Békés megyéig mentünk egy jó brassóiért

A Gault&Millau új kalauzában két vidéki étterem is kapott kitüntetést, a békéscsabai Brill bisztró lett a legjobb vidéki étterem Magyarországon, a gyulai Patrióta kisvendéglő pedig az év feltörekvő étterme lett. A G&M kalauz az előbbinél a helyi alapanyagok iránti elkötelezettséget emelte ki, az utóbbinál pedig megemlítette, hogy a hagyományos magyar ételeket modern felfogásban kínáló családi vállalkozás fejlődik. Megnéztük, hogy mit kapunk az asztalra, ha elmegyünk mindegyikbe ebédelni.

Patrióta kisvendéglő (Gyula, Kossuth Lajos utca 5.)

Feltett szándékom volt a Patriótában az étlapról a város legjobb rántott húsának nevezett főételt rendelni, ez a gondolat egészen addig tartott, amíg meg nem néztem a napi ajánlatot, és azonnal megkívántam róla legalább három különböző dolgot. A sütőtökleves és a savanyú burgonyakrémleves először nem tűnt jó választásnak, egészen addig a pillanatig, amíg bele nem kóstoltunk a másik adagjába, és a fogás végéig úgy is maradtak a tányérok. A sütőtökös könnyű volt a pirított tökmagok és a sonkacsíkok ellenére, a krumplikrém pedig nehéz és sűrű, benne markáns tejföllel. Barakonyi Szabolcs szerint sós volt, én egyáltalán nem éreztem, de ez még fontos lesz később.

Főételnek nagyon gyorsan elvetettük a rántott húst, és minden mást, ami nem heti ajánlat volt, és kikértünk egy csülkös pacalt és egy nyúlcombot krumplipürével. Sajnos a nyúl konfitálása nem készült el időben, úgyhogy helyette rendeltem egy alternatív brassóit, ami igen, pontosan ezzel a névvel volt felírva a táblára, amit először nem értettem, de aztán az ebéd végére ez is nyilvánvaló lett, ahogy az is, hogy a pacal miért volt tele paprikával és miért volt pörköltösebb a kelleténél. Most persze úgy teszek, mintha nyünnyögtünk volna, de Barakonyi úgy lapátolta befelé a pacalt, mintha még mindig a töklevest enné. 

Én kértem a brassóit, amiről csak szörnyű emlékeim vannak különböző alulszervezett vállalati menzákról és szuperspórolós kollégiumi étkezdékről, de már a rendelésnél kiderült, hogy a brassói név alatt roséra sütött szűzpecsenyét, sült-főtt burgonyát és fokhagymát értenek, amik igen, végül is egy brassóinak a hozzávalói, csak ízlésesen, jó érzékkel szétválasztva a tányéron és nem egy szörnyű masszába keverve. Itt értettem meg, hogy a G&M mit értett pontosan azon, hogy hagyományos magyar ételek modern feldolgozásban, ugyanis ebből a korszerű hozzáállás nem feltétlenül a szifonból fújt fasírtot jelenti, hanem egyszerűen azt, hogy a szakács elgondolkodik azon, mit is jelent egy étel, és megpróbálja azt feldolgozni, megvariálni és új formában elém rakni. Az alternatív brassói tökéletes volt, hibátlanul elkészítve, a szűzpecsenye kérges volt, de belül szaftos és omlós, a krumpli nem hatalmasra növesztett íztelen bomba volt, hanem volt egy erős gesztenyeillata, aki pedig nem csak lángoson és tejfölös pirítóson szokta enni a fokhagymát, az meg pontosan tudja, hogy bármilyen formában elkészítve a legjobb dolog a nyers után. Vagy mondjuk a desszertnek kikért csokimousse után, ami könnyű volt, tökéletesen édes és tökéletesen elég két férfinak egy ilyen ebéd után.

Fizetés után elkezdtük beszélgetni a felszolgáló/tulajdonossal, a Patrióta ugyanis tényleg egy családi vállalkozás: a férj főz, a feleség pedig felszolgál. A rövid és nagyon kíváncsi beszélgetés közben kiderült, hogy miért kell egyáltalán alternatív brassóinak hívni a szűzpecsenyét: egyszerűen azért, mert az emberek ódzkodnak attól, hogy roséra sütött disznóhúst vegyenek, csak azért, mert szerintük nincsen tisztességesen átsütve. Valószínűleg ugyanezért volt pörköltös a pacal is, mert a magyar ízlésnek paprika kell. Így a Patrióta is beleragadt a satuba, mert igazából egy hibátlan kisétterem, olyasmi, amiből rengetegre lenne szükség az országban, viszont még nem tudja gond nélkül elengedni a magyar étterembe járó közönség kezét teljesen. Pedig igen, egy hibátlan kisétterem, ha bármikor a sors Gyulára vinne minket megint, gondolkodás nélkül itt ennénk, mert ha az ebédmenüket is olyan okosan készítik el, mint az étlap többi elemét, akkor ár-érték arányban leverhet minden menüt Budapesten.

Brill Bisztró (Békéscsaba, Gyóni Géza utca 19.)

A Brill étlapján szerepel a lucskos káposzta szó, aminél gusztustalanabb kifejezés szerintem nincsen magyar ételre. Aztán szerepel még olyasmi is, hogy tejes bárány és lénai tokhal, szóval még időben helyreáll a rend. Azt is kérünk, a tokhalhoz ököruszályragu, krumplilepény és spenót jár, amik ízletesen, finomak, de valahogy nem csettintünk tőle elismerőleg. A halsteak jól elkészített, finom ízű, de az ököruszályból mintha hiányozna a fantázia, egyáltalán nem érdekes a fűszerezése, a spenót pedig jellegtelen. Vagyis nem, ez hülye megfogalmazás, igazából minden egyes dolog jó vagy oké a tányéron, csak együtt mintha semmi értelme nem lenne, a préselt burgonyalepény nem egészíti ki az ököruszályt, az köszönőviszonyban sincs a tokhallal, a spenót pedig inkább dísz, mint szerves eleme a tányérnak.

A bárány két külön fogásban jön ki, az első egy sült kukoricakásával és puy lencsével, ez a tányér már jobban működik, mert kevesebb eleme van, a lencse finom és érdekes, a kása pedig semleges kiegészítő. A második egy palócosan elkészített bárány, ami kapros szószban, krumpligombóccal és ressre savanyított zöldbabbal és répával érkezik, ami már megint nem összhatást kelt, hanem jó elemek sokaságát. A zöldbab, amit én óvodás korom óta kifejezetten megvetek, nagyon finom ropogósan, a bárány még finomabb, mint az előző fogásnál, a gombóc pedig önmagában is megállná a helyét, csak valahogy ebben az ételben nem találtam. Én elhiszem, hogy szakértői munka áll minden fogás mögött, és érzem is, azt, amit a G&M kiemelt a helyi beszállítókról, de nincsen az az érzés, hogy az első falattól elalélok, fújtatok és azonnal minden ismerősömnek ajánlom a helyet. 

Oké, kivéve a desszertnél, ami körte, törökmézzel és házi málnafagylalttal, ami a rákerült hab miatt nem egy gusztusos édesség, viszont működik, mintha a jóisten is erre teremtette volna minden egyes darabját. Édes, változatos, a végén harcot vívunk az utolsó morzsa törökmézért két kanállal. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy milyen lehet a Rákóczi-túrós, amit azért nem kértünk ki végül, mert 25 percig készül.