További Életmód cikkek
Ehelyett a Magyar Tudományos Akadémia dísztermébe lépve pár tucat feszülten jegyzetelő újságíró fogadott, akik Baló Györgyre és alkalmi interjúalanyaira meredtek, néha aprókat hümmögtek, majd olyasmiket írtak a füzetükbe, mint "alacsony botrytis-koncentráció" vagy "hamar megmutatkozó, nem túl nagy potenciájú évjárat".
Botrytis, Botrytis, te csodás
A színpadon éppen a 2000-es évjárat értékelése folyt, a Tokaji Nagy Borok Egyesületének tagjai mondtak véleményét a termésről. A helyzetet kicsit bonyolította, hogy volt, aki a legendás 1811-es üstökös évjárathoz hasonlította a millenniumi termést, amikor is a szőlő rendkívül magas cukortartalma miatt a szüretelő asszonyoknak tízpercenként kellett kezet mosniuk, hogy folytatni tudják a munkát, míg más kicsit sommásan nőies, finom, de nagy távlatokat nem ígérő aszúnak nevezte a 2000-es évjáratot.
Többen megemlítették, hogy 2000-ben baj volt a botrytis cinereaval, vagyis azzal a nemes penésszel, amely a tőkén megtámadja a túlérett szőlőszemeket. Annyit már nem túl alapos előtanulmányaimból is tudtam, hogy a botrytis meg a tokaji aszú valahogy úgy vannak egymással, mint az egymás lábát tipró "ő" hangok és Medgyessy Péter, vagyis az előbbitől lesz az utóbbi félreismerhetetlen és egyedi. A botrytistől vesztik el az október végi szüretelés előtt víztartalmuk jelentős részét a szőlőszemek, így az aszú éppen ennek a nemes penésznek köszönheti magas cukorkoncentrációját.
Kérlek alásan
Ennyi ellentétes információ után úgy gondoltam, itt az ideje, hogy utánajárjak a botrytis-kérdésnek, és megkóstoljam, hogy milyen aszú érlelődött négy év alatt a tokaji tölgyfahordókban.
A kóstolópoharak felé araszolva feltűnt, hogy a tokaji borvidék tulajdoni viszonyai miatt az Akadémia dísztermében az egy négyzetméterre jutó magyar, osztrák és német nemesek aránya már-már a boldog békeidőket idézi, így heveny bokacsattogtatással és néhány hangos "kisztihand"-dal próbáltam beleolvadni a környezetembe.
A sorban éppen az Országos Bortanácsot szidta két nagyvállalkozónak öltözött huszártiszt, így az öt- és hatputtonyos aszúk előtt még megtudtam szinte mindent az uniós csatlakozás bortermelésre gyakorolt hatásairól.
Mint kiderül a bortanács mostanában a botrytis-jelleg hiányára hivatkozva több bort sem volt hajlandó aszúnak minősíteni, így kivívta a tokaji bortermelők jelentős részének haragját. A csatlakozással azonban megváltoztak a bortermelésre vonatkozó jogszabályok, így a bortanács hatásköre már nem terjed ki Tokajra.
"Most majd elmennek a francba a botrytis-jelleggel, már megbocsáss, kérlek alásan!" - összegezte a helyzetet az egyik öregúr, és égnek emelte a borospoharát. A szertartás lötyköléssel, a pohár falának párássá lehelésével, és az apró, de jól megrágott kortyokkal folytatódott.
Lötykölve, nem keverve
Eközben egy német borszakíró azzal borzolta a kedélyemet, hogy a szájában megforgatott kortyot szakszerű és alaposan begyakorolt szájcsücsörítést alkalmazva kiköpte, majd hátraszól titkárnőjének, aki rögtön felírta a borra vonatkozó sommás megjegyzéseit.
Amikor azonban végre én is az aszúk közelébe jutottam, már nem érdekeltek a zsörtölődő gazdák vagy a sznob szakíró, kértem egy pohárral az év borászának kikiáltott Árvay János hat puttonyos tokajijából, majd egy bárónőt fellökve elvonultam a forgatagból.
"Biztos cseppfertőzéssel terjed" - gondoltam kicsit később, úgy hat-hét pincészet termésének kipróbálása után, amikor észrevettem, hogy sorra jelentkeznek rajtam a borsznob tünetek: érzem a gyümölcsös mellékízt, az amúgy csodálatos kortyok közt a bor illatára is figyelek, a kezem pedig önkéntelenül is pohárlötykölő mozdulatokat tesz. Innen már csak előre lehet menekülni, ezért beálltam a sokat sejtetően Úri borok pincészetének nevezett borgazdaság pultja elé, szélesen mosolyogtam, és amúgy mellékesen megkérdeztem: "Hány puttonyos nagysád?"
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
