Attól, hogy meg akarsz halni, még lehetsz unalmas
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Cinematrix cikkek
-
Kegyetlenül megdolgoztatta az agytekervényeinket Hugh Grant új vallásos thrillerje - Az új Dűne-sorozat pont arról szól, amitől napjainkban a legjobban rettegünk
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
Hatalmas vitát váltott ki nemrég, hogy Belgiumban engedélyezték az eutanáziát egy fizikailag teljesen egészséges, 24 éves nőnek aki már gyerekkora óta szerettet volna meghalni. Az eutanáziaengedélyek száma folyamatosan nő, a flamand régióban ma a halálesetek öt százaléka mögött áll engedélyezett eutanázia. Ez is mutatja, hogy a témáról beszélni kell, és újra meg újra felmerül a kérdés: jogunk van-e halálba segíteni valakit, aki egyszerűen nem akar tovább élni.
Jobb helyre nem is kerülhetett volna ez a téma, mint egy dán rendező kezébe, Paprika Steennel fűszerezve, - gondolhatnánk, a csalódás azonban egészen hamar utoléri a nézőt Bille August Csendes szív című filmje közben. August nem ismeretlen rendező, két évvel ezelőtt például az Éjféli gyors Lisszabonba című filmje nyitotta meg a Berlini filmfesztivált, a Csendes szív azonban sajnos nem sikerült jól. Legnagyobb hibája, hogy teljesen semmilyen: nem is szép, nem is jó, nem is érzelmes, és még csak nem is elgondolkodtató, ami tekintve a témáját, elég nagy gáz.
Pedig a történet felütése nem rossz: egy anya, (Ghita Norby) aki gyógyíthatatlan mozgásszervi betegségben szenved, és igen hamar a teljes bénulás vár rá, egy utolsó hétvégére maga köré gyűjti a családját, és gyerekkori barátnőjét. Az a kívánsága, hogy utoljára jól érezzék magukat együtt, majd a tervek szerint vasárnap este, orvos férje segítségével halálos adag gyógyszert vesz be. Elvárja, hogy ehhez a teljes család asszisztáljon, fogadja el a döntését és még jól is érezze magát. Ez elsőre úgy tűnik, működik is, de aztán kiderül, hogy kisebbik lánya Sanne (Danica Curcic), aki maga is instabil személyiség, iszonyúan kiborul, és meg akarja akadályozni a tervet.
Nagyobb lánya Heidi (őt alakítja Paprika Steen), aki a kisebbel ellentétben, kimért, határozott, alkalmazkodó és természetesen nagyon unalmas, ezért nem is szereti őt annyira a mama. Ő szegény annyira próbál megfelelni, hogy elfogadja az anyja döntését, eleinte legalábbis, de később benne is elkezdenek dolgozni az érzelmek. Az egész forgatagban szótlanul totyog a teljesen jellegtelen orvos férj, aki a főszereplő anyához Estherhez hasonlóan semmilyen szinten nem tud se szimpatikus, se érdekes lenni, meg is öli az egész filmet. Gyakorlatilag annyira érdektelenek mindketten, hogy nem tudom van-e néző, akit izgat, hogy mi lesz velük. Egyetlen hús-vér szereplő van a filmben, ez a Sanne széthullott barátját alakító, Pilou Asbaek, aki lassan Mads Mikkelsennel egyenrangú sztár, nem véletlenül.
Így állunk
IMDB: 7,2/10
Index: 5/10
A film közepe felé aztán az idősebb lány is elkezd gyanakodni, hogy mégsem helyes ez az eutanázia dolog, és lehet hogy apja szándékosan akarja meggyilkolni az anyjukat. Itt láttam rá egy halvány esélyt rá, hogy az egész unalom átfordul végre egy kemény thrillerbe, de erről szó sem volt. Pár perc után egyértelműen visszatérünk oda, ahonnan elindultunk. Közben persze mindenki halad valamerre, az idősebb lány kevésbé lesz unalmas, viszont felfedezi magában az empátiát, a kisebb lány pedig megtalálja magában az erőt. És persze mindenki megtanulja az elfogadást. Csak a néző nem halad sehová, nem érzi magát sem jobban, sem okosabban, sőt inkább rosszabbul.
Úgy megnéznénk már egy igazán jó dán filmet, mert mostanában mintha hiány lenne belőlük. A Csendes szív sem egy maradandó alkotás, maradjunk ennyiben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon