Briliáns kamaradráma Bonddal és Kenobival

Hagyjuk most az Oscar-esővel elhalmozott Zongoristát, Roman Polanski mindig is a horror és a thriller műfajok királya volt. És 5 évvel az utolsó rendezése, a Twist Olivér után végre visszatért ahhoz, amiben a legjobb: a fojtogató feszültségteremtéshez és a megingathatatlanul becsületes átlagpolgár pokoljárásához.

Az alapanyag ezúttal Robert Harris 2007-es regénye, a The Ghost volt, amiben egy névtelen szellemíró (őket mifelénk négereknek szokás hívni, csak az már egy ideje nem polkorrekt szó) egy kellemesen sokkoló, hat számjegyű összegért az eladási listák élére repíti a volt brit miniszterelnök amúgy olvashatatlan önéletrajzi ömlengését. Ez a kéziratjavítós motívum többször is kiváló humorforrás a filmben, ami jól ellenpontozza a komor hangulatot. Ráadásul a kéziratot itt szó szerint kell érteni: a szigorú biztonsági előírások miatt a szellemíró (a 39 évesen is kisfiúsan ártatlan Ewan McGregor) kizárólag egy üvegfalú, tengerparti luxusnyaraló magányában dolgozhat a politikus (Pierce Brosnan) 1,44-es floppykról kinyomtatott könyvén.

A kétórás Szellemíró jelentős része ebben a tengerparti nyaralóban játszódik, így a film sokkal inkább egy Twin Peaks-esen lassú kamaradráma lett, és nem hagyományos értelemben vett, rohangálós-nyomozós politikai thriller. De pont ez a legnagyobb erőssége is. Nem kell kordzakós filmesztétának lenni, hogy rájöjjünk a titok nyitjára: a liliomtiprási ügye miatt Amerikából kitiltott Polanski a Szellemíró végső változatát tavaly a svájci börtönben, majd a nyaralójában vágta össze, ahol egészen július 12-ig volt házi őrizetben.

Polanski Amerika elleni haragja a film minden képkockájából kiérződik. Már az alapkonfliktus is a tipikus politikai thrillereket idézi: a világot valójában az amerikai fegyveripar és a CIA irányítják, akik dróton rángatnak minden kormányt. A film angol politikusa, bár nem így hívják, egyértelműen Tony Blair: az őszülő halántékkal is sármos Adam Lang (Brosnan), aki amerikai nyomásra brutális fogolykínzásokkal harcol a terrorizmus ellen. Ezt a címszereplő életrajzíró elődje fotókkal és titkos dokumentumokkal bizonyítani is tudta, csakhogy a film nyitójelenetében megölik. Nyugi, ez már a trailerben is benne van, több titkot nem spoilerezünk el.

Polanski forgatókönyvíróként mesterien hasznosította újra korábbi kultfilmjeit. A Szellemíróban ugyanúgy megtaláljuk A kilencedik kapu izgalmas nyomozását, mint az Őrület nemzetközi politikai machinációit és a Vámpírok bálja groteszk humorát. A főszereplő író, akinek az igazi nevét nem is tudjuk, egyszerre könyvbuzi nyomozó (mint Johnny Depp) és a gonoszok elszánt ellenfele (mint a vámpírvadász Polanski), a legkétségbeesettebb helyzetekben pedig előbújik belőle a Harrison Ford-i akcióhős, pedig nincs is pisztoly a farzsebében.

A skót Ewan McGregor tökéletes választás volt erre a szerepre, mert nemcsak egy személyben vitte tovább a korábbi, archetipikus Polanski-karaktereket, de az egyik legismertebb saját alakítását, a mindenhol segítő úttörőt, Obi-Wan Kenobit is belesűrítette a főhősbe.

Brosnan szintén jó választás volt. Az exelnök macsó, ravasz és kifogástalanul öltözködik, akárcsak a 90-es évek James Bondja. Ráadásul félrekúró politikusnak is tökéletes: sosincs kimondva, hogy látványosan gyötrődő felesége (Olivia Williams) helyett kosztümös titkárnőjét reszeli, de a Szex és New Yorkból átmentett Kim Cattrall minden szavából és mozdulatából süt, hogy jóval több van közöttük munkakapcsolatnál. Sokadszorra is levonhatjuk az elcsépelt tanulságot: rossz brit színész nincs, csak csapnivaló hollywoodi írók és rendezők.

A titkokkal zsúfolt, nyomasztó atmoszférához persze egy zseniális operatőr is kellett. A szűrt fényekkel játszó Pawel Edelman (aki Polanskihoz hasonlóan lengyel származású, és már A zongoristán is együtt dolgoztak) a zöld és szürke árnyalatú külső felvételekkel még a németországi forgatási helyszínről is el tudja hitetni, hogy az örökké esős Massachusets államban vagyunk. A régi fotókat idéző, barnás belső képei pedig legalább annyira fontos hangulati elemek a filmben, mint a Harris-regényből átmentett, brutálisan jó párbeszédek. Pár év, és a Szellemíró is ugyanolyan mozitörténeti mesterműnek számít majd, mint a rendező korábbi kultfilmjei, a Kínai negyed, a Vámpírok bálja vagy a Rosemary gyermeke. (9/10)