Egy pillanatig nem gondoltam arra, hogy épp most nyertem egy Oscart

2017-02-27T041818Z 586330570 HP1ED2R0BYHXW RTRMADP 3 AWARDS-OSCA
2017.03.01. 07:30 Módosítva: 2017-03-01 09:36:28

Miután megkapta az Oscar-díjat, Deák Kristóf koccintott Emma Stone-nal, összehaverkodott Brie Larsonnal, adott egy jó tanácsot Salma Hayeknek, de az Indexnek adott interjúban elmondta azt is, mi most a legfontosabb a számára, és hogyan jutott el hozzá Javier Bardem intelme.

Volt olyan pillanat az elmúlt hetekben, amikor úgy érezted, tényleg a Mindenki fogja nyerni az Oscar-díjat?

A gálán, pár kategóriával a rövidfilmek előtt volt egy pillanat, amikor elkezdtem aggódni: úristen, hát még beszédet sem írtam, mi lesz így? Gyorsan beírtam a telefonomba néhány címszót, hogy legalább ne teljesen készületlenül álljak színpadra, bár persze azért korábban is gondolkodtam már rajta. Akkor majréztam egy kicsit, de aztán közvetlenül a mi kategóriánk előtt hátrafordult hozzánk a dán jelölt film producere, és azt mondta: „Mi itt mind győztesek vagyunk.” Akkor azt mondtam magamban: na jó, valószínűleg úgysem mi nyerünk, nincs semmi baj. És megnyugodtam. Aztán egyszer csak kimondták a nevünket.

Szóval elég felkészületlenül ért a dolog. Persze tudtam, hogy nagyon sokan jól reagálnak a filmünkre, a kinti kampány során lehetett érezni, hogy óriási szeretet veszi körül a Mindenkit, még  az akadémia néhány szavazó tagja részéről is. De nem tudtam, ez mire lesz elég, hogyan fog reagálni a több ezer szavazó. És egyébként még most sem tudom, nem is fogjuk tudni soha, hányan szavaztak ránk a kategória több mint négyezer voksolója közül.

Korábban mondtad, azt tanácsolták neked, akárhogy is lesz, a legfontosabb, hogy próbáld egyszerűen csak jól érezni magad az Oscar-gálán. Sikerült elengedned magadat?

Persze. Azért ez egy óriási show. Nagyon jó ott ülni, és nézni, ahogyan a világ legkomolyabb szórakoztatóipari nagyágyúi egymást szórakoztatják – gondolhatod, hogy ez az a pillanat, amikor mindenki a legjobbat akarja kihozni magából. Ezek azok az arcok, akiken az egész világ sír és nevet egész évben: ők tényleg tudják, mit csinálnak. Sokszor tényleg el tudtam engedni magamat, és nagyokat röhögtem én is az eléggé aktuális és éles poénokon: szokás szerint elég politikus volt a gála. És végtelenül szórakoztató, szép és megható – amire még száz százalékot rátesz, ha élőben ott vagy.

Azután is el tudtad engedni magad, hogy megkaptátok a díjat, vagy onnantól már csak a szobrocskára tudtál koncentrálni a kezedben?

Akkor már nehéz volt. De amikor bejelentették, hogy a Kaliforniai álom a legjobb film, utána pedig azt, hogy összecserélték a borítékokat, az hihetetlen pillanat volt. Mindenki hitetlenkedve nézett egymásra az egész Dolby Theaterben; csipkedtük egymást, hogy most tényleg ez történik, tényleg egy ekkora bakit néz a tévében több százmillió ember? És tényleg.

Akkor egy pillanatig én sem gondoltam arra, hogy most nyertem egy Oscart,

erősebb volt ez a hihetetlenül szürreális élmény, hogy egy ekkora hibát követtek el egy egyébként ennyire profin szervezett show-ban.

Milyen volt akkor a hangulat? Felháborodott, hitetlenkedő, szomorú?

Deák Kristóf útja az Oscarig

Deák Kristóf 2006-ban végzett a Színművészeti Egyetem gyártásvezető szakán. Steven Spielberg Magyarországon forgatott filmjében, a Münchenben a vágócsapat asszisztenseként dolgozott. Később Goda Krisztina rendező személyi asszisztense volt a Szabadság, szerelem forgatásán. Ezután Londonban tanult tovább, a University of Westminster film- és tévérendező szakán végzett. 2011-ben, a köztévé Hacktion című sorozatának egyik rendezője volt, a Mindenki az első rövidfilmje.

A 25 perces film egy iskolai kórusról szól, amelynek vezetője arra kötelezi a rosszabb hangú gyerekeket, hogy csak tátogjanak a fellépések közben. A két főszereplő lány pedig kitalál valamit, hogy szembeszálljanak a túlzottan is becsvágyó tanárnővel és furcsa módszereivel. A film itthon a Friss Hús rövidfilmfesztiválon volt látható, akkor azt írtuk róla, hogy „visszaadja a hitet a jóságban, a szolidaritásban, a segítőkészségben és az együttérzésben. Kivételesen jók benne a gyerekszereplők, egyaránt szól gyerekekhez és felnőttekhez, és minden pillanatát áthatja zene.”

Aztán a film a nemzetközi premierjén rögtön megnyerte a közönségdíjat a Lille-i Európai Filmfesztiválon, később pedig megnyerte a Lanzarote Nemzetközi Filmfesztivál közönségdíját, és ami ennél sokkal fontosabb volt, a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál által szervezett TIFF Kids Filmfesztivál is a legjobb rövidfilmnek járó People's Choice Awarddal, azaz közönségdíjjal jutalmazta. A legértékesebb díj aztán júniusban jött, amikor a Mindenki két díjat is kapott a tokiói Short Shorts filmfesztiválon: a Legjobb Nemzetközi Kisfilm díját és a fesztivál fődíját is. Ezzel pedig az Oscar-díjra is jelölhetővé vált, mivel a tokiói „Oscar-jelölő” fesztiválnak számít.

Az Index először akkor készített vele interjút, amikor kiderült, több tucatnyi fesztiválszereplés után a film nagyjából 150 jelölt közül egyike lett annak a 10-nek, amelyből később kiválasztják az Oscar-jelölteket. Aztán akkor beszélgettünk vele újra, amikor kiderült: legelőször a magyar kisjátékfilmek történetében a Mindenkit Oscarra jelölték.

Mindenki ki volt akadva. Nagyon sokan imádják a Kaliforniai álom című filmet, én is. (A Holdfényt sajnos még nem láttam.) Úgyhogy mindenki felugrált, amikor bejelentették, hogy a papírformának megfelelően nyert a Kaliforniai álom – együtt örült fél Hollywood. Persze hogy óriási felháborodás volt, amikor ezt visszavonták, még ha mentették is a helyzetet a színpadon: mind a két film stábja elegánsan kezelte, hogy át kellett adni a díjat. De azért ennél cikibb dolgot kitalálni is nehéz lenne. Utána nem is nagyon mutatkozott a partikon a Kaliforniai álom csapata – kemény gyomros lehetett ez nekik.

Amikor kiderült, hogy a Mindenkit Oscarra jelölték, azt mondtad, minden vágyad beszélni a Kaliforniai álom zeneszerzőjével, Justin Hurwitzcal. Sikerült?

Igen, még február 6-án, a jelöltek díszebédjén tudtam vele váltani pár szót. Megköszöntem neki a szuper zenét, és elmondtam, miért gondolom, hogy ez nemcsak szép, hanem okosan és koncepciózusan kitalált filmzene, amilyet csak ritkán hallani. Ez a film legfőbb ereje Emma Stone alakításán kívül. Nagyon sokáig meg fog maradni.

A díjátadó óta eltelt két napban át tudtad már gondolni, mit jelent ez a díj a karriered, az életed, az önbecsülésed, az önbizalmad szempontjából?

Nyilván sokat fog segíteni mindabban, amit felsoroltál. Eddig is volt már egy tervem arról, hogyan szeretném építgetni a karrieremet, hogyan szeretném egyre nagyobb kihívások elé állítani magamat anélkül, hogy túl sokat vállalnék vagy túl nagyot ugranék. Emiatt a díj miatt talán pár lépcsőfokot át tudok ugrani egy nagyobb szökelléssel. De akkor sem szeretném rögtön megrendezni a Titanic 3-at. Nem gondolom, hogy ez lenne a következő lépés. Szeretném megnézni, mit lehet kihozni ebből a helyzetből Hollywoodban, szeretném Magyarországon is tovább fejleszteni az ötleteimet.

Az Oscarnak az a nagy ajándéka, hogy így a saját terveimen tudok majd dolgozni, amelyek valószínűleg egy picit jobban fogják majd érdekelni a producereket és a befektetőket, így pedig talán meg is tudom valósítani őket. Nekem ez a legfontosabb: hogy színvonalasan ki tudjam dolgozni mindazt, amit jónak gondolok, és legyen időm úgy megvalósítani, hogy legalább olyan jók legyenek, mint a Mindenki.

Kaptál már esetleg bármilyen konkrét ajánlatot?

Ilyenkor még nincsenek konkrét ajánlatok. Illetve konkrétan felajánlották páran, hogy találkozzunk és beszélgessünk. Ilyenkor ezek a meetingek a legfontosabbak ahhoz, hogy megtaláljam azokat az embereket, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, és körülbelül értik, hogy mit akarok csinálni. Ehhez nekem is folyamatosan újra kell fogalmaznom, hogyan kapcsolódhat a következő projektem a Mindenkihez, és hogyan tudom majd felhasználni azt, amiben rendezőként erős vagyok.

Egy nagyjátékfilm lesz a következő projekted?

Már sorban áll a következő kisjátékfilmem, és az Eszméletlen című minisorozat hét epizódjának még be kell fejeznünk az utómunkáit. Vannak most olyan feladataim, amiket nem dobhatok félre, mert olyan előrehaladott állapotban vannak, és különben is nagyon kedves, szeretett projektjeim. Ezekre is építenem kell a Mindenki mellett. Lesz mit csinálnom a meetingeken kívül is a következő pár hónapban. De a kérdésedre válaszolva, persze szerepel a nagyjátékfilm is a terveim között, de azt még sosem rendeztem, úgyhogy nagyon nem mindegy, a több tervem közül melyik legyen az első.

Kikkel tudtál beszélni a gálán vagy utána a partikon a gyerekkori idoljaid vagy a legnagyobb mai sztárok közül?

Koccintottunk Emma Stone-nal, amikor felgravíroztattuk a nevünket az Oscarjainkra, de vele nem igazán beszélgettünk. De ott volt Brie Larson, aki iszonyú aranyosan és mosolygósan mesélt arról, neki milyen volt tavaly nyerni, és nagyon összebarátkozott a feleségemmel, Ninával.

Fotózgattuk egymást az Oscarjainkkal.

És elmesélte, hogy neki tavaly azt mondta Javier Bardem: „Még adj neki öt évet, akkor majd felfogod, hogy mi ez az egész.” Ezt átadta nekem is mint jó tanácsot, úgyhogy még várok öt évet én is, és akkor majd talán megértem, mi is történt.

És az jelent neked valamit, hogy készült egy rakás olyan fotó, amin Salma Hayek az egész világ előtt beléd karol?

Nagyon helyes volt, kedvesen, aranyosan örült az örömünknek. Neki mint díjátadónak végig velünk kellett lennie; nem azért jött velünk mindenhová, mert annyira összebarátkoztunk volna, ez inkább kötelező kör volt neki; nagyon kedvesen csinálta végig az egészet. De még mielőtt bárki is félreértené az Origo poénját (a portál azt írta, Salma Hayek testtartásából és pillantásából látszik, hogy Hayek és Deák civakodtak – K. B.), nem azért tette csípőre a kezét, mert valami olyat mondtam volna neki, hanem mert ez az ő ikonikus póza, ő így szeret fotózkodni. Csak annyit mondtam neki, hogy nagyon jó a spanyol jelölt Timecode című filmje, nézze meg ő is, hiszen mégiscsak dolgozik spanyol ajkú területeken.

Hogyan kezeltek benneteket Hollywoodban, az Oscar-gálán? Volt, hogy azt kellett éreznetek, a kisjátékfilmeké „futottak még” kategória lenne a legfontosabb díjakhoz képest?

Nagyon nagy tisztelettel kezeltek bennünket, egyáltalán nem futottak még kategóriaként. Az újságírók kevésbé voltak ránk kíváncsiak, mint a sztárokkal tömött nagyjátékfilmekre, de az akadémia külön estélyt szervezett csak a kisfilmeknek, ahol levetítették az összes jelölt alkotást az ezerfős telt háznak. A Mindenki ezen a vetítésen nyílt színi tapsot kapott. Az akadémia érdeklődik irántunk, és tudják, hogy

a jövő tehetségeit a kisfilmek környékén is érdemes keresni.

Ne maradjon le semmiről!