Ön dönt: szexel vagy életben marad

valami kovet 06
2015.06.25. 08:13

Négy nagyszerű dolgot művel a Valami követ, és ebből három arra vonatkozik, hogy hogyan működik a film főgonosza, szóval ha bárki meg szeretné nézni David Robert Mitchell remek horrorfilmjét, és szeretne magának meglepetést okozni, az ugorja át ezt a bekezdést. Bár nem spoiler, mert a film nagyjából huszadik percében elhangzik minden, amit itt leírok. Az első dolog az, hogy hogyan terjed a gonosz: a Valami követ ebből a szempontból olyan, mint egy Amerikai pitébe oltott A kör, ha valaki szexel, akár óvszerrel, akár a saját nemével, akkor nemsokára megjelenik.

A második az, hogy mi is jelenik meg pontosan: egy figura, aki lehet ismert az áldozat számára, lehet egy barát, egy ismerős, de lehet egy teljesen idegen valaki is, egy idős asszony, egy öreg bácsi, vagy a film különösen nyomasztó részeiben egy kifejezetten közeli rokon, amit senki más nem lát. A harmadik arra vonatkozik, amit ez a gonosz művel, ami pontosan benne van a címben, de érdemes megerősíteni. A gonosz ugyanis követ, egészen pontosan sétál, emberi tempóban, de rendíthetetlenül. Be tud jutni a nyitott ablakokon, tud dörömbölni az ajtón. Nem siet, nem rohan, csak sétál. És mi történik akkor, amikor ez a valami utolér valakit? Az kiderül a film nyitányából. Nem szép látvány.

A negyedik, és ettől igazán jó a Valami követ, az az, hogy a rendező Mitchell ezt a felállított mítoszt nem arra használja, hogy riogasson vele, nem úgy működik, mint a múlt héten bemutatott, hasonló érzékkel összerakott, de teljesen máshogy ijesztgető Insidious – Gonosz lélek. Nagyon ritkák azok a pillanatok, amikor tényleg megijedünk, Mitchellt jobban érdeklik azok a momentumok, amikor mi tudjuk, hogy valami szörnyű veszély közelít, de a szereplőink nem látják.

Egy homályos figura a kép sarkában, egy túlságosan céltudatosan mozgó ember a tömegben –

sokkal érdekesebb az, ha egy szörnyű, nyomasztó fenyegetés van, és nem a székünkből akarnak kiugrasztani minket. 

Legalábbis nekem érdekes. Én már kezdem unni a modern horrorfilmeknek azt a szokását, hogy minden félelmetességet azzal letudnak, hogy egy szörnyű figura beugrik a képbe, a hangsáv pedig egyszerre olyan, mintegy disznóvágáson játszanak a világ legkóklerebb szimfonikus zenekara, aminek a tagjai nem tudják, hogyan kell helyesen használni egy hegedűt. 

A legjobb horrorokban (mint például a Ragyogás vagy a Ne nézz vissza) a mindent átható, fojtogató, klausztrofób érzés az, ami az emberrel marad legtovább, még évtizedekkel később is. Az érzés,

hogy valaki nem olcsó trükkökkel manipulál minket, hanem tudatosan felépíti a filmjének a kinézetét, a hatását és a hangulatát. 

David Robert Mitchell megtette, mégha ezt úgy is csinálta, hogy visszanyúlt John Carpenter csúcskorszakának stílusához, a visszafogott, nagyon spórolós kamerakezeléstől kezdve a Disasterpeace nevű elektronikus zenész hátborzongató filmzenéjéig.

Egy jó ötlet, egy jó gonosz és egy biztos rendezői kéz semmit nem érne, ha nem lenne az emberben a Valami követ közben az az érzése, hogy valami olyasmivel próbálkozik, amitől a modern horrorfilmek általában ódzkodnak, vagy ha csak nagyon ritkán képesek értékesen nyúlni, ez pedig a társadalmi kritika, vagyis nem is kritika, inkább egy tabló.

A Valami követ hősei a pusztuló, szétfoszló, elhagyott Detroitban próbálnak létezni,

de sem a szülők, sem a barátok, sem a környezet nem segít nekik, hogy olyan tiniéletet éljenek, amiről csak hallhattak. Nincsen mit csinálni azon kívül, hogy régi filmeket néznek a tévében, üldögélnek a verandán, vagy mint a főszereplő Jay (Maika Monroe, aki még nagyon sokra fogja vinni), szexet keresnek. Jay meg is találja az idősebb Hugh-val, akivel, nincs sokkal jobb szó erre, dugnak egyet a kocsi hátsó ülésén egy elhagyatott ipari területen, majd Hugh nemes egyszerűséggel elkábítja a lányt.

valami kovet 11

Jay egy székben ébred, lekötözve, a srác pedig elkezdi neki hadarni azt, amit leírtam az első bekezdésben, azzal a kiegészítéssel, hogy aki már egyszer megfertőződött, az láthatja a Valamit, majd egyszer csak azt mondja, hogy

már látom,

és egyszerűen otthagyja a lányt. Ezzel megkezdődik az egész filmen keresztül tartó üldözés, mert a gonosz elől lehet menekülni, de ahogy már mondtam, úgyis utol fog érni.

Valami követ

Index: 9/10

Port.hu: 8,6/10

Imdb: 7/10

Metacritic: 83/100

Rottentomatoes: 96%

Ha egy időre felvehetem a bölcsészkalapomat, a Valami követ nem is a horror miatt igazán érdekes, hanem azért a kérdésért, hogy valójában mi is követi a szexszel fertőzött szereplőket. A felnőttkor, amit lehet egy ideig halogatni, de úgyis be fogja őket kebelezni? A halál maga, amivel egy adott életkorban tisztában leszünk és onnantól nehéz szabadulni a gondolatától? A gyerekkori traumák és elnyomott gondolatok, amik hirtelen testet öltenek ismerősök vagy ismeretlenek formájában? A semmittevés démona, ami szépen lassan, így vagy úgy elpusztítja a fiatalokat? Vagy egyszerűen túl sokat pörgök ezen és ez csak egy szexuális úton terjedő halálos betegség, ami úgy viselkedik, mint Michael Meyers? Már az, hogy a Valami követ után ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben, már a kortárs horror kilencven százaléka fölé emeli, de az biztos, hogy talán az év legjobbja.