James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította AmerikátKoránt sem mozgatott meg eddig akkora rajongói tábort az Évszakok, mint a stáb előző, igen lenyűgöző dokumentumfilmje, a Vándormadarak. Sőt, Jacques Perrin és Jacques Cluzaud rendezők 40 millió dollárból, több év alatt készült filmjét sokan konkrétan unalmasnak titulálták. Én két nyolcévessel indultam a moziba, hogy leteszteljem, mennyire unalmas ma egy természetfilm a gyerekeknek, és leköti-e őket bármennyire is az erdő életvilága.
A jó hír, és egyben a kísérlet végeredménye szerint a gyerekeknek a természetfilm sem unalmas, sőt tényleg nem túlzok, ha azt mondom, hogy az én lányom jobban élvezte, mint a Zootroplist. Az Évszakokban valóban nincsenek olyan lenyűgöző látványelemek, mint a Vándormadarakban, de nagyon jó érzékkel telepakolták a készítők állatkölykökkel, így kétpercenként harsant fel a „jaj de cukiiiii” felkiáltás.
Én nem bántam, hogy ez kevésbé látványos, szerintem direkt jó, hogy készült egy olyan film, ami kifejezetten az európai erdőket mutatja be, az egész tényleg nagyon érdekes és otthonos. Főleg amerikai kritikákban lehet olvasni, hogy a gyerekeket nem nagyon érdeklik az unalmas európai állatok, szerintem ez nem így van, hiszen ezeket figyeljük az erdőben, ezekről tanulnak az iskolában, ahogy láttam, nagy élmény volt nekik ilyen közelről megismerni mindent. Eleinte kérdezték, lesz-e zebra, meg zsiráf, de végül nem bánták, hogy nem volt.
Az egyébként nem túl hangsúlyos történet kifejezetten az európai élővilágra, és az erdők aranykorára koncentrál. Az mutatja be, hogyan alakultak ki az erdők a jégkorszak elmúltával a kontinensen. Ezzel egy időben jöttek létre az évszakok is, amire a film címe is utal, de mondom, ez inkább egyféle vezérfonál, szerintem a film enélkül is tök jól működne.
A filmet kifejezetten gyerekbarát módon készítették, van benne néhány vadászós rész, de semmi durva, marcangolást, vért, sehol nem látunk, de izgalmas üldözős jelenet több is van a filmben. Az Évszakokat nagyon átlengi a környezettudatosság, és a természetvédelem, nekem persze bőven sok volt, de ismétlem: nem véletlenül kapott a film hatos karikát, tényleg inkább gyerekeknek szól, akiknek elég erősen át is jött az üzenet. Talán túl erősen is, úgy jöttek ki a moziból, hogy az emberek nagyon rosszak, mert bántják az állatokat.
Szintén a gyerekeknek vitték bele az ősemberes vonalat, néha a megjelenik a filmben egy szőrruhába öltözött vadászgyerek, bemutatva, hogy lett egymáshoz köze az emberek és az állatok világának. Nekem ez elég mesterkéltnek tűnt, de a gyerekek számára tényleg közelebb hozta a sztorit, és nyilván jobban lehetett így szemléltetni a vadászat kezdeteit, vagy ahogyan az ember megszelídíti a farkast. És mikor az abból lett kutya nyalogatja a kisgyerek arcát, akkor lehet megint azt kiáltozni, hogy de cukiiii!
Az Évszakok pont attól jó, hogy nem az egzotikus állatokat, hanem a saját környezetünket hozza hozzánk közelebb, és láthatunk rengeteg olyan dolgot, amit az erdőben sétálva sosem. Nagyon-nagyon sokat hozzáad a filmhez Kulka János narrációja, aki nem unalmas, rádióhangon olvas egy monoton szöveget, hanem valóban életet lehet a filmbe. Mindenképpen érdemes megnézni!
A filmhez kapcsolódva pörögnék egy kicsit a jegyárakon. Kénytelenek voltunk a Mammut-ba menni, mert ott volt délutáni időpont, és két gyerek és egy felnőttjegyért 5560 forintot fizettem a (plusz a kukorica). Ezek után nyilván kétszer is meggondolom, hogy kiadjak-e ennyi pénzt egy természetfilmért, és azon okoskodtam, hogy ha én mozi lennék, nyilván alacsonyabb jegyárat szabnék meg a dokumentumfilmekre, hogy több nézőt vonzzanak. Aztán megnéztem a Cinema City honlapját, és kiderül, hogy máshol, például az Arénában van ismeretterjesztő jegy (és a normál jegy is sokkal olcsóbb), ott 3900 Ft lett volna megnéznem a két gyerekkel egy természetfilmet, azaz pontosan 1600 Ft-tal olcsóbb. Ráadásul családi jegyet sem lehet venni, csak két felnőtt kísérettel. Ez olyan szinten háborított fel, hogy konkrétan gondolkodom azon, hogy nem teszem be többet a lábam a Mammut moziba.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon