Lelőtték Harry Pottert

Éjfél múlt, mondhatnánk akár szombat hajnalnak is, mégis óriási a dugó a Keleti pályaudvarnál. Türelmetlenül dudáló autók, néhány Audi A6-osból üvöltöző átlagpolgár, tömött sorokban menetelő gyalogosok, és néhol egy-egy talárba öltözött tinilány. Tülekedés és tömeg a Thököly úti könyvesbolt előtt, ahol pontban hajnali egykor felbontják a Harry Potter-sorozat utolsó részét tartalmazó lezárt ládákat. Na jó, a tömeg a Rolling Stones miatt van, de azért J. K. Rowling varázslói is idevonzottak két-háromszáz embert. Sőt, úgy tűnik, van közös halmaz is, legalábbis a Harry Potter-rajongók megszokott ünnepi népviselete (lányok talárban csúcsos fejfedővel, fiúk kerek drótszemüvegben csíkos sálban, nemtől függetlenül Teva-szandálban) mellett sokan hordják Mick Jagger kinyújtott nyelvét a pólójukon. „Harry, Harry, when will those clouds all disappear? / Harry, Harry, where will it lead us from here?”

A regényt greenwichi idő szerint péntek éjfélkor mutatják be az egész világon, ez ugyebár nálunk szombat hajnali egy, de még így is sokkal jobban jártunk, mint mondjuk az örmény Potter-fanatikusok, akik elvileg hajnali négykor juthatnak csak az utolsó kötethez. A vásárlás szót direkt nem használtam, mivel Magyarországon, a többi másodrendű piacnak számító, vagyis nem angolszász országhoz hasonlóan nem lehet csak úgy megrohamozni a könyvhalmokat, nem lehet egyszerűen felmarkolni és fizetni, ahogy azt egy kapitalista, jóléti államban joggal elvárhatnánk. Itt hiánygazdaság van, előjegyzés meg jegyrendszer. Az újabb szállítmány pedig csak augusztus végén érkezik.

Varázslótanoncok és bikinifelsők

De mi a szerencsés kevesekkel vagyunk, akik már jó előre lefoglaltak maguknak egy példányt az interneten, sőt annyira gyorsak voltak, hogy még a könyvesbolt extázisban visszaszámláló bulijára is bejutottak.

A legmegdöbbentőbb, hogy az utóbbi évek hasonló rendezvényeihez képest szemmel láthatóan több a csinos nő, vagy lány, na jó, nem egy Rolling Stones VIP-parti grupie-kkal tömve, de aki fejből tudja a hatodik rész összes jelenetét, vagy legalább egy-két varázslatot (Luminosus, ugyebár), az biztosan be tud csajozni. Szia, szerinted sem halhat meg a könyv végén? Vagy valami ilyesmi.

A program persze a szokásos, van jelmezverseny (A csupán melltartót és kreppvirágokat viselő huszonéves lány vajon minek öltözött?), meg rajongók videóiból készült vetítés, és a végén persze teli torokból üvöltik, hogy három, kettő, egy, áááááááá.

De persze előtte a rajongók szépen sorokba fejlődnek, rend van, baloldalra a felnőtt-, míg jobboldalra a gyerekborítós változatra várók. Merthogy ezt is kitalálta már a Potter-gépezet, hogy mégse legyen olyan kínos a metrón mesekönyvet olvasni, és ne röhögjön ki a csaj, akit végre sikerült lakásra csalnunk, de még a melltartóját se vette le, máris a könyvespolcot szemlézi. Tisztára mint a diszkrét csomagolású pornó.

A magyar rajongók többsége is inkább az elől fekete-arany, hátul az írónő képével díszített felnőtt változatot választja, nem mintha szégyellnék, hogy Harry Pottert olvasnak (Herminonénak öltözve, talárban, fura is lenne), csak az általános vélekedés szerint jobban néz ki. A másik tábor viszont azzal érvel, hogy a gyerekváltozat az eredeti, a felnőtteknek szóló, visszafogott borítót csak a negyedik rész után találta ki a kiadó. Egyébként is, a magyar fordítás az amerikai borítóval jelenik meg, és milyen lenne már, ha egy Harry Potter-rajongónak egyáltalán nem lenne meg az eredeti, brit címlap?

Kicsinálták Harryt?

De persze az igazi kérdés nem ez, hanem, hogy akkor most meghal-e a könyv végén Harry Potter, vagy tényleg összejön Ronnal, és a világirodalom legnagyobb coming outjával végződik a regényfolyam, ahogy két részeg, negyvenes Stones-rajongó magyarázta a zsúfolt Thököly úton néhány megszeppent tinilánynak.

Egy ideig arra gondolok, hogy a premier után rögtön magamhoz ragadok egy példányt a Harry Potter and the Deadly Hallows-ból, és meg a könyvesboltban fennhangon felolvasom az utolsó bekezdést. De aztán a rajongók tisztán csillogó szemei és persze a fölényes túlerő meggyőz, most is csak annyit árulnék el, hogy a neten terjedő utolsó oldal teljes kamu, nincs is 704. oldal a csupán 606 oldalas könyvben. (Vagy csak a brit verzióban nincs?) Ettől függetlenül persze Harryt kicsinálhatják pár tucat oldallal hamarabb is.

Aki mégis kíváncsi, vagy csak el akarja rontani a szomszéd szobában bőszen olvasó öccse/nővére/felesége/pasija/nagymamája örömét, az most jelölje ki a cikk végén található nagy büdös semmit. De csak saját felelősségre!

A többiek meg vérmérséklettől függően várhatnak augusztusig (akkor jön az újabb szállítmány), februárig (mikor megjelenik a magyar fordítás), vagy 2010-ig (akkor készült el a színes, széleszvásznú moziverzió), esetleg még tovább.

Az igazi rajongók persze nem várnak, sőt szerintem a legtöbb fanatikus szombat estére, ugyan véreres szemekkel, de bevégzi a könyvet. A boltból legalábbis nagyon hamar hazaszállingóznak, már persze leszámítva azt a néhány elvetemültet, akik nem bírják ki otthonig, így a Thököly úton, a Kentucky Fried Chicken előtt kezdenek bele a regénybe. Hátuk a koszos üvegnek vetik, lábuknál sörös dobozok, de ők csak ülnek a vizeletfoltos aszfalton és már rég Roxfortban járnak.

Harry persze hogy nem hal meg. Illetve meghal, de visszatér, hogy megölje Voldemortot. Azután elveszi Ginnyt és három gyerekük születik. Ron és Hermione is összeházasodnak, nekik két gyerekük lesz. Ja, és Lupin meg Tonks halnak meg a nagy összecsapásban. Ha ennyit elárulsz, csak úgy mellékesen egy beszélgetés közben, biztos minden Harry Potter-rajongó utálni fog. Mi előre szóltunk!”