Márpedig a magyarok is tudnak gagyi akciófilmet készíteni!

Brad Pittel és Bruce Willisszel dolgozott együtt, aztán írt és rendezett egy filmet Kamarás Ivánnal és Anger Zsolttal a magyar kaszkadőr, Kovalik József. A Cop Mortem olyan szeretne lenni, mint egy amerikai akciófilm a tévé délutáni műsorsávjából.

De miért szívügye valakinek az, hogy sokkal kevesebb pénzből és sokkal kevesebb tapasztalattal leforgassa egy olyan B-kategóriás akciófilm másolatát, amit a tévék is csak a hétvége délutáni idősávban játszanának le, és az sem tűnne fel senkinek, ha véletlenül másnap is lemenne újra? Minek olyan filmet készíteni, ami az elképzelhető legjobb esetben is csak egy fantasztikusan profin kivitelezett, középgagyi tucattermék lehet?

A kaszkadőrből most író-rendezővé előlépő Kovalik József pont ezt tette: készített egy olyan filmet, amely minden egyediség nélkül egyszerűen csak követi a hollywoodi akciófilm-gyártás első osztályos iskolásoknak írt tankönyvét. Sorozatgyilkos szedi áldozatait a rendőrség sorai közül, a bűnüldözők tehetetlenek, mígnem jön egy speciális ügynök az Interpoltól, aki, még mielőtt az eddigieknél is fontosabb áldozatokkal is végezne a gyilkos, az utolsó pillanatban felgöngyölíti az ügyet, és egy autós üldözés után a végső közelharcban leszámol a bűnözővel. Ez a tartalomleírás minden tévés műsorújságban szerepel legalább heti egyszer, és most már van magyar verziója is. De tényleg, minek?

Nem, nem azért, hogy megmutassuk, a magyarok is tudnak olyat, mint a hollywoodiak.

A Cop Mortem című filmben egyedül a sztori áll meg a lábán: maga a krimi teljesen rendben van, mármint hozza az ilyen filmektől elvárt színvonalat. A nyomozás kellően sok szálon zajlik ahhoz, hogy megmaradjon az izgalom, és Kovalik azzal is jól egyensúlyoz, hogy mikor mennyit tudjon meg a néző: egy idő után például kiderül, ki a gyilkos, de az csak a legvégén, hogy miért történik mindaz, ami történik. A megoldáshoz nem egyenes út vezet, és abban is van fantázia, hogyan jutunk el fél-alvilági és egészen törvényen kívüli csoportokon át a megoldáshoz. És a motivációk is folyamatosan változnak, így abban is van némi izgalom, hogy tényleg negatív figura-e, aki elsőre annak tűnt.

De mindez csak a dramaturgiára és a cselekmény főbb pontjaira vonatkozik, a forgatókönyvre már egyáltalán nem. Mert mint szöveg, a Cop Mortemé az elmúlt évek, de talán évtizedek legrosszabb forgatókönyve: szinte nincs olyan mondat az egész filmben, amiről el lehet hinni, hogy egy élő és lélegző ember magától kimondaná. A bunkó, nyers rendőr például úgy kommentálja, hogy a nyakukra küldtek egy nyomozót, hogy „Elegem van ebből az Interpol-históriából”, a másik rendőr izgatottan felkiált, „Ha bármilyen módon is elszalasztjuk őket, a fejünket veszik!”, és mindenki, de tényleg mindenki úgy fejezi ki a meglepettségét, hogy „Csak nem azt akarod, mondani, hogy”-gyal kezdi a mondatait. Minden egyes mondat olyan, hogy papíron olvasva még talán elmennénk a legnagyobb közhelyeket újrahasznosító, tenyérbemászó modorosságok mellett, de amikor valaki tényleg kimondja őket, az ember már a falba verné a fejét.

Úgyhogy teljesen mindegy, milyen kvalitású színész dadogja el ezeket a rémes mondatokat, Kamarás Iván ugyanúgy nem tudja őket hihetővé tenni, ahogy Anger Zsolt vagy Gáti Oszkár sem, bár Anger azzal próbálkozik, hogy rátesz még négy lapáttal a modorosságra, hogy az legalább szándékosnak tűnjön, Gáti pedig az irodalomrajongó rendőr szerepében idézget verseket, ami annyira életszerűtlen ötlet, hogy a megrökönyödésnél úgyse jut tovább senki.

Kovalik nemcsak a szövegekben, de a kötelező műfaji elemekben is a közhelyeket halmozza, és ezekről a jelenetekről mindig érződik, hogy a rendező semmit nem akart elmondani velük, viszont úgy érezte, muszáj, hogy bekerüljenek a filmbe, hiszen Hollywoodban is így csinálják. Amiben van is valami, de jó esetben ott azért van értelmük, mondjuk megértjük belőle egy szereplői motivációit. A Cop Mortemben viszont például olyanokat látunk, mint hogy

Vagy hogy Kamarás Iván átszellemült arccal gyakorolja a harcművészetet egy erkélyen, egyedül. És az is minimum furcsa, amikor a rendező gondolkodás nélkül alkalmazza az amerikai sablonokat a magyar viszonyokra, például amikor a kommandósok behatolnak a bűnbanda rejtekhelyére, és szó nélkül elkezdik géppisztollyal agyonlődözni azokat az alakokat, akikről nemrég elhangzott, hogy piti kis senkik, és talán a bíróság sem ítélné őket többre némi pénzbüntetésnél.

De a Cop Mortem nem agyas film, hanem egy kaszkadőr önkifejezése, persze, nyilván az akció a lényege. Ami annak ellenére távol áll a lenyűgözőtől, hogy Kovalik olyan filmek forgatásán szerezhetett tapasztalatokat, mint a Z világháború, a Hellboy 2 vagy a Die Hard 5. Az akció leginkább verekedést jelent, mivel nemcsak Kamarás Iván játszik profi harcművészt, de a bűnözők is azok, akikhez további harcművészeken keresztül vezet az út. Ezek a rövid snittekből összeálló jelenetek viszont sem nem túl látványosak, sem nem fantáziadúsak.

Egyetlen, talán félperces olyan rész van, amiben egy capoeirás küzd meg egy karatéssal: ebben legalább van valami ötlet, valami, ami túlmutat a mechanikusan ismétlődő mozdulatsorokon. Ráadásul minden egyes ütés alá olyan hangot vágott a hangmérnök, mintha egy dinnyékkel teli Barkas teljes sebességgel nekirohanna egy falnak, ami, mivel jelenetenként százhetvenszer, az egész film alatt pedig nagyjából kétmilliószor fordul elő, azért eléggé idegesítő.

És a közhelyismétlésekben előjövő „csak hogy legyen” mentalitás a nagy akciójelenetekben is főszerepet kap. Nem az a baj, hogy csak azért repülnek és szaltóznak az autók, hogy legyen mit nézni, hiszen a „legyen mit nézni” minden látványfilm alapvetése. Hanem hogy meg sem próbálják legalább a műfaj elvárásaihoz képest hitelessé tenni ezeket, ami miatt viszont nem a trükkök maradnak meg az emberben, hanem a röhögőgörcs, például amikor

vagy amikor egy kisstílű bűnöző úgy menekül meg a rá váró pár évnyi börtöntől, hogy inkább felrobbantja magát. Pedig akadnak jó ötletek: bár annak sincs semmi értelme, hogy ugyan miért vágtatna fel valaki crossmotorral egy pláza mozgólépcsőin menekülés közben, de ennél a jelenetnél az eredeti megoldás úgy-ahogy szentesíti az eszközt.

Szóval Kovalik József a Cop Mortemmel nem tud vagy akar választ adni arra, ugyan miért volt fontos leforgatnia ezt a kicsit sárga és kicsit savanyú filmet. Profi B-kategóriás akciófilmnek gyenge, és magyar ízeket sem ad az amerikai alaphoz. Viccnek pedig rossz.