Mégiscsak ezek a legszebb éveink

2014.11.07. 18:22

A generációzást sosem értettem, énekli Hó Márton a remek Hello Purgatórium című dalában, pedig mi nagyon is értjük, és szerencsére a magyar film is rendszeresen kitermel magából olyan filmeket, amiket a fiatalok magukénak érezhetnek, az életükről és a mindennapjairól szól, és mondjuk nem olyan megvalósítással, hogy kínosan kaparja tőle mindenki az arcát, aki valaha is elkapja ezeket a tévében, hanem úgy, hogy évekkel vagy évtizedekkel később is visszahozza ugyanazt a hangulatot.

A legújabb ilyen film a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, ami egészen véletlenül pont úgy tud tényleg egy közhangulatot megfogni, hogy egy nagyon személyes dologról mesél, nevezetesen Reisz Gábor rendező szakításáról és az azt követő saját gatyábarázásáról, de közben bemutatja azt is, hogy milyen érzés szerencsétlenkedő harmincasnak lenni a 2010-es években Budapesten, ahol a 400-ból a Cézárba lehet vonulni péntek este, és a bölcsészdiplománk arra elég, hogy adatfeldolgozók legyünk.

A generációs filmek már hagyományosak a magyar filmtörténetben, a hatvanas évek forradalom utáni kiábrándult ifjúságáról rengeteg film készült, ott van például a Sodrásban Gaál Istvántól, amiben egy csapat huszonéves próbálja megtalálni a folyóba fulladt társukat, miközben a rendőrséget egyáltalán nem érdekli a baleset, vagy a Falak Kovács Andrástól, amiben Latinovits Zoltán és Gábor Miklós játszanak értelmiségieket, akik '68 előtt Párizsban morfondíroznak a jövőjükön. A hatvanas évek kiábrándult fiataljaiból lett aztán a totális kilátástalanság generációja a hetvenes évek közérzeti filmjeiben, amikben már tényleg olyan nyomorult volt a hangulat, hogy vagy csak röhögni lehetett a felnőttek ostoba rendszerén, mint A sípoló macskakőben, vagy már csak berúgni lehetett, de azt sem tudta senki élvezni rendesen, mint a BUÉK!-ban. A nyomasztás a nyolcvanas évekre is megmaradt, de aztán annyira kikopott, hogy elértünk oda, hogy a Van a legtöbb elődjéhez képest egy kedves vígjáték

De mitől lesz egy film generációs? Hát attól, hogy valamennyire mégiscsak aktuális, tehát megjelenik benne az akkori politikai-közéleti helyzet, vagy csak általában az, amiről az emberek akkoriban beszélgetnek. De mivel fiatalokról szóló filmekről van szó, kell, hogy legyen benne csajozás, buli és zene is. Összegyűjtöttük a kedvenceiket, nagy részüket meg is lehet nézni a cikkben az Indafilm jóvoltából. 

MEGÁLL AZ IDŐ (1981)

Gothár Péter filmje ugyan a hatvanas évek kádári Magyarországán játszódik, és bár komoly szerepet kap benne '56 is, az iskolai környezetbe helyezett felnövéstörténet, a lázadás, a csajozás, a bulizás miatt olyan könnyedén lett kultuszfilm, hogy lehetetlen úgy beszélni róla, hogy ne teljes mondatokat idézzünk belőle. Az apa nélkül felnőtt, első szerelemmel bénázó Dinivel akkor is nagyon könnyű azonosulni, ha osztályfőnöke szerint történetesen sunyi. 

politika: "Bent mi volt? Miért, kinn mi volt?" szól a Megáll az idő szállóigévé lett mondata, és tényleg nehéz erre a kérdésre választ adni. A börtönből frissen szabadult Bodornak sincs sok választása, be kell állnia a párt mögé, és Dini sem nevethet az osztályteremben büntetlenül azon, hogy "proli", Malacpofáról is már csak múlt időben mondják, hogy "talpraesett volt". Csak Pierre mer lázadni, "Éljenek a hülyék, ne legyen semmi!"

csajozás: "A kúrás nem szent dolog", mondja a megcsalt Dini, és persze, hivatalosan úgy folyt az ismerkedés ezekben az időkben, hogy a tánciskolában rendezett sorokban felsorakoztak a nebulók egymással szemben, és mindenki illedelmesen bemutatkozott, de közben meg: "Én tudok táncolni, és jártam egy hónapig a Pierre-rel is. Mit gondolsz, akkor miért jöttem el ebbe a süket tánciskolába mégis?"

házibuli jelenet: "Ezt kóstold meg, már mindenki ivott, teljesen kikészít. Pierre én már nem látok, én már képeslapokat látok tőle, ez kábítószer!" - ecseteli Vilma a legendás házibuliban a Coca-Cola hatását. De Pierre persze most is mindent tisztán lát: "Nem vetted észre, hogy azok az egyik szobában csak falből örjöngenek? Közben benn valami folyik!"

kortárs zene: a Megáll az idő mindenhonnan üvöltő, megunhatatlan slágere a You are my Destiny Paul Anka előadásában, de aki már egyszer is látta Pierre-t végigfutni az utcán a Jailhouse Rock dallamára, az sosem fogja elfelejteni. Pedig van ám a Megáll az időben igazi szobakoncert is! 

RÁM CSAJ MÉG NEM VOLT ILYEN HATÁSSAL (1993)

Egy jó generációs filmnek legyen jó hülye címe, legyen jó hülye főszereplője, és lehetőleg ne szóljon semmiről, csak arról, hogy főhőse teng-leng a városban. Ennek a receptnek a Reich Péter filmje szinte tökéletesen meg is felel, főhőse a Magyar Narancs fotósa, Déri Miklós, aki egy Miklós nevű fiút játszik, aki a Magyar Narancs fotósa.

politika: 1992 nyarán már működik a Magyar Narancs, él és virágzik a szabad sajtó, a Parlamentbe már be lehet menni csak úgy politikusokat fotózni, lehet sokat utazni, zenélni, dolgozni, fordítani a Knight Ridert, mert angolul még nem mindenki tud. 

csajozás: amikor Miklós felhívja a lakására az éhes Dórát, hogy megkínálja disznósajttal. Ahogyan Marozsán Erika lopva belekortyol a tejbe, amíg Déri előkeresi az előző bicskáját, amivel fel akar vágni a csaj előtt, az minden kínos randevút új megvilágításba helyez. 

házibuli jelenet: a Rám csaj szerint az egész 90-es évek egy nagy házibuli volt, hiszen mindenki a Holdba járt, és mindenki ismerte egymást, vagy ha nem, akkor gyorsan előadtak egy performanszt, de ha mégis lakásra vagy házra mentek, akkor kiderült, hogy ez nem a házigazda lakása, és nem lehet koncertezni a szomszédok miatt, mert azok esetleg téglával dobálnak majd. Igaz, a téglákat kiválóan ki lehet védeni egy napernyővel.  

kortárs zene: egy Csókolom koncerttel kezdünk, a Spenót külön bemutatást is kap, Bada Dada és Dr Máriás hangszerek nélkül lépnek fel a Holdban. Ja, és az egész film az I Love You zenekarról szól, mert Miklós ugyan szeret gitározni, de nem mindig tudja, mit is kellene éppen játszania. 

MOSZKVA TÉR (2001)

Török Ferenc első filmje ugyan a régi rendszer utolsó perceiben játszódik, de minden gimnazista magára ismerhetett benne, mert mindenki próbálta már megszerezni az elérhetetlen osztálytársat, mindenki szerencsétlenkedett péntek este buliról bulira és valószínűleg mindenki került ilyen-olyan stiklibe. A főszereplő Petya (Karalyos Gábor) például vonatjegyeket kezd el hamisítani, Kigler (az azóta filmekből sajnos szinte teljesen eltűnt Csatlós Vilmos) szórakozni szeretne, miközben szinte mindenki körülöttük Nagy Imrével meg a Kádár-rendszer végével foglalkozik.

politika: "Ki a csöcs az a Nagy Imre?" - kérdezi Rojál, akinek a közhangulatról fingja nincs, cserébe veszkócsizma van a lábán. A Moszkva tér lényege az, hogy pont a rendszerváltás zavaros idejében játszódik, amikor mindenben ott kellett volna, hogy legyen a politika, csak pont olyan emberekről szól, akik magasról tesznek rá. Nagy Imrét újratemetik, a törikönyvet ki lehet dobni a kukába, sőt, hamisított vonatjeggyel már lehet külfödre is utazni.

csajozás: a főszereplő Petya próbálkozik Zsófival, Csuja Imre tahó apukaként pornót akar nézetni a fia osztálytársnőjével, meg úgy általában mindenki pontosan úgy viselkedik, ahogyan az érettségi környékén szokás, vannak dolgok, amik nem változnak. 

házibuli: A Moszkva tér első tíz perce arról szól, hogy a téri címszerzés után buliról bulira mennek a főszereplők, először bejutnak egy olyan helyre, ahol inkább a susmorgós, mellényes politizálás megy, de legalább lehet kazettákat meg töményet lopni, aztán megszívják az Orom utca 8-cas tippel, mert olyan házszám nincs ("A tanács elbaszta!"), végüli meg kikötnek egy ortó buliban, ahol már a ház aljában is kész emberek ülnek, és nemsokára a rendőrök elől kell menekülni.

kortárs zene: egy taxiban a Life is Life szól, az egyik házibuliban pedig a Sigue Sigue Sputniktól ez a szám.

EGYETLENEIM (2006)

Beregi Tamás írta a könyvet, Nemes Gyula rendezte a filmet, de nagyjából ugyanannak a baráti körnek a történetéről van szó: a kilencvenes évek évek végétől a kétezres évek közepéig tart ez az ámokfutás, amiben a csajozás a lényeg, mármint két óriási szerelem között. 

politika: az Egyetleneimben az ég világon semmi nem utal arra, hogy milyen évet írunk, hiszen örök bölcsész főhősének teljesen mindegy, nincsen időfogalma, Szigettől Szigetig tart az év, a közte lévő időszakot kell kibekkelni valahogyan. Csak a Kopaszi-gát állapotából lehet beazonosítani, hogy még a beépítés előtt készült a film. 

csajozás:  "Az a bajod, hogy a rossz időben mész oda a rossz csajhoz a rossz szöveggel!" De ez a főhőst egyáltalán nem izgatja,  le lehet szólítani lányokat a Szigeten, a Szépműben, az utcán, a Margit-szigeten, a táncházban, a hajón, a Zöld Pardonban. És az interneten! Az Egyetleneim elejétől a végéig egy nagy csajozós jelenet, váltakozva a Tóth Orsis nagybetűs szerelemi szállal.

házibuli jelenet: amikor léteztek igazán jó házibulik is, és van is ilyen jelenet az Egyetleneimben, de mégsem ez az igazi nagy és kiemelkedő bulis rész a filmben, hanem amikor a már teljesen szétesett főhős fel-alá rohangál három lány között a Zöld Pardonban, a Bordély Boogie dallamára. 

kortárs zene: a főhőst egy Kispál-koncerten megverik a zenekar tagjai, de ez még csak a kezdet, a filmzene a 90-es évek ikonikus magyar zenekarait vonulatatja fel: Neo, Quimby, Colorstar, és persze Ludmilla.

ITT VAGYOK (2010)

Szimler Bálint improvizációkon alapuló rövidfilmje a semmiből tűnt fel négy évvel ezelőtt a Filmszemlén, aztán Cannes-ig meg sem állt a karrierje. Pedig csak arról van szó, hogy van egy főszereplő, aki szellemként jár Budapesten A-ból B-be, és közben mindenféle figurákkal találkozik, motyog magában, leviszi a szelektívet, boltban áll sorba, felmegy a haverokhoz, elmegy koncertre, belekeveredik egy megcsalási ügybe, aztán a végén a panelházak tövében kisétál a képből.

Politika: egy nyamvadt politikai utalás sincsen arra, hogy mikor és milyen politikai helyzetben játszódik az Itt vagyok, ami egyébként az egyik erőssége is. Csak akkor lehet biztosan tudni, hogy 2010-ről van szó, ha felismerjük a még ma is rendületlenül Budapest éjszakáit járó Vida Viktort.

Csajozás: Az Itt vagyok úgy kezdődik, hogy szegény Viktort egy lány az ablakon át tessékeli ki, igaz, nagyon kedvesen a szobájából, majd aztán később elmegy egy randira, ahol beszervezi magának Bonta Gáspárt is harmadiknak, mert nem akar rátelepedni a csajra. A hármas fagyizásból persze az lesz, hogy Viktor tökegyedül somfordálhat el.

Házibuli: Hacsak nem számítjuk azt házibulinak, hogy Viktor betér egy ismerős párhoz és rábeszéli őket, hogy rendeljenek pizzát, akkor igazából az Itt vagyokban nincsen házibuli. Nem is értjük.

Kortárs zene: Berger Dalma (Esclin Syndo, Volkova Sisters) szereplőként is feltűnik, aztán meg énekel is

VAN VALAMI FURCSA ÉS MEGMAGYARÁZHATATLAN (2014)

Évekig készült, szinte zéró pénzből és annyi fesztiválszereplés után végre októberben megérkezett a mozikba Reisz Gábor bemutatkozó filmje, amiben Áront, a filmszakos bölcsészt lapátra teszi a barátnője, a szülei nem hagyják békén, a barátai meg úgy elviszik bulizni, hogy lealjasulva vesz egy jegyet Portugáliába. Áronnak harmincévesen kell összeszednie magát és szó szerint két lábbal járni a földön, egy olyan friss és vicces filmben, amitől a magyar kritika (és szerencsére a nézők is) oda meg vissza vannak. Mi is.

Politika: A VAN talán az egyetlen magyar játékfilm, amiben elhangzik Hoffman Rózsa neve, rögtön a diáktüntetések felemlegetése mellett, aztán van a filmben Jobbik-felvonulás, MSZP-tüntetés és DK-demonstráció, persze mindegyik csak háttér és illusztráció a főszereplő bénázásaihoz. Aztán feltűnik a menjek/maradjak tipikusan 2010-es években feldobott dilemmája, amiben különösen vicces, hogy a főszereplők a Bartók Béla úti Főzelékfalóban dumálják meg az előnyeit és hátrányait.

Csajozás: Áron tényleg szerencsétlen, egyszerre próbálja elfelejteni az exét, felkutatni az új ellenőrszerelmét és közben azért kiélvezni azt, hogy egyedül van. Az utóbbi próbálkozásokból jön a film egyik legviccesebb monológja, amit a főszereplő kabátban, sálban egy félpucér lány előtt tart annak a lakásán.

2.gif
Fotó: VAN

Házibuli: házibuliból csak egy béna van a filmben, viszont mivel 2014-ben már senki sem tart tisztességes házibulit Budapesten, kapunk egy tökéletes montázst arról, hogy milyen péntek este végiginni a Kazinczy utca környékét, és hogy következő reggel mennyire máshogy emlékezik erre minden résztvevő.

1.gif
Fotó: VAN

Kortárs zene: A nemrég a Toldiban fellépett Rone száma feltűnik az előzetesben és a filmben is, a zenével pedig Reisz Gábor rendező és Csorba Lóci zeneszerző azt akarták, hogy olyan legyen, mint egy magyar Mumford & Sons. Szerencsére az ötletnél a végeredmény sokkal jobb.

(A cikk címét Szabó Benedek A teljesség felé című dalából kölcsönöztük.)