sorozatát, a Terápiát tartja a fordulópontnak a pályáján, és szívesen vissza is térne a tévézésbe. “Ez volt a legösszetettebb, legmélyebb szerepem, hiszen négy órám volt a karakter kibontására, amire egy filmben sosem lesz lehetőség.”  A magyar változatban Sztarenki Dóra alakította Wasikowska karakterét.

Wasikowska még mindig csak 25 éves, de már volt alkalma együtt dolgozni Tim Burtonnel, Jim Jarmuschsal, Gus van Santtal, Cary Fukunagával. Ez félig-meddig szerencse, és félig-meddig tudatos döntés eredénye. “Próbálok mindig olyan rendezővel együtt dolgozni, akinek a munkáit egyébként is szeretem. Így egyértelmű helyzet volt, hogy amikor hívtak, mentem, nem is gondolkoztam.“ Wasikowska egyébként már készített egy saját rövidfilmet is, és továbbra is szeretne írni és rendezni, noha nincsenek konkrét tervei erre vonatkozóan. Korábban a tánc és a fotózás komoly szerepet játszott az életében, mai napig szokott fotózni a forgatásokon, a Madame Bovaryhoz kifejezetten úgy tervezték meg a ruháját, hogy bele tudja tenni a kis gépét, amit mindenhova magával visz. “Igazából akkora volt a szoknya, hogy ez nem is okozott problémát.” A tánc pedig a színészetben van a segítségére: “Ad egyfajta testtudatot, hogy képes vagy uralni a saját tested fizikai valóságát. Mondjuk ennek ellenére még mindig borzalmas a testtartásom.”

A filmben van egy borzalmas közös jelenete Julianne Moore-ral: a színésznő a vécén küzd a hasmenésével, és közben utasítgatja az asszisztensét. “Ez egy olyan jelenet, amire vársz az egész forgatáson, és kicsit megkönnyebbülsz, amikor túl vagy rajta. Pedig nem volt semmi probléma, Julianne tényleg rettenthetetlen ilyen szempontból, minden félelem nélkül megcsinálta a jelenetet, csodálom őt ezért.” Wasikowska szerint a bátorság igenis egy olyan dolog, amivel nem rendelkezik minden színész, eleve bevállalósnak kell lenni egy ilyen jelenet megcsináláshoz. Ő is szenvedett már forgatáson, de más jelleggel: a Halhatatlan szeretők jeleneteit Hamburgban vették fel, innen egyenesen az ausztrál sivatagban játszódó Tracks forgatására ment. “Ez a munka nem mindig a fényűzésről és a csillogásról szól, valóban adódnak olyan szituációk, amikor arra gondolsz, hogy nem is értem, hogyan kerültem ebbe  a helyzetbe, nem egészen erre számítottam, amikor színész lettem. A Tracks forgatásán minden nap egy kiló koszt vakoltak rá az arcomra, hogy hitelesnek tűnjek. De a másik felét sem élvezem, amikor fesztiválokon kell estélyi ruhában vonulni és mosolyogni. Sőt, valójában akkor érzem magam a legkényelmetlenebbül."

Cronenberggel nagyon élvezte a közös munkát. “Érdekes, hogy a legtöbb rendező, akivel dolgoztam, sötét filmeket készít, miközben teljesen átlagos, normális emberek. Lehet, hogy éppen attól olyan egészségesek, hogy ezt a sok frusztrációt fel tudják dolgozni a filmjeikben.” 

A korábbi szerepeihez: Alíz, Jane Eyre, Madame Bovary a regények szolgáltak valamiféle sorvezetőként, de Agathához nem volt konkrét modell, a forgatókönyv alapján építette fel a szerepet. “Igyekeztem inkább arra koncentrálni, ami a forgatókönyvben van, nem kutattam konkrét példák után, a forgatókönyvből elég jól meg lehetett érteni a motivációit. Meg aztán pszichopatát játszani mindig élvezet. De egy Madame Bovaryt sosem utasítanék vissza, mert nagyon megosztó karakter. Valaki szimpatizál vele, valaki elutasítja, sokan egyszerűen ribancnak tartják, de pont ezért jó antihősöket játszani, mert meg lehet mutatni a sokoldalúságukat.” 

De sokszor pont emiatt tartanak egy szereptől, mert mindenki fejében él egy értelmezés, és nemcsak a szereppel, hanem ezekkel az elvárásokkal is meg kell küzdenie. “Nem lehet mindenkitől elvárni, hogy szeresse azt, ahogyan te értelmezed ezt a szerepet. Ha erre számítasz, akkor nyilvánvalóan csalódni fogsz, mert van egy irányadó értelmezés,, és ha ettől csak egy kicsit is eltérsz, akkor az felháborodást kelt. De szeretem ezeket a történeteket visszahozni a köztudatba, hogy újra és újra beszéljenek róla az emberek.”

Wasikowskára mondták már, hogy látszik az arcán, hogy milyen érzékeny lélek - és noha nem érti, hogy mit értenek ez alatt, azt látja, hogy a külseje behatárol bizonyos szerepeket. “Az Alíz után nagyon sok olyan forgatókönyvet kaptam, amiben egy sápadt, karikás szemű lányt kellett volna játszanom. Ezekre mindig nemet mondtam, noha egy szerep kiválasztásánál sosem a fizikai részre koncentráltam, nem az volt a fontos, hogy néz ki a szereplő, hanem hogy tudjak hozzá kapcsolódni. De lehet, hogy éppen emiatt vállal el az ember hasonló figurákat.” Meghatározó színészekként Gena Rowlandot említi az Egy hatás alatt álló nőből, Holly Huntert a Zongoraleckéből, Juliette Binochet a Három szín: Kékből és Emily Watsont a Hullámtörésből. "Biztos unalmas, hogy mindig minden interjúmban őket mondom, de mai napig ezek az alakítások vannak rám nagy hatással."