Ki a kedvenc zöld képregényhősünk?

Zöld darázs Jr., a dögös Katóval (J. Scott Campbell borítóképe, forrás: dynamiteentertainment.com)

Batmenhez és Supermanhez hasonlóan a Zöld lódarázs sem mai képregényhős: pont 75 éve, 1936 januárjában indult el az önálló rádiójátéka egy detroiti adón. A 40-es évektől saját képregényfüzetet és moziban vetített sorozatot kapott, ezekben ugyanolyan Stetson-kalapos, maszkos, álarcos igazságosztó lett, mint a korszak többi kultikus bűnüldözője, Spirit vagy Árnyék. A 60-as években tévésorozat [4] is készült a civilben sajtómágnás Britt Reid kettős életéről: ebben már Bruce Lee játszotta a főhős ázsiai sidekickjét, a kávék és a tuningolt verdák mesterét, a harcművész Katót (aki egyébként a 30-as években még japán volt, de Pearl Harbor után filippínó ősöket kapott). 2009-től a szuperhősrajongó rendező, Kevin Smith kezdte el írni a Dynamite Entertainmenthez vándorolt Green Hornet kalandjait: az ő főhőse már Britt Reid Jr., aki az öreg Kato lányával, Mulan Katóval harcol a maffiózók ellen. A mozikban futó filmváltozatban az Apatow-vígjátékok dagi lúzere, Seth Rogen veszi fel a zöld álarcot.

Green Lantern #15 - Ivan Reis borítóképe (forrás: dc.wikia.com)

Idén egy másik zöld ruhás szuperhőst is láthatunk a mozikban: júniusban az X-Men kezdetekből a konkurens DC-hez átigazoló Ryan Reynolds repked majd passzos gatyában. A Zöld lámpás nevű fickó 1940-ben kezdte a karrierjét, bár ilyen névvel többen is megmentették már a világot. Az eredeti képregény fősodora és a mozifilm is az ezüstkori Zöld lámpásról, az expilóta Hal Jordanről szól, aki 1959-ben váltotta le az aranykori Alan Scottot. Érdekesség, hogy a DC első afroamerikai szuperhőse is egy Zöld lámpás volt: John Stewart 1971 óta szerepel az Igazság Ligája-képregényekben és a rajzfilmsorozatban. Minden Zöld lámpásnak egy mágikus gyűrűben rejlik az ereje, amit egy galaktikus lovagrend adományoz az arra érdemeseknek, de új  tagfelvétel csak akkor van, ha valami nagy veszély fenyegeti az univerzumot. A gyűrűvel bármit meg tudnak tenni (repülés, erőpajzs, fegyverek, stb.), bár a korai években visszatérő poén volt, hogy a megidézett gigaököl pont a Zöld lámpást csapta fejbe. (Zöld lámpásról a magyarul is megjelent Igazság Ligája-képregényekben olvashatunk többet.) [27]

A nagyvárosi Robin Hood - Mauro Cascioli borítóképe (forrás: dc.wikia.com)

A Zöld íjász, azaz Oliver Queen kezdetben a DC vidám, Robin Hood-kalapos bohóca volt, aki 1941-től a More Fun Comics című sorozatban nyilazgatta le a japánokat és a géppisztolyos gengsztereket (kitalálói Mort Weisinger és a feltehetően magyar származású George Papp voltak). Az első ráncfelvarráson Dennis O'Neil író és Neal Adams rajzoló 69-től kezdődő korszában esett át: Queen macsó szakállat és keményen balos gondolatokat kapott: jobban aggódott a környezetszennyezés, a mélyszegénység, a megélhetési bűnözés és a korrupt politikusok miatt, mint az összes többi szuperhős együttvéve (az ő segítőtársa, Speedy volt az első a DC-karakterek között, aknek a kiadó címlapon számolt be a heroinfüggőségéről!). Az ezredforduló környékére az egykori Robin Hood-hasonmásból nagyvárosi szabadságharcos lett, aki legalább olyan hatékonyan védelmezi Star City-t a rosszfiúktól, mint a robbanónyilakkal helikopterre vadászó Rambo. (A Zöld íjászról magyarul a Hush visszatér című képregényben olvashatunk.)

A Zöld manó épp megöli Gwen Stacyt - Dan Brereton illusztrációja (forrás: marvel.wikia.com)

Ki ne ismerné a tökbombákat hajigáló, denevér alakú légdeszkán röpködő manót (eredeti nevén Green Goblint), aki 1964 óta terrorizálja Peter Parkert, azaz a Pókembert? Stan Lee teremtménye már a Semic régi Csodálatos Pókember-sorozatában is állandó szereplő volt, és az első mozifilmben is láthattuk, hogyan változik át az Oscorp vállalat elnöke (Willem Dafoe) őrülten vihogó gonosztevővé. A Zöld manót 2009-ben kedvenc filmes-konzolos honlapunk, az IGN a 13. legszemetebb képregénygonosznak kiáltotta ki (a 100-as ranglistán többek között Joker és Lex Luthor is megelőzte), mivel megölte Peter Parker szerelmét, Gwen Stacyt. A tökbombák egyébként más Pókemberek-ellenfeleket is megihlettek: 1980-ban lépett színre a szintén denevérdeszkán repkedő Hobgoblin (nálunk: Vészmanó), 81-ben pedig a Halloween-töknek öltözött Jack O'Lantern (nálunk: Lámpás Jack).

Hulk, a Conan-klón - Marko Gyurgyevics borítóképe (forrás: marvel.com)

Stan Lee újabb zöld bőrű gyermeke, aki egy nagyobb radioaktív sugárzás miatt nyominger szobatudósból néha átalakul tomboló szörnyeteggé, és a nadrágja is mindig vele együtt növekszik. 1962-es színre lépése óta volt már veszedelmes ellenfél és Bosszú Angyalai-csapattag is a különböző képregényekben. A 60-as években önálló rajzfilmsorozatot kapott, a 77-es filmjét tévésorozat és rengeteg folytatás követte (ezekben egy testépítőből lett színész, Lou Ferrigno játszotta Hulkot). 2003-ban Eric Bana, 2008-ban Edward Norton próbálta bebizonyítani, hogy a dühöngő Mokányban (nálunk egy időben így hívták) több van egy nagy, buta szörnyetegnél, de igazán ütős újragondolás csak 2006-ban volt Hulk életében: Greg Pak író a korábbi verzióknál is durvább, Conan-szerű hőst faragott belőle. Hulkot a Planet Hulkkal kezdődő sorozatban Vasember és Xavier professzor veszélyes, eleven atombombának kiáltja ki, és hogy megóvja tőle az emberiséget, elzavarja a távoli Sakaar bolygóra, ahol kedvére tombolhat egy intergalaktikus polgárháborúban. Az itteni, erősen fantasy-beütésű sztorik tetőpontján Hulknak gyermeke születik egy Caiera nevű amazontól: a hosszú hajú, pallossal aprító Skaar idővel az apjánál is brutálisabb Conan-klón lett, az űrfantasy-rajongók nagy örömére. (Hulkot a magyarul kiadott képregények között a Különítményben és a halottaiból feltámadt Marvel Extrában láthatjuk viszont.)

A női Hulk, Jennifer Walters 1980 születése óta a bikinis Swimsuit Specialok közkedvelt amazonja a Marvelnél, bár az alkata rajzolótól függően hol a szétkokszolt testépítő csajokat, hol Megan Foxot idézi. Természetesen ő is az őrült ötletekből kifogyhatatlan Stan Lee gyermeke, John Buscema rajzolóval karöltve találta ki, meglovagolva a 70-es évekbeli Hulk tévésorozat népszerűségét. A női Hulk a zöld színét és a hatalmas erejét is az unokatestvérétől, Bruce Bannertől örökölte: egy lövöldözés során súlyosan megsebesült, és a vérátömlesztéshez csak Hulk volt számára megfelelő donor. A brutális zöld rokonnál fizikailag gyengébb, de az átalakulások után is emberi Amazon volt már Fantasztkus Négyes-tag (ezek a sztorik itthon is megjelentek), Bosszúangyal és az újabb sztorikban természetesen SHIELD-ügynök is. Amikor nem autókat borogat és gonosztevőket ver péppé, Jennifer Walters menő kiskosztümös ügyvédként dolgozik.

JLA - JLAPE szóvicc (Art Adams borítóképe, forrás: dc.wikia.com)

A Marsbéli fejvadász egy 1955-ben született, tipikusan ezüstkori DC-szuperhős, űrlényinváziós-őrült tudósos eredettörténettel. A láthatalnaságra, alakváltásra és repülésre is képes, telepata marslakót egy Dr. Erdel nevű fickó rángatta a Földre egy bonyolult térugró gépezettel, ami a marslakó érkezése után tönkrement (a doktor pedig ijedtében szörnyethalt), így J'onn J'onzz örökre nálunk ragadt. Supermannel viszont elég hamar összehaverkodott, így 1960-ban az Igazságliga (Justice League of America) egyik alapító tagja lett. A DC írói nem sokáig ragaszkodtak a szeretteit hiányoló, magányos űrlény kliséjéhez, és idővel nemcsak egy seregnyi jó és gonosz zöld fajtársat (M'alafea'ak J'onzz a gonosz ikertestvér, D'kay D'razz és társaik), de fehér és sárga bőrű marslakókat is kerítettek J'onn mellé. (Az itthon is kiadott képregények közül az Igazság Ligájában és a Sandman első kötetében találkozhatunk J'onn-nal.)

Savage Dragon rutinbevetésen - Rick Mays borítóképe (forrás: wikipedia)

A Savage Dragon egy Hulk-paródiának indult Image-képregénysorozat, amiben a főszereplő sárkányember chicagói szuperzsaruként tesz rendet a Marvel- és a DC-univerzumoknál sokkal brutálisabb, erotikusabb és viccesebb világban. Az Image Comics kiadót pont azért alapították meg a Marvel-főnökök hülyeségeire ráunt rajzolók (többek között Todd McFarlane, Jim Lee és Marc Silvestri), hogy végre annyi baszdmegelést, csöcsöt és levágott testrészt rakhassanak a képregényeikbe, amennyit csak akarnak, és a szereplőik szerzői jogokról se kelljen lemondaniuk a Stan Lee-féle képregénycézárok javára. A társalapító Erik Larsen is ide mentette át az egyik 86-ban kitalált hősét, Savage Dragont, aki néha leveri a Tini Nindzsa Teknőcöket, rendet vág a chicagói sztriptízbárokban, ahol minden második táncoslánynak szuperképessége van, és persze rendszeresen összecsap nagy nemezisével, a Vasemberről mintázott, Overlord nevű bádogember-maffiózóval.

A halálos Méregcsók - Gabriele Dell'Otto festménye (forrás: dc.wikia.com)

A 44 évesen is feszes mellű Poison Ivy-nak duplán is itt a helye a listánkban, hiszen a ruhája és a bőre is zöld. Robert Kanigher és Sheldon Moldoff gyermeke foglalkozását tekintve öko-terrorista és örökös Batman-ellenfél, akinek a növényimádata odáig fajult, hogy saját magát is egy indabikinis levélszörnnyé változtatta. Méregcsóknak (ki gondolta volna?) a csókja és az érintése is mérgező, képes a gondolataival irányítani a körülötte lévő növényeket, ezen kívül a szervezete olyan feromonokat termel, amivel nemcsak a közönséges férfiakat és nőket, de még Supermant is képes elcsábítani. (Méregcsókot többek között a magyarul is kiadott Hush-ban láthatjuk levélruhában feszíteni.)

A csöcsös Robin Hood visszavág (forrás: tondorajudit.blogspot.com)

Ha Zöld íjász a nagyvárosi Robin Hood, Talia a csöcsös Robin of Locksley. Az Outlaw Entertainment 2009-ben a We The People című sorozatában három popkulturális ikonból, Robin Hoodból, Zorróból és Szinbádból (nem a csülökzabáló, hanem a tengerész) faragott modern bűnüldözőt. A képregényt egy tehetséges magyar grafikus, Tondora Judit rajzolta volna, de sajnos a második szám után becsődölt a kiadó.