Van Gogh sem változtatott, nekem sem kell

Roy Andersson svéd kultrendező olyan, mintha összeresztették volna Ingmar Bergmant a rádiókabaréval: a filmjei viccesek, szomorúak, lehangolóak, felemelőek, és általában úgy néznek ki, mintha aprólékosan megfestett tablók lennének. Mert többé-kevésbé azok is. Andersson a hetvenes években kezdett el filmeket rendezni, az első játékfilmje sikeres lett, de a másodikból hatalmas bukás kerekedett. Nem csüggedett, elkezdett zseniális reklámokat rendezni, amik már mind előrevetítették a későbbi stílusát. 

2000-ben visszatért a mozikba a Dalok a második emeletről című filmjével, amit a nemzetközi kritika körbetapsolt, ezt követte hét évvel később a Mi, az életben maradtak és most 2015-ben hozzánk is elérkezik a legújabb filmje, a Velencében fődíjat nyert, magyar operatőrökkel (Borbás István és Pálos Gergely) készített Egy galamb leült egy ágra hogy tűnődjön a létezésről. A cím utalás egy Breughel-festményre, a film pedig nagyjából harminc, néha nevetséges, néha kínos, és néha szó szerint borzasztó jelenet arról, hogy milyen röhejes is a mindennapi emberi lét. Anderssont telefonon értük el a stockholmi stúdiójában.

Az Egy galambot egy Breughel-festményen található madár inspirálta. Mindig ilyen apró dolgok indítják be a fantáziáját?

Mindig van valami, amiből kiindulok. Néha ez csak egy kép, ami a fejemben él. Ezt a képet akár az utcán is láthattam, vidéken, vagy a városban. Ezeket a jeleneteket és helyzeteket gyűjtöm magamban, és aztán ezekből indulok ki. Néha egy mondattal kezdődik. A Dalok a második emeletről például így pattant ki a fejemből. Már régóta megvolt az ötlet a filmre, de akkor indult be a fantáziám, amikor meghallottam egy mondatot. A filmben egy apa nagyon aggódik a fiáért, mert nem beszél vele és úgy tűnik, hogy valami mentális problémája van. És az apa azt mondja:

A fiam megőrült! Verseket ír!

Amikor ezt a mondatot hallottam, arra gondoltam, hogy na tessék, itt a film.

Korábban arról nyilatkozott, hogy az Egy galamb lesz az első filmje, amit digitális nyersanyagra fog forgatni. Bevált a döntés?

Nagyon boldog vagyok a döntésemmel. Ma azt kell mondani, hogy a 35 milliméteres film az maga a kőkorszak. Régen nem is gondoltam, hogy ennyire le fog nyűgözni és boldoggá fog tenni a digitális technológia. Pedig így történt. Maga is biztos tudja, hogy az utóbbi tíz évben eléggé fejlődött az eljárás. Még a Dalok forgatásán kísérleteztem vele először, de akkor még szörnyű volt a minőség. Szerintem most a digitális jobb is mint a 35mm.

Borbás Istvánnak kezdte el forgatni a filmjét, de neki ki kellett lépnie betegség miatt. Hogyan esett a választása utána Pálos Gergelyre?

Borbás Istvánnal már harminc éve dolgozom együtt. Vagy van az talán több is. Gergő gyakornoknak jelentkezett a cégünkhöz, felvette a kapcsolatot Borbással, ő pedig megkérdezte tőlem, hogy szerintem jó ötlet-e egy fiatal magyar gyakornokot felvenni. Mondtam neki, hogy persze. Pár hete dolgozott a cégnél, amikor mind láttuk, hogy mennyire ügyes, tehetséges és tanult. Magától értetődő volt, hogy megkapja a munkát.

Nem kellett egy gyorstalpalót adni neki az Andersson-stílusból?

Gergőnek vág az esze. Nagyon gyorsan megértett mindent. Jó a szakmai háttere, jó tapasztalatai vannak ilyen fiatalon, rögtön megértette, hogy mit várok el tőle. Csak jót tudok mondani róla.

A filmjei nagyon aprólékosan megtervezettek, az utolsó árnyéktól a spontánnak tűnő gesztusokig, van egyáltalán bármi hely improvizálni?

Mindig van hely improvizálni. De nem túl későn. A forgatás még el sem kezdődött, de már improvizálunk. Nagyon sokat próbálunk. Változtatunk a helyszínen, a hátteren, a világításon, a szereplőkön, a ruhákon. De egy idő után muszáj a tervet követni. És persze minden nagyon alaposan ki van találva. Még a szünetek a szavak között, azokat is megtervezem előre! A próba nagyon nagy része a munkámnak. Próbálni, próbálni, napokig, hetekig, néha hónapokig. 

És az olyan ambiciózus jeleneteknél, mint a rész XII. Károllyal, nem merült fel önben, hogy lehet, hogy ez már túlzás lesz? (A film legjobb jelenete egy modern kocsmában kezdődik, ahova a jelenet végére belovagol több katonájával a XIX. századi svéd király, vágás nélkül – KD)

Dehogyis! Annak úgy kellett történnie és kész. Nekünk ez a szépség benne. Ráadásul nagyon fontos volt, hogy beszéljünk a svéd történelemről, ráadásul a banális és teljesen idióta korszakáról. XII. Károly egy hősnek számít nálunk, de egy vitatott hősnek. 

A nyolcvanas években rengeteg reklámot forgatott, nem szokott néha elcsábulni, hogy visszatérjen a reklámszakmához?

Nem, mostanában nem. De nem mondanék nemet, ha felkérnének. Nagyon jó szünet lenne egy ilyen reklám két játékfilm között. Persze, ehhez az kell, hogy legyen jó az ötlet és legyen jó a felkérés. Vagy legalábbis elfogadható. Nincsen bajom egyébként a reklámok rendezésével, de már a következő filmemet tervezem, úgyhogy nem tudom, lenne-e időm.

Ez lett volna a következő kérdésem pont, hogy mit tervez most? Az utóbbi három filmje egy trilógiát alkot. Új sorozatba kezd, vagy valami teljesen másba?

Azzal szoktam viccelődni az interjúkban, hogy meg fogom rendezni a trilógia negyedik részét. De nagyon reménykedem benne, hogy élesen el fog válni ettől az előző három filmtől. Valami mást szeretnék. Nem tudom még pontosan megmondani, hogy miben lesz más, de az biztos, hogy az lesz. Májusban elkezdünk tesztfelvételeket készíteni. Ez az előkészítés leghosszabb része. A tervezés, a tesztelés és a próbák. És persze a díszletek felépítése, hujujuj, az rengeteg idő.

El tudja képzelni, hogy valamikor megváltoztatja a stílusát, amiről lassan már harminc éve ismerik?

Az igazság az, hogy amikor az ember megtalálja a stílusát évek munkájával, ahogy én is tettem, akkor az ember elégedett. Minek megváltoztatni, ha nem muszáj? Az emberek folyamatosan azzal vádolnak, hogy csak magamat ismételem, hogy itt ez a film, és hogy ugyanolyan, mint az előző kettő. Bezzeg a művészettörténetben nincs ez az érv! Nem mondja senki, hogy Van Gogh csak magát ismételte! Én például örülök, hogy nem változtatott semmit, hogy egy stílusa volt. Szóval nem akarok semmit sem változtatni. Kivéve persze, ha találok valamit, ami sokkal, de sokkal jobb a mostaninál.