Kávéház, melynek kulcsát Molnár Ferenc a Dunába dobta

Élt egyszer egy tanító, aki a XIX. század második felében egyetlen ezüstforinttal a zsebében megérkezett Pestre. Házitanítóként alkalmazták, de maga is tanult, mert az igaz lelkek holtig tolják magukba a tudást, s miután doktorátust szerzett, még a nevét is magyarosította.

Dr. Arányi Miksa azonban azzal szerzett magának hírnevet, hogy megálmodott egy kávéházat, amelyet a magyar irodalom és közélet nagyságai tettek halhatatlanná. 

Pierre erről a kávéházról mesél, idéz is, ábrándozik is, és még az irodalmi főpincérről is megemlékezik.

Merthogy ez a Jean nevű pincér, amúgy talán József, aki lényegében minden nyelven beszélt, de az összesen rosszul, ellenben minden neves vendég szokását és ízlését ismerte. Ki hogyan szereti a kávét, tejjel vagy konyakkal, vagy tejjel és konyakkal tej és kávé nélkül. 

Merthogy a tudásnál csak a vendég a fontosabb, de ez a kettő egymás nélkül elképzelhetetlen. Ennél talán csak a felújítás és a melegkonyha kiépítése lehetett a jelentősebb, de ami nem fejlődik, ugye, az elenyészik. 

igaz, az a kávéházi élet, ami egykor benne élt és lüktetett, csupán a múlt. De annak legalább idézhető.

Ha valaki kíváncsi arra, hogy az egyik legnagyobb magyar színész, Jávor Pál mit tett egykor ebben a térben, annak muszáj lesz meghallgatnia Pierre podcastját. Annyit elárulhatunk, hogy a történet akár most is játszódhatna – és kiderül, hogy ez talán így is van.

Ha valaki lemaradt volna az előző heti műsorról, amelyben Pierre emlősökről és azok tejéről, valamint a vegánokról mesél, az kattintson ide.

Pierre gasztroesztéta.

Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.