A cannes-i díjátadó legjobb pillanatai

Vasárnap este adták át a díjakat az idei cannes-i filmfesztiválon, a részletes cikkünket itt lehet róla elolvasni, de közben árgus szemekkel figyeltük, hogy mik lesznek azok a pillanatok, amiket kár lenne elfelejteni az amerikai hagyományoktól eltérően nagyon pörgős díjátadón. Itt van néhány:

Változatos és izgalmas zsűrit sikerült összeválogatnia az idei fesztiválnak, Almodóvar zsűrielnökként viszont mindig nagyon viccesen törekedett arra, hogy a szintén zsűritag Jessica Chastain oldalán jelenjen meg.

Will Smith volt a zsűriben az abszolút kakukktojás, akinek a szokásos cannes-i értelmiségi hangulatot mindig sikerült azzal megtörnie, hogy egyszerűen egy sztárként viselkedett. A vörös szőnyegen a bevonulásai közben mindig a Getting Jiggy With It szólt, és nem volt rest többször is a szó szoros és átvitt értelmében is magához ragadni a mikrofont, hogy hamarabb mondja el valami általános kérdésre a válaszát, mint az erre felhatalmazott Pedro Almodóvár zsűrielnök.

Egy ember lepődött meg nálunk is jobban, hogy Joaquin Phoenix nyerte a legjobb főszereplő díját a You Were Never Really Here című filmben nyújtott alakításáért: Joaquin Phoenix maga. Lynne Ramsay drámájában egy elhízott, nagydarab, többszörösen traumatizált verőembert játszik, aki megment egy kislányt a pedofilok markából, de valahogy képtelen érzelmileg megbirkózni a helyzettel. A You Were Never Really Here megosztó film volt, sokan ünnepelték a fesztivál egyetlen mesterműveként, de többen is erőltetettnek és túlontúl komolykodónak és véresnek találták. Phoenix nem mást ütött ki az utolsó nap a nyeregből, mint Adam Sandlert, aki a The Meyerowitz Stories főszerepéért simán megkaphatta volna megérdemelten a díjat. Phoenix a sajtótájékoztatón elmondta, hogy igen, tényleg meglepődött, el sem merte képzelni, hogy nyerni fog valamit.

Az egyetlen komolyabb díjat kapó francia film a 120 Beats Per Minute volt, ami a zsűri nagydíját, azaz a második helyezést kapta. A rendezőt hosszú, álló ováció fogadta a díja átvételénél.

Valószínűleg soha senki nem fog semmilyen szöveg felolvasását rábízni Maren Adéra, a Toni Erdmann című film rendezőjére, aki Sofia Coppola legjobb rendezői díját vette át (amit a Csábítás című filmért kapott), mert Coppola már visszautazott az Egyesült Államokba. Adének többször beletört a nyelve a szövegbe, egyszer újrakezdte az egészet, miközben hülye arcokat vágott, néha rosszul ejtett szavakat, és kicsit darabosan mondta el a rendező köszönőszövegét.

Az esemény házigazdája Monica Bellucci volt, ide nem is kell mást írni.

Will Smith a díjátadón is hozta a híres bohóc figuráját. Will Smithnek a fesztivál 70. évfordulójára alapított különdíjat kellett volna átadnia a már szintén hazautazott Nicole Kidmannek. Kidman videofelvételen üzent, Smith viszont kihasználta a helyzetet és elkezdett mókázni, mert ki tudja, hogy mikor fog megint a cannes-i filmfesztivál színpadán állni, úgyhogy azon viccelődött, hogy ő most éppen nagyon meghatódik. De persze mindent elnézünk neki, hiszen a díjátadó után elmondta a sajtónak, hogy imádta a Jupiter holdját.

Ruben Östlund svéd rendező egyszer már hoppon maradt, amikor az előző, Lavina című filmjét nem jelölték Oscar-díjra, a csalódásából egy videót is forgatott a producerével. És most úgy tűnt, hogy amikor megnyerte az Arany Pálmát a The Square című szatírájával, mindenért kompenzált: ölelgette a producerét, rohant a színpadra, ahogy új gesztikulált és magyarázott, mint egy zavarodott professzor (vagy mint egy skandináv Roberto Benigni), egy adott pillanatban arra kérte a közönséget, hogy ordítsanak vele együtt.