Az európai Oscar-átadón a legjobb vígjáték lett a legjobb dráma

Szombat este 32. alkalommal adták át Berlinben az európai Oscarnak is nevezett Európai Filmdíjakat, az európai filmkészítők Ingmar Bergman által alapított szövetsége, az Európai Filmakadémia (EFA) szakmai elismeréseit. Ez az a díj, amelyen tavalyelőtt rekordszámú, négy kategóriában is jelölték Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét, és ezek közül az egyiket meg is nyerte: Borbély Alexandra lett Európa legjobb színésznője. Tavaly Szilágyi Zsófia Egy nap című nagyjátékfilmje volt a jelöltek között, valamint Tuza-Ritter Bernadett megrázó dokumentumfilmje a modern kori rabszolgaságról, az Egy nő fogságban, de a mezőny rettenetesen erős volt, a magyarok díj nélkül maradtak. Idén viszont sajnos nem is volt miért izgulnunk: bár Reisz Gábor második filmje, a Rossz versek bekerült a jelölhető filmek válogatásába, a jelöltek listájára végül már nem került fel.

Idén a gála előtt még az kavarta fel az állóvizet, hogy Roman Polanski új filmje, a Velencében négy díjat nyert J’accuse (nemzetközi címén: An officer and a spy) négy kategóriában is jelölést kapott, a rendező évtizedekkel ezelőtti pedofil bűncselekménye mellett viszont most még egy újabb nemierőszak-vád is felmerült Polanskival szemben, így több szervezet is követelte, hogy vonják vissza a jelöléseket. Ez azonban nem történt meg; a gála elején a szervezők pár szóban közölték, hogy egy filmben több száz ember munkája van benne, nemcsak egyé. Feltűnő volt mindenesetre, hogy az egyik fődíjnak számító, legjobb rendező-díjat – amelyre Polanski is jelölt volt – az eddigi évekkel szemben azonnal, elsőként adták át, alighanem azért, hogy rögtön lehűtsék a kedélyeket.

Mert hát a „sok ember munkája” című érv ebben a kategóriában nem igazán áll meg, de az Európai Filmakadémia tagjai végül nem neki szavazták meg a díjat; hogy ebben szerepet játszottak-e Polanski ügyei, sosem fog kiderülni. A legjobb rendező Jorgosz Lantimosz lett a nagyszerű, bár eddigi filmjeinél azért kevésbé összetett vagy különleges A kedvencért. A rendező nem tudott jelen lenni Berlinben, a díjat egy be sem mutatkozó producer vette át. „Nem arról van szó, hogy Jorgosz megborotválkozott volna, én csak az egyik fickó vagyok a producerek közül” – mondta, majd megköszönte a díjat a stáb nevében.

Az este legabszurdabb részei aztán mind A kedvenchez kötődtek: ki tudja, milyen anomáliák miatt, de ez a film csak idén került a jelöltek közé, noha először csaknem másfél éve, 2018 augusztusában vetítették a velencei filmfesztiválon. A film ráadásul félig amerikai, és mint ilyen, ott volt az idei, év eleji Oscar-gálán is egy rakás jelöléssel. És az Európai Filmakadémia már megint eljátszotta ugyanazt, amit két éve is, ráadásul éppen a legjobb dráma kategóriájában jelölt Testről és lélekről kárára: hiába teljes nonszensz és a nevetségesség határát súrolóan furcsa ez, de

De hogy fokozzák az abszurd helyzeteket, Olivia Colman, a film főszereplője is jelölt volt a legjobb főszereplőnő díjára, noha az év elején már megkapta az Oscar-díjat ezért a szerepért. Így aztán szinte teljesen egyértelmű volt, hogy ezt a díjat is ő nyeri majd, de már az is elég visszás, hogy az Akadémia tagjainak a szavazólap kitöltésekor az Oscarral kellett versenyezniük vagy nem versenyezniük.

Ennek ellenére az tény, hogy Colman megérdemelte a díjat, de a körülmények ettől még szerencsétlenek. Colman sem tudta maga átvenni a szobrot, ő éppen forgat, de videóüzenetet küldött, és persze, mint a hasonló eseményeken általában, most is poénosra vette a figurát: közölte, hogy mindenki nagyszerűen néz ki a gálán. 

Az esemény a férfi-női egyenjogúság demonstrálása és a feminizmus jegyében zajlott – amihez képest azért feltűnő volt a Polanskival kapcsolatos bármiféle állásfoglalás elmaradása –; nem annyira előbbivel, mint inkább utóbbival magyarázható valószínűleg, hogy mindkét műsorvezető nő volt, méghozzá két fiatal európai színésznő, a német Anna Brüggemann és a litván Aistė Diržiūtė. Ők főképp azon viccelődtek, hogy milyen drága is egy független alkotónak filmet csinálni, és amúgy is mennyi nehézséget tartogat ez a szakma; a rendező beképzelt lehet, több évvel tovább tart mindent összehozni, mint bárki gondolná, és így tovább.

A gálán színpadra hívták az ukrán Oleg Szencovot is, akiről évek óta minden egyes Európai Filmdíj-átadón megemlékeztek, mivel az oroszok koholt vádakkal öt és fél évre börtönbe zárták az ellenzéki rendezőt. A komor arcú Szencovot természetesen hatalmas taps fogadta; az össznépi öröm közepette megrázó volt látni az arcát, amelyen jól látszott, hogy az az öt és fél év korántsem múlt el nyom nélkül.

Az Európai Filmakadémia leköszönő ügyvezetője, Agnieszka Holland helyébe lépő Mike Downey elmondta: több filmes szervezet összefogásával megalapítják a International Coalition for Filmmakers at Risk (kb. Nemzetközi Együttműködés a Veszélyben Lévő Filmesekért) nevű kezdeményezést azokért a művészekért, akiket a politika támad az alkotótevékenységükért.

Visszatérve a díjakra: a legjobb forgatókönyvíró Céline Sciamma lett a csodálatosan szép Portré a lángoló fiatal lányról című filmért. Aki közlekedett már Franciaországban, pontosan tudja, hogy nagyjából annyi esély van belefutni a munkások valamilyen sztrájkjába, mint ősszel lehullott falevélre lépni, szóval végső soron az sem annyira meglepő, hogy Sciamma nem tudott eljönni a gálára, mert az épp aktuális sztrájk miatt nem tudott repülőre szállni. Így a beszédét is csak papírról olvasták fel, és itt jött a következő egyáltalán nem meglepő dolog: mint minden papírról felolvasott beszéd, ez is őrületesen unalmas és érdektelen volt. Nem úgy, mint a film, amely december végén érkezik a magyar mozikba, mindenképpen nézzék meg, az év egyik legjobbja. Itt írtunk róla:

A legjobb európai férfiszínész Antonio Banderas lett Pedró Almodóvar Fájdalom és dicsőség című filmjének főszerepéért, azaz gyakorlatilag Almodóvar megformálásáért, mivel többé-kevésbé önéletrajzi filmről van szó. Banderas szintén nem tudott jelen lenni, ő azért, mert fél órával később színpadra kellett állnia egy spanyol színházban – alighanem a sajátjában –, amelynek nézőterén ülve, élő videón jelentkezett be, hogy elmondja, „negyven éve egy Pedro Almodóvar nevű csoda történt” az életében, amikor először találkozott a rendezővel. Claes Bang, a díj átadója megkérdezte tőle, ez mind szép és jó, de mit csináljon a díjával? A választ azért nem túl nehéz kitalálni: adja oda Almodóvarnak, majd ő hazaviszi Spanyolországba.

Az Európai Filmakadémia díját az európai moziért tett erőfeszítéséért Juliette Binoche kapta. A díjat Claire Denis adta át neki, aki az elmúlt években kétszer is főszereplőül választotta Binoche-t, a Jöjj el napfény és a Csillagok határán című filmekben. A szintén francia Denis nadrágban és bőrdzsekiben állt színpadra, mondván, csodás ruhákkal és kiegészítőkkel készült, de az egész napját a reptéren töltötte, hogy valahogy eljusson Berlinbe, és ő végül el is jutott, de a bőröndje már nem. „Nemcsak gyönyörű nő és tehetséges színész, de jó ember is, ráadásul még kertésznek és szakácsnak is jó, merész sofőr, szenvedélyes táncos, jó anya, testvér és barát” – mondta Binoche-ról Denis.

A gála legmegindítóbb pillanata is az ehhez a díjhoz kötődött. Videóüzenetet küldött ugyanis az iráni Dzsafar Panahi, akit Oleg Szencovhoz hasonlóan korábban szintén politikai okokból zártak börtönbe korábban, és akinek szabadon engedésében Juliette Binoche közbenjárása is sokat segített.

Miután kiengedtek a börtönből, mutattak nekem egy képet a síró Juliette Binoche-ról. Ez a kép mindent megváltoztatott. Új jelentést kapott számomra az a szó, hogy mozi: már egy nagy családnak látom, amelyben mindenki mond valami szépet a másiknak. Azóta, ha bármi problémám van, úgy érzem, a legerősebb szövetségesek állnak mögöttem. Közülük is a legfontosabb Juliette Binoche és az ő könnycseppjei, amelyek olyanok, akár a fény az éjszakában

– mondta Panahi.

Binoche hosszabb beszédet mondott a szoborral a kezében.

Mindannyian tudjuk, hogy a világ nem a jó irányba tart, egy nagy válság közepén vagyunk. A művészet pedig egyre fontosabbá és fontosabbá válik. De én ilyenkor mindig azon gondolkodom, rendben van-e az, hogy díjakat kapok, miközben a világ egy zsákutca vége felé halad. Azt tanácsolnám a filmeseknek, hogy felelősen válasszák meg a filmjeiket, mert a filmek változást tudnak hozni, márpedig most arra van szükség, hogy mind megváltozzunk. Talán elég erőszakot adtunk már, elég embert öltek meg a vásznon – na nem mintha az erőszak ellen lennék: én magam is nagyon erőszakos tudok lenni, ha a saját igazamról van szó.

Binoche díja után adták át a közönségdíjat, amely megint egy furcsa helyzetet eredményezett: valamiért a tavalyi Európai Filmdíj-átadó nagy győztese, a Hidegháború nyert egy évvel az előző díjai után. Paweł Pawlikowski rendező (akivel a tavalyi gálán interjúztunk, ez itt olvasható) a díj angol nevére – People’s Choice Award – utalva közölte: „Az, hogy az emberek választása, manapság nem hangzik túl jól: az emberek mostanában hoztak pár nem túl jó döntést” – mondta, de azért persze illően megköszönte a díjat.

Az életműdíjat Werner Herzog kapta, akit az Európai Filmakadémia elnöke, Wim Wenders méltatott. Mint elmondta, a legjobban a soha nem csillapodó lelkesedését becsüli Herzogban, aki „mindig olyasvalamiért lángol, ami elviszi őt a falig”. Herzoghoz fordulva azt mondta: „Még mindig ugyanaz a harcos vagy, aki ötven éve voltál, amikor először találkoztunk. Márpedig a filmkészítés azzal kezdődik és azzal ér véget, hogy hű vagy magadhoz.”

Herzog a köszönőbeszédében úgy fogalmazott, Los Angelesben élve talán máshogy látja, ami Európában zajlik.

Ha Európára gondolok, mindig az jut eszembe, hogy hogyan próbálunk békét teremteni. Van, aki meditációval, a hippik annak idején pedig azzal, hogy virágot tűztek a puskák csövébe. De a világbéke az ilyesmitől nem jön el. Az Európai Unió viszont a világtörténelem valaha volt legnagyobb békeprojektje, és ennek örülnünk kellene

– jelentette ki Herzog.

A legjobb elsőfilmesnek járó díjat a várakozásoknak megfelelően a cannes-i nagydíjas Nyomorultak kapta, Ladj Ly filmje. Idén először adtak – a korszellemhez igazodva – európai filmsorozatnak is díjat: az elismerést Tom Tykwer (A lé meg a Lola, Felhőatlasz), Achim von Borries és Henk Handloegten vehették át a Babylon Berlinért. A legjobb rövidfilm Bogdan Mureșanu A karácsonyi ajándék című filmje lett.

A legjobb animációs film kategóriájában a szavazóknak megint saját maguk felé hajlott a kezük: tavaly épp a magyar film miatt is érdekes dokumentumfilm kategóriában hozták ki győztesnek az Európai Filmakadémia alapítójáról, Bergmanról szóló filmet, most pedig egy másik európai filmrendezőről, Luis Buñuelről szóló animáció, a Buñuel a teknősök labirintusában (Buñuel en el laberinto de las tortugas), Salvador Simó alkotása nyert. A koprodukciós díjat Ankica Jurić kapta, a legjobb dokumentumfilm a For Sama lett.

Az Európai Filmdíjak furcsa sajátossága, hogy – talán a műsoridő rövidítése miatt – a technikai díjakat mindig már hetekkel korábban kihirdetik. Idén egyedül itt lehettek büszkék a magyarok, ha nem is a díjazottak, hanem a zsűri miatt, amelynek tagja volt a vizuális effektmester Vajda István is. A díjazottak a következők voltak:

• A legjobb operatőr: Robbie Ryan (A kedvenc)
• A legjobb vágó: Jorgosz Mavroszparidisz (A kedvenc)
• A legjobb dizájn: Antxon Gómez (Fájdalom és dicsőség)
• A legjobb jelmez: Nadia Stacey (A kedvenc)
• A legjobb zene: John Gürtler (Kontroll nélkül)
• A legjobb hang: Eduardo Esquide, Nacho Royo-Villanova & Laurent Chassaigne (A Twelve-year Night)
• A legjobb vizuális effektek: Martin Ziebell, Sebastian Kaltmeyer, Néha Hirve, Jesper Brodersen & Torgeir Busch (Történetek a végtelenségről)

Borítókép: Juliette Binoche a díjjal. Fotó: Getty Images Hungary