Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!"Sok kört megzavart a mászásom híre. De megmutathatja, hogy a hegymászás nem egy szűk elit kiváltsága" - mondta hazaérkezése után, még a repülőtéren tartott sajtótájékoztatón a Mount Everestet megmászó Jelinkó Attila. A világ legmagasabb hegyére második magyarként feljutó Jelinkó szimpatikus módon a hegymászás demisztifikálására helyezte a hangsúlyt, és ezen belül hitelesen beszélt saját teljesítményéről is.
"A hegymászásban fontos, hogy tisztában legyünk a saját képességeinkkel. Tudtam, hogy hobbimászóként csak oxigénpalackkal szabad próbálkoznom".
Jelinkó szavai üdítően hatottak a hazaérkező expedíciók vad helyzeteket, emberfeletti nehézségeket és sajnálatos módon pont rossz időjárási helyzetet ecsetelő beszámolói után.
"A Klein és Konyi (Várkonyi László) párosnak pedig gratulálok. 8600 méterre oxigén segítsége nélkül feljutni nagyon nagy teljesítmény. Én nem tudom, hogy oxigén nélkül képes lettem volna-e ilyesmire. Ez más liga, más stílus, a két teljesítményt nem is lehet összehasonlítani" - emlékezett meg a hegymászó a napokban hazaérkezett párosról, akik a hegy túlsó, északi oldaláról próbálkoztak, de végül 8600 méterről vissza kellett fordulniuk.
A csúcsot sem a végtelen öröm és az emberiségre és nemzetre emlékezés helyeként írta le a magát következetesen hobbimászóként emlegető Jelinkó.
"Két hónapja arra készültem, hogy elérjem a csúcsot, és ezért fényképezőgéppel, telefonnal, kamerával is készültem, hogy megörökíthessem a pillanatot. A fenn töltött tíz perc alatt azonban csak a fényképezőgépet tudtam használni, annyira rossz volt az idő. A Hillary-lépcső után már sejtettem, hogy sikeres lesz a próbálkozásunk. De amikor felértem, csak azt éreztem, hogy iszonyatos hideg van, fúj a szél, fázom, és le akarom venni a zsákom.
Oxigénhiányos állapotban, a tudatom szélén tudtam, hogy csodálatos a panoráma, de csak arra gondoltam, hogy nagyon fáradt vagyok. Összehoztunk valahogy egy csoportképet, és utána menekültünk le."
Jelinkó cáfolta viszont, hogy kereskedelmi expedícióval hódították meg a csúcsot. A nemzetközi társaság nem egy túraszervező cég kötelékében mászott, hanem maguk szerződtettek serpákat, béreltek oxigént. Mivel a táboraikat is a serpák építették fel, a fő különbség az volt, hogy Jelinkóék csapatát nem irányította egy vezető, hanem maguk döntöttek arról, mikor és milyen ütemben másznak.
A hegymászó elmondta: a sikerhez hozzájárult, hogy idén különösen jó volt az időjárás. "Május 17-től folyamatosan javult az idő, 22-én volt egy rosszabb nap, de másnap megint javult annyira, hogy mi fel tudtunk jutni. Ez volt a szezon vége."
A terveiről kérdezve Jelinkó titokzatosan megjegyezte, hogy lefelé jövet a csapat már kitalált néhány új célt. "De engem vár vissza a munkám és a családom. Nem hiszem, hogy örülnének, hogy profi mászóként folytatnám. Megbeszéltük, hogy csak olyan hegyeket mászom, amiket ők is jóváhagynak."
Jelinkó 7300 métertől használt palackozott oxigént, ami olyan hatású, mintha 500-1000 méterrel alacsonyabban tartózkodna a mászó. Összehasonlításul a 8850 méter magas hegyet első magyarként megmászó Erőss Zsolt csak a Déli nyeregtől, azaz 7900 métertől használt oxigént, és csak a csúcstámadás alatt, majd az ereszkedésnél.
Az oxigén nélküli magyar csúcstartó Várkonyi László, aki 2002-ben 8750 méterig jutott fel. Erőss Zsolt 1996-ban pedig 8500 méteres magasságból fordult vissza.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
