Hiába reszelték le Hellboy szarvát

Hellboy a Bud Spencer-testű Bruce Lee - 5/10
Valuska László

A Hellboy első része egy számomra teljesen értelmetlen képregény-adaptáció volt, amiben a gonosz nácik egy orosz tudós, Raszputyin segítségével megnyitják a Poklot, és megjelenik a Pokolfajzat, aki egyszer majd hazavágja a világot. A második részre szerencsére már nincsenek nácik csak egy a Gyűrűk ura-időkből visszatérő paramilitáris herceg, aki egyesíteni akarja a három részre szabdalt koronát, amivel az arany hadsereget lehet irányítani. A szent jobbjával igazságot osztó Hellboy barátnőjével él a különleges lények bázisán, nagy a szerelem és a kupleráj, így sok az ellentét közöttük: van családi és szerelmi dráma is, miközben Hellboyunk valamiért még mindig szeretne ugyanolyan lenni, mint mindenki.

Guillermo Del Toro egy zseni, amennyiben hihetetlen fantáziavilágait képes megvalósítani, és egy igazán közepes rendező, amennyiben a forgatókönyvről és a karakterekről van szó, meg az idegesítően erőltetett poénkodásokról. A melák Hellboy úgy verekedik, mintha Bud Spencer Bruce Lee-ként kungfuzna: nevetséges, míg a megöregedett Legolasnak kinéző herceg az összes mátrixos közhelyet ellővi. Olyan közepes formátum, mint Hulk, de Del Toro ezzel A faun labirintusa-világgal megmenti, van itt fogtündér és mindenféle extrém külsejű lény.

Míg Christopher Nolan az új Batman-szériában próbál valóságos lenni, addig Del Toro még misztikusabbra vette a Hellboyt, mondhatni szerencsére, mert azok a részek mentik meg a filmet, az utcán vagy a központban játszódó részekről messziről látszik a stúdióhangulat. Del Torónál nagyobb képzeltvilág-gyártó nincsen, az apró részletekből felépülő hatalmas terekben a legerősebb, elég lenne, ha csak a jegyzetfüzetéből kitépett rajzait nézhetnénk. A mára kialakult nagy képregényhős-versenyben Hellboy ezek ellenére a végén kullog: Batmannel egy mondatban említeni pofátlanság, a bárgyú Pókember jobban mozog és nagyobb hős, a Vasember meg sokkal jobban szarik bele a dolgokba Hellboynál.

Démoni démonvadász - 9/10
Gőzsy Kati

A Gyűrűk Urá-s, Men in Black-es sztori egyszerű: a főhős megmentené a világot, ami ellen a növényi eredetű Nuada herceg háborút hirdetett, és közben próbálja megoldani a párkapcsolati problémáit is, mert a csajának nem elég, hogy mindent megtenne érte, azt szeretné, ha mosogatna is. De az Oscar-díjas filmje óta a mexikói rendező munkáját nem is a sztori, inkább a látvány miatt vártuk, és ebben hibátlan. Sokkal kidolgozottabb, mint az első részé, annál is inkább, mert ez horror-akciófilmből inkább akciós fantasyfilm lett: Del Toro néhány démoni szörnyet maga tervezett, és a végén csak minimális digitális utómunkát használtak, pedig itt mindennaposak a katedrálisfejű gnómok, a buzogánykezű trollok, sőt olyan szörny is kitátja a szárnyait, akinek mindegyik tolla végén a kamerára összpontosítanak a szemgolyói.

A film fő részét a szörnyek és a fordulatok között az akciójelenetek adják, én pont emiatt már háromszor megnéztem egy hét alatt, mindig akad benne új részlet. Kedvencem: mikor Nuada herceg kihívására Hellboy belép, majd letántorog a lépcsőn, mert szerelmi bánatában besörözött. És itt nem a részeges karatemester jelenete jön, hiába Jackie Chan kaszkadőrcsapatának tagja az akciókoreográfus (Brad Allan): jól küzd a nehézsúlyú Hellboy is, csak a piától épp nehézkesen. Mert itt a viccnél is fontosabb, hogy mindez hiteles legyen. Az is, hogy a démoni démonvadász vörös, és mindent megtesz azért, hogy szeressék az emberek, még a szarvát is lereszeli. Hogy a főszereplő színésznő azért idegesítő, hogy idomuljon a karakteréhez, és hogy a kocsonyás szörnyek azért viaskodnak a paranormális hivatal jeleneteinek hátterében, mert péntek van, és ez egy nehezebb nap.

Engem tényleg csak az égő Lizt alakító Selma Blair idegesített a filmben: a Hellboyt alakító Ron Perlmant - hiába 59 -, még mindig tökösnek tartom, a Bros-fiú Luke Gosst meg már a régebbi Guillermo-filmben: a Penge 2-ben is szerettem. A film ugye ráadásul itthon készült magyar díszletesek, kellékesek mellett magyar szereplőkkel, akik hamar bevégzik: a fogtündérek gyorsan ölik a titkosügynökeinket, Oroszlán Szonja meg nem értékeli a démoni démonvadász lovagiasságát. A Mike Mignola-képregényből készült film azonban itthon is üthet, mert baromi jó.

Hadüzenet a Tolkien-tündéreknek - 8/10
Szűcs Gyula

Tarantino és Guillermo del Toro között az a különbség, hogy a mexikói rendező először magától lop, és csak utána a gyerekkora óta imádott képregényekből és horrorfilmekből. A Hellboy 2-be például berakta az összes szörnyet, amit idő- vagy nyersanyaghiány miatt ki kellett hagynia a Faunból. Utoljára a Csillagok háborúja tatuini kocsmajelenetében láttam ennyi egzotikus lényt, akik miatt kockánként is végignézném a filmet. Ha del Toróba csak tizedannyi üzleti érzék szorult, mint Lucasba, még a kidobott koncepciórajzokat is kötetbe rendezi "A Trollpiac egyéb teremtményei" címmel.

A film legjobb karaktere nálam pont emiatt lett Hellboy helyett a zombiarcú Nuada herceg. Ránézésre Ollókezű Edward és a hegyesfülű Liv Tyler szerelemgyereke, ráadásul őt is egy popsztár kelti életre, mint David Bowie a manókirályt a Labirintusban. A tündérek Del Torónál végre nem magasak, szépek és selymesen buzis hangúak, mint Tolkien könyveiben, hanem rondábbak és szemetebbek még a mordori orkoknál is. Ráadásul ott szívatják az embereket, ahol csak tudják. A Hellboy 2-ben pont az a jó, hogy az angolszász irodalom fantasy-kliséi helyett inkább a horrorisztikus ír és szláv népmesékből merít (bár ez az eredeti képregényeket jegyző Mike Mignola érdeme is, nemcsak del Toróé).

Egyetlen fájó pontja van a filmnek: ez a színesen bizarr látványvilág egy pofátlanul ponyvaszagú sztorit próbál leplezni. Hellboy két szivarozás között nácik helyett kihalófélben lévő mese-lényekre lövi ki a BPRD éves lőszerkészletét, aztán átkarolja a nőt, és távozik a naplementébe. Liz (Selma Blair) ebből a szempontból semmivel sem fontosabb "ősmacsó-kellék", mint a Big Baby-nek elkeresztelt pisztoly. A kettejük (máshonnan már unalomig ismert) meg nem értett szerelmét csak olyan apróságok dobják fel, mint mikor Hellboy tévéjében a Frankenstein menyasszonya megy. Abe Sapien és a tündérkirálynő tiniszerelmét csak Doug Jones éneklése mentette meg, és az, hogy ő játszotta el a három hangon társalgó Halál angyalát is, aki kiütéssel győzne a "legocsmányabb del Toro-szörny" versenyen.