Ha szerepelni akar, nem árt, ha tud angolul

Milyen rázós helyzet volt a Suszter, szabó, baka, kémben?

MZs: Az elég rázós volt, amikor az egyik jelenetben lelőnek egy kisgyerekes anyát, a baba viszont túléli. Ilyen típusú szerepekhez általában ismerősöket szoktunk felkeresni. Az anya ilyenkor mindent megkap a gyártótól, hogy a gyerek teljes biztonságban legyen. Gondoskodnia kell a szállításáról, lakókocsiról, ahol pelenkázni lehet, és minden egyéb igényéről. Ilyen korú gyerekkel a törvények szerint összesen négy órát lehet dolgozni egy nap, amiben benne van az utazás is, minden. Lejárt az idő, nem tudták befejezni a jelenetet, és felhívtak, hogy azonnal kell egy másik baba, hogy még aznap kész legyenek. Kellett találni az anyukához egy dublőrt, és egy másik babát, akit a szülei el tudtak hozni. Nem volt könnyű, de szerencsére sikerült megoldani.

VV: A filmhez összesen öt vagy hat színész, és statiszták kellettek. A statisztákat szerveztük mi. Egyenként válogattuk őket a rendezővel, mintha színészek lennének. Ha ugyanis a statiszták nem működnek egy filmben, akkor az sokat ronthat a film minőségén vagy minőségi besorolásán.

Melyik volt a legnagyobb dobás eddig?

VV: Mindegyik film a szívemhez nőtt, nem tudok különbséget tenni. Volt olyan például, amit azért szerettem, mert nagyon nehéz volt. Azt sosem fogom elfelejteni. amikor Peter Greenaway bejött az irodába. Bemutatkozott, átrendezte az irodát, a tévére rajzolt egy kisebb monitort, hogy jobban lássa a színészeket, majd ivott egy teát.

MZs: Nem tudom. Az a baj, hogyha nem vagy benne egy filmben, akkor nem biztos, hogy meg tudod ítélni, hogy mekkora a produkció. Könnyen lehet, hogy egy nagynevű dolog csak egy hónapot forgott itt, egy kisebb meg itt van fél évig, és sokkal elevenebb a munka. Tavaly például itt forgott a Ronin és a World War Z. Ezek mind a szó szoros értelmében hollywoodi produkciók, és még ezek mellett említhetnék jó néhányat.

Miért vágtatok bele a filmezésbe?

VV: Nekem huszonhárom éves korom óta hatalmas álmom volt, hogy filmekkel foglalkozzam. Az ügynökség lassan tizennégy éves lesz, filmekkel kábé tíz éve foglalkozunk. Mindent a saját bőrünkön tapasztaltunk ki. Régebben csak reklámfilmekkel és fotózásokkal foglalkoztunk, de folyamatosan fejlődtünk és növekedtünk.

MZs: A filmezés magyar filmekkel kezdődött, akiknek a készítői ugyanúgy gyártottak reklámokat is, lásd Valami Amerika. A magyar filmeket és a koprodukciós filmeket külön kell választanunk, mert nincs sok átfedés a kettő között. Az Eragon időszakában kezdtek érdeklődni a külföldi filmek gyártói irántunk. Az a cég, aki a piacon volt, egyedül nem tudta megoldani az összes feladatot. Úgy tűnik, nekünk sikerült a legjobban kisegíteni, mert több és több munkát kapunk.

Mi a helyzet most?

VV: Az ügynökséget három részre lehet bontani. Az egyik rész csinálja a reklámfilmeket, a másik a statisztákat szervezi a nagyjátékfilmekhez, a harmadik pedig a színészeket szintén a filmekhez. Zsolt dolgozik a statisztákkal, én pedig a nagyjátékfilmek casting directora vagyok, azaz a színészeket szállítom. Elég rázós filmeken vagyunk túl - nehéz szerepekkel, és nehéz karakterekkel.

Hogyan találnak meg titeket?

VV: Szerencsére sok helyen már ismernek minket. Munkáról munkára megy ez. Ha egyet sikeresen elvégzel, akkor egyet előre léptél. Külföldiek nem is ülnek le veled beszélgetni, ha az IMDB-n nem vagy fent. Volt olyan munka, amit azért kaptam meg, mert akik választottak, szerették azokat a filmeket, amiket csináltunk.

Ki keres meg titeket egy külföldi produkció esetén?

VV: Legtöbb esetben a magyarországi filmgyártó képviselője. Van, amikor a kinti filmgyártó, van amikor a kinti casting director keres, de volt már arra is példa, hogy egy nagy külföldi filmstúdió egyenesen velünk vette fel a kapcsolatot.

Hogy néz ki egy ilyen casting?

VV: Van egy fő-casting director, ő ebben a film első embere, ő szerepel a főcímben is. Minden országban, ahol forgatnak, választanak egy-egy al-casting directort, ez vagyok adott esetben én. Általában az az első, hogy felhívjuk egymást, megbeszéljük az elképzeléseinket. Ezután többnyire viszont már csak a rendezővel, vagy az ő asszisztensével tartjuk a kapcsolatot.

MZs: Minden esetben kapsz egy forgatókönyvet. A forgatókönyv alapján, vagy a különböző egyeztetések alapján kialakítasz egy képet magadban a készülő filmről, és hogy kiket képzelsz oda. Ennek megfelelően csinálunk aztán egy válogatást, ahova betesszük azokat a színészeket, akik például a nyelvtudás alapján is megfelelnek.

Milyen feltételeknek kell megfelelnie egy magyar színésznek, hogy külföldi filmben szerepet kaphasson?

VV: Ez legtöbb esetben nem csak a karaktertől függ. Sokat számít a színészi játék, a nyelvtudás de volt már olyan kulcsszerep a mellékszerepek között, amiben a színésznek nem volt egy mondata sem, mégis nagyon jó színész kellett oda. A színészek egyébként szeretik, ha beszélhetnek [ha szöveges a szerep]. Felhívtam azt, akit ehhez a szerephez gondoltam, megkérdeztem, hogy vállalná-e, ő meg elfogadta. Végül nagyon boldog volt ő is, a rendező is, és a filmben is nagyon jó lett.

MZs: Azt kell látni, hogy az iparág meredeken ível felfelé. Minden feltétel adott, megvan a gazdasági háttér, a szakemberek és a stúdiók. Egyre több - úgymond - prémium kategóriás filmet hoznak ide, és nem csak B-, C-, és D-kategóriásakat. Ezzel egyidejűleg mintha a magyar színészeknek is egyre nagyobb szerepeket szánnának ezekben a filmekben. Ezek a filmek mind különböző korokban játszódnak, amikhez különböző karakterek kellenek. Tehát egyre több angolul jól beszélő színészre lesz szükség.

VV: Nagyon sok fiatal színész van, akik nem tudnak jól nyelveket. Mindig elmondjuk, hogy fontos legalább alapszinten beszélni angolul - nem csak a szöveg miatt, hanem azért is, hogy megértse a rendező utasításait. Ha nem tudsz közvetlenül kommunikálni a rendezővel, ha állandóan keríteni kell valakit, aki tolmácsolja az utasításokat, akkor nagyon sok információ elveszhet.

Kint vagytok a forgatásokon?

VV: Én általában ki szoktam menni, mert nagyon sokat dolgozom, van hogy fél évet is, mire egy színész odakerül a forgatásra. Egy egész csapat dolgozik azon, hogy minden és mindenki a helyére kerüljön. Átolvassuk a forgatókönyveket, gondolkodunk rajta, hogy kik férnek bele egy-egy filmbe, kiajánljuk az anyagot, majd a visszajelzések alapján jöhet a casting. A legvégén pedig fárasztó egyeztetések vannak, mert mindig minden változik.

MZs: Amikor csak tehetem kimegyek, bár a munkatársaim már viccelődnek, hogy lassan egy agy irányítja őket egy sorvadó testben, mivel egyre kevesebbszer jutok ki forgatásra.

Milyen különbség van egy külföldi és egy magyar produkció castingolása között?

VV: Leginkább annyi, hogy magyar film esetében a rendezőnek határozottabb elképzelése van, mivel ismeri a színészeket. Ezen felül sokat jelent, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik. Külföldön mondjuk vannak színházi és filmszínészek, és amikor jönnek a külföldiek, akkor nem értik, hogy a magyar színész miért megy színházba. Akkor el kell magyarázni, hogy Magyarországon mindenki dolgozik mindenhol. Ezt egy magyar rendező tudja.

Előfordulhat még az, hogy a külföldi gyártó meg van lepődve Magyarországon?

VV: Volt olyan, aki azt gondolta, hogy még mindig lovakkal közlekedünk. A viccet félretéve, általában úgy jönnek ide, hogy előtte nagyon sok információt begyűjtenek, hiszen adott esetben a stáb akár fél évre is letelepedhet. Tudniuk kell, hogy hol laknak, hogy milyen stúdiók vannak, hogy milyen emberekkel veszik körül magukat. Ha van is kétely bennük, az szerintem hamar eloszlik.

Milyen a kapcsolatotok a többi ágazattal, a többi résztvevővel?

MZs: Hallottam egy mondást, hogy magyarnak lenni nem nemzetiség, hanem mesterség. Azt gondolom - legalábbis azokról, akikkel együtt dolgozunk -, hogy úgy állnak a feladatokhoz, hogy tényleg nincs lehetetlen. Egy film nem szól másról, mint problémamegoldásról. Hogy az elemek egyenként a helyükre kerüljenek, hogy mindenki elvégezze azt, amit kell, hogy akik kapcsolatban állnak, tudjanak és akarjanak is jól együtt dolgozni. Mindenki mindent megtesz azért, hogy a feladatokat megoldják. Természetes, hogy előbb-utóbb kirobban valami konfliktus, ilyen az ember természete. Ez abszolút benne van a pakliban, de ennek nem feltétlenül van köze a munkavégzéshez.

VV: A dolog elé megyünk, ha meglátjuk, hogy valamiből a két fél között gond lehet.

Mennyi külföldi produkció forgott Magyarországon?

MZs: Tavaly kábé 10 körül lehetett a nálunk készített filmek száma, de nem számoltam. Körülbelül ugyanennyi várható ebben az évben is. Ez nagyon változó dolog, mert érkezhet olyan produkció, ami felér négy-öt másik filmmel is, így nem érdemes darabszámra mérni őket.

Mivel lehetne ezt esetleg felpörgetni?

MZs: A mi meglátásunk szerint ezt nem lehet mesterségesen felpörgetni, mind a politika, mind a szakmai háttér mögötte van. Nem biztos, hogy jó lenne, ha több film érkezne, mert könnyen a minőség romlásához vezethetne. Azt mondom, ez a pálya tök ideális vonalon halad. Ha a körülmények nem változnak, akkor maguk a gyártók ki fogják nevelni azt a szakembergárdát, amit a produkciók igényelnek.

Kaptok valamilyen visszajelzést?

VV: Futottunk már bele olyan rendezőbe, akiről azt mondták, hogy dobálja és veri a monitorokat. Amikor együtt dolgoztunk akkor nem dühöngött, sőt amikor beszélgettünk, akkor konkrétan megköszönte a munkánkat. És ezt nem csak úgy félvállról mondta. Akkor persze úgy éreztem, hogy van értelme annak, amit csinálok.

Mennyire követitek a környező országokba áramló munkákat?

VV: Figyeljük őket, mert ha máshova megy egy munka, akkor az azt jelenti, hogy Magyarország elbukta, és akkor mi ezt szomorúan tudomásul vesszük. Nem is lehet nem figyelni.

Milyen kilátások vannak erre az évre?

MZs: A filmesek nem szoktak arról nyilatkozni, hogy mi várható. Az újságírók meg nehezen szokták ezt elfogadni, amit sajnálok. Az egész mechanizmus úgy van megoldva, hogy az információáramlást annak kell irányítania, aki befekteti a pénzét. Ezért van a filmeknek sajtósa. Elég faramuci helyzet volt, amikor a statiszták egy forgatásról nyilatkoztak, mert kőkemény titoktartási szerződést írtak alá. Van itt egyfajta buzdítás, hogy gyerekek számoljatok be, hogy mi történik. Ezzel viszont akaratlanul is azt érik el az újságírók – bár értem, hogy mi mozgatja őket -, hogy ez problémát jelenthet a gyártó cégnek. Aztán mondhatja a cég azt, hogy nem érzi magát biztonságban, és nem is jön vissza. Szóval ezekkel szerintem óvatosan kell bánni.

A cikkben tévesen neveztük az Open Castingot egyes filmek hazai partnerének. Az érintettektől elnézést kérünk!