Mit habrikálsz? Mit pozírozol?

Mert azért előfordulnak már jó magyar sorozatok is: a Társas játék vagy a Terápia volt a bizonyíték arra, hogy nem a pénzen és a tehetségen múlik az, hogy jó sorozatok készüljenek itthon. És azért van még hely ezen a palettán, egy jó történelmi sorozat, egy jó Tenkes kapitánya azért még elférne, nem? A köztévé úgy döntött, ők a Kossuthkifliből csinálnak hatrészes minisorozatot, ami papíron jó ötletnek tűnhetett, hiszen egy 1849-ben játszódó ún. hazafias kalandregény. Csak éppen nem  jó. 

Pedig én tényleg mindent megpróbáltam. Olvastam azt a sok cikket a Kossuthkifliről, hogy ilyen stílusos Jókai-paródia, hogy olyan szórakoztató Gyalog galopp-os roadmovie, jelölték Aegon-díjra, és a Könyvesblog éves listáján is 26. helyezést ért el 2012-ben. Szóval persze, hogy én is megadtam magamat a hóbortnak, és elkezdtem olvasni Fehér Béla regényét. De már a második oldalon belém hasított a mondat, hogy

Egy hete még a hetedik hadtest negyedik zászlóaljával lógerezett Komárom alatt, most elvirágzott szerelmét attakírozza bőszülten. Hágcsón kúzik, mint vadnyúl, vénlányszoba ablakához. Látcsővel szoktam gusztírozni. 

És akkor megértettem, hogy igen, ez lesz a humor, amiről már annyit olvastam, és olyan sokan olyan szórakoztatónak találták, és biztos bennem van a hiba, de én ezt nemhogy viccesnek, de még csak érdekesnek sem tartom. Kicsit még kínlódtam a szöveggel, de úgy vagyok vele, hogy az élet túl rövid a rossz könyvekhez, úgyhogy szomorú búcsút mondtam Kossuthkiflinek, Elepi Kőszálnak, a delizsánsznak és jágerhornnak, egyszerűen egyáltalán nem érdekelt, hogy mi lesz a sorsa egy olyan szereplőnek, akinek az a neve, hogy Vödric. Ja, a Kossuthkifli egyébként egy sütemény neve, röviden összefoglalva a bejglit hívták így régen.  

Aztán jött a hír, hogy filmsorozat készül ebből a szövegből, de a híradásokból sajnos az is teljesen egyértelművé vált, hogy Rudolf Péter, aki itt most rendezőként dolgozott, semmit sem fog aktualizálni ezen a történeten, a rendező a forgatáson elmondta az Indexnek is:

40-50 tételes szótárat kellett a színészeknek mellékelni a forgatókönyvhöz, „ami már önmagában humorforrás lesz a számtalan helyzetkomikum mellett”. 

Szóval az van, hogy most végre adásba került a Kossuthkifli első része, és az derült ki, hogy ilyen tételes szótára nincs a nézőnek sem (vagyis a honlapon éppenséggel van), pedig nagyon meg kellene becsülni, ha valaki vasárnap este úgy dönt, hogy nem a Pilvakeren verselő sztárokat vagy egy repülőgépnyi embert megmentő Liam Neesont nézi, hanem inkább egy új magyar sikerkönyv friss adaptációját. Hiszen miért nézne valaki végig 52 percet, amiben gyakorlatilag egy számára idegen nyelven beszélnek teljesen követhetetlen dolgokról? A regényt és az azt szóról szóra követő forgatókönyvet is egy fura keveréknyelven írta Fehér Béla: keverednek benne a korabeli, mára elfeledett szavak az író nyelvi leleményeivel, és így bizony nagyon nehéz követni a történetet, ki mit csinál és miért.

A Kossuthkiflinek egyetlen mentsége és túlélési esélye az lehet, hogy nagyon-nagyon sok színész játszik benne, nagyon-nagyon jól. A főszereplők is erősek: Lengyel Tamás egy túlbuzgó katonát játszik, Trokán Nóra egy szerencsétlen szerelmes lányt alakít, de az első rész legeslegjobbja kétségkívül Nagy-Kálózy Eszter, aki műorral és műfoggal játssza végig a sztorit egy 70 éves grófnőnek maszkírozva. Na az ő karaktere legalább megáll a lábán, érthető a figura és a világa is, de ez például nem mondható el Kálloy-Molnár Péter kocsisáról, aki hiába tesz meg mindent, ha egy szavát sem érteni, miközben beszél – ezért is kérdez vissza a grófnő, amit a címben idézek: „Mit habrikálsz? Mit pozírozol?” Ugyanezt kérdezi ugyanis a néző is magától a Kossuthkifli nézése közben. 

Kicsit előreszaladok, és lelövöm a film fordulatát: ők négyen beülnek egy kocsiba, ami elindul Pozsonyból Debrecenbe, egy másik kocsiban pedig a két örömapa fogja őket üldözni. Reviczky Gábor mindig minden körülmények között szuper, Haumann Pétert is csak szeretni lehet. De ettől még ennyi a sztori, kocsiznak át a korabeli Magyarországon, a szabadságharc zavaros időszakában. 

És igen, a Kossuthkifli 800 millió adóforintba került, ami drágának is mondható, de ha azt nézzük, hogy 100 helyszínen, 100 színésszel készült, akik nem a saját ruhájukban játszanak, hanem komoly, filmes minőségű sminkes, jelmezes és berendezői munkáról beszélünk, és akkor még ott van a CGI is, amit valamiért a Kossuthkifliben is erőltetnek, repül a tányér, meg bejgli lesz a lányból, annyira nem is számít soknak. Az egésznek a kivitelezésére tényleg nem lehet panasz: ez a sorozat úgy néz ki, ahogyan egy 2015-ös történelmi sorozatnak ki kell: rendesen le van ez forgatva, szépek a képek, jók a színészek. És színész alatt tényleg jegyzett, nagynevű, alakításokat nyújtó színészeket értek. De azért az legyen világos, hogy ennek a sorozatnak nem sok köze van az előképeként emlegetett Gyűrűk Ura vagy Gyalog galopp filmekhez, amivel korábban beharangozták. Méghozzá azért nem, mert egyik sem állít óriási torlaszt a nézője elé, amit ha lelkiismeretesen eltakarít az útból, akkor jutalomból esetleg beléphet a film egyébként, tegyük hozzá, annyira egyáltalán nem érdekes világába.

Mert az egész halálbabonyolított nyelvezet mélyén csak annyi a sztori, hogy Pozsonyból Debrecenbe kell vinni egy adag bejglit. Közben persze megismerkedhetünk a korabeli Magyarország lakóival 1849-ben, de az olyan poénokon kellene nevetni, hogy: 

– Roppant gyanús, ha a jelen forrongó körülmények között valaki beuglit rendel, holott az irháját kéne mentenie. Az én eszemen bajos túljárni. Kérdezem hát, vajon mi lesz a beugliba sütve?
– Mák és dió! Mi más? – vágta rá Estilla.
– Miért nem mindjárt pünkösdi rózsa? 

Egyszerűen nem éri meg a Kossuthkifli a befektetett munkát: és a készítők minden az irányú szenvedése, hogy elhelyezzék a sorozatot valamilyen műfajba, ugyanide vezethető vissza. A Kossuthkifli az írója szerint hazafias kalandregény, a készítői szerint roadmovie – és valójában egyik sem, és ez a legszomorúbb. És nem, a Kossuthkiflinek nem a Hídemberrel és A kőszívű ember fiaival kell megmérkőznie a nézők kegyeiért, hanem a Tudorokkal és a Borgiákkal, mert a néző pontosan tudja milyen egy jó történelmi sorozat, szívesen is nézi – már ha érti. A nézettségi adatok is ezt igazolják:  átlagosan 80 000 fiatalt érdekelt az első rész, akik közül sokan (kb. 40 000-en) a második fél órára el is kapcsoltak onnan, mert hát nemigen értették.

Kossuthkifli, minden vasárnap a Duna TV műsorán, visszanézhető a Médiaklikken is.