Ilyen ételt minden magyar evett már, csak nem biztos, hogy tud róla

Lássuk be, nem tudjuk, mit veszítünk, de Pierre úgy kezdi ezt a podcast műsort, hogy legszívesebben dalra fakadna. Ezúttal azonban fontos szerepet kap a feltételes mód – arról nem is szólva, hogy a gasztronómiában a feltét csupán feltétesként értelmezendő –, de a lényeg az, hogy Pierre nem énekli el a Szerelmes a Nap a Holdba... kezdetű nótát, és ez talán helyén is volna.

Cserébe viszont – nem kis huszárvágással – Pierre ráfordul a shakshuka taglalására. Megpróbálja elhelyezni a gasztronómia térképén. Közel-Kelet nincs is messze, különösen akkor, ha tekintetünket délkelet felé visszük a képzeletbeli atlaszon. És ha ezt megtettük, máris eljutottunk a Közel-Kelet lecsójához. Merthogy ez volna a shakshuka.

Pierre azért jeruzsálemi enteriőrben is fogyasztotta ezt az ételt, vagyis megfordult a shakshuka őshazájában, Izraelben. Az ételt eredetét vizsgálva azonban másfajta összefüggéseket is felfedez, és érteni kezdjük azt is, hogy ha egy étel hasonlít bármiféle magyar eledelhez, akkor az létezőnek tűnik.

De Pierre itt megtorpan egy pillanatra. Hiszen a shakshuka hogyan is lehetne arrafelé ősi, ha a gyümölcs egy egészen másik kontinensről érkezett Európába, nem beszélve a Közel-Keletről. Miközben a térség konyháiban a paradicsom valóban olyan alapvetőnek számít, mint nálunk, magyaroknál például a piros paprika. 

És ha nem tudtuk volna, hogyan került a Közel-Keletre a paradicsom, egészen Aleppo városáig kell mennünk. Persze elegendő képzeletben utazni. Az eredmény azonban ugyanaz.

Szóval, ha valaki nem evett még  shakshukát, de evett mondjuk tojásos lecsót, az lényegében már shakshukát is evett.

Ha valaki lemaradt volna az előző heti műsorról, amelyben Pierre arról mesél, hogyan változik meg az étkezés házi őrizetben, az kattintson ide.

Pierre gasztroesztéta.

Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.